BÚÉK megint, most már tényleg 2012 van!
Elég eseményekben gazdag, kicsit stresszes napom volt, de megérte elmenni. A City Hall-ra való utazás túlzottan hosszú volt :(. A hármas metrón egy gyépés, vagy részeg pasas kiabált, és ettől már fájt a fejem. Mikor a zöld metró nehezen jött, akkor majdnem elegem lett, de nem hagytam magam. Azért is jól fogom magam érezni, akármi lesz, akárkik jönnek a kirándulásra. Az éjfél is a zöld metróra való várás közben ért. Gondolatban elénekeltem a Himnuszt. Aztán újabb sokk, pont a City Hall előtti megállóig ment csak a vonat. Rohantam, át a téren, ahol zajlott az ünneplés koncerttel, tűzijátékkal. Szerencsére a cél- megálló sem volt messze, és az aluljáróban is összefutottam egy ismerős figurával.
Hamarosan indultunk, próbáltunk aludni is. Warren adott mindenkinek felfújható kispárnát, és ez megkönnyítette a dolgot. Arra emlékszem, hogy hajnali négy körül vettünk föl embereket a buszra, akik előző nap érkeztek. Majd arra, hogy a busz nagyon nyögvenyelősen ment, hatalmas dugó volt. Végül megálltunk, és Warren kijelentette, kilenckor találkozunk!!! Irány a tengerpart. Hatalmas volt a tömeg, esküszöm, nyáron nem tartózkodik annyi ember a tengerparton, mint amennyi most kijött. Sötét volt még, de a érezni lehetett az izgalmat. Sok ember léghajó szerű lampiont eresztett az égnek. Azaz úgy működik, mint a léghajó. Sajna erről nem tudtam jó fotókat csinálni. De nagyon látványos volt.
Mások meg kézi-tűzijátékot használtak. Nem tudom, hogy működik, de az emberek itt hosszú csöveket tartanak az ég felé, amikből kiröpül 1-1 tűzijáték. Ilyent még nem láttam. De mind Szöulban, mind itt jelen voltak.
A tenger. Világosodik, de a Nap nem akar előbújni... :( Pedig még énekeltünk is, hogy biztassuk.
Reggel 8 felé már nagyon-nagyon fáztunk...Ez a kép is szemlélteti a nagy tömeget... Tényleg, ennyi ember egy kupacon még a Seoraksanon sem láttam hajnali 3kor...
Mivel fáztunk, gondoltuk, beülünk valahová, bár mission impossible volt szabad kajáldát találni a környéken... Ekkor előbukkant végre a Napocska!! :)
Hatan elindultunk a napfelkelte-fotózás után kajáldát keresni, szinte egymás táskájába kapaszkodtunk, hogy el ne veszítsük egymást, akkora tömeg volt. Végül egy norebengban kötöttünk ki. A kis szobában hatan remekül elvoltunk, ettünk egy késői reggelit, és énekeltünk. Főleg az új évvel, nappal kapcsolatos, főleg vidám dalokat. Így érdemes kezdeni az évet, gondoltam. Elég ismeretlen társaság volt, bár két-három ismerős jött, de akkor is. Mégis megtaláltam a jó fej embereket. És a kicsit rossz torkom ellenére is tudtam énekelni.
Majd kilencre kimentünk, de sétálni kellett egy órát az országúton, a tengerpart mentén, mire kiértünk a dugóból. Élveztük, az autósok is nevetve integettek nekünk. 
A Yongpyeong-i sípályákhoz közel van egy bárány-farm, arrafelé mentünk tovább, mikor végre sikerült beszállni a buszba. Páran-nagyon kevesen fölmentünk egy kis dombra, ahol őrült hideg szél fújt, de a kilátás lenyűgöző volt!!! A fél méteres hóba néha térdig sikerült belelépnünk. Szöulban sajnos jelenleg még mindig nem érkezett meg a havazás...
Nem túráztunk sokat, az időhiány, és a kimerültség miatt. A birkafarmhoz is lehetett volna menni, csak sokan úgy voltak: "nem adunk ki érte három dollárt"... Egyik srác bárány-saslikot kóstoltatott velünk. Meglepően finom volt, jól elkészítették a bárányhúst.
A mosdók megközelítése a tömeg miatt mindig nehézséget okozott. Ráadásul a női WC-t bezárták, a férfi mosdóba kellett mennünk. Az is elég gusztustalan volt. De azért szénné röhögtem magam, mikor az idős bácsik röhögve mondogatták a sorban álló hölgyeményeknek, ne nézzenek oda, míg a piszoárt használják :D. Persze több nő sutyiban kacsintgatott oda! :D (nem mintha látnánk valamit, hihihi)
Délután kettőkor már indultunk, ötre megérkeztünk...volna, ha nem lett volna akkora tömeg. Az eleje tényleg olyan volt, hogy 10 percenként lehetett 100 métert haladni, rémes volt... Ráadásul a hó is szakadni kezdett, sok helyen hóakadály alakult ki. 50 kilométert kb. négy óra alatt tettünk meg :S. Wonjunál megálltunk pihenni, onnantól már sokkal gyorsabban haladtunk.
Minden bosszúságom ellenére örülök, hogy itt lehettem, hogy ilyen mozgalmas, viszontagságos, de szép nappal kezdhettem a 2012-es évet.
Elég eseményekben gazdag, kicsit stresszes napom volt, de megérte elmenni. A City Hall-ra való utazás túlzottan hosszú volt :(. A hármas metrón egy gyépés, vagy részeg pasas kiabált, és ettől már fájt a fejem. Mikor a zöld metró nehezen jött, akkor majdnem elegem lett, de nem hagytam magam. Azért is jól fogom magam érezni, akármi lesz, akárkik jönnek a kirándulásra. Az éjfél is a zöld metróra való várás közben ért. Gondolatban elénekeltem a Himnuszt. Aztán újabb sokk, pont a City Hall előtti megállóig ment csak a vonat. Rohantam, át a téren, ahol zajlott az ünneplés koncerttel, tűzijátékkal. Szerencsére a cél- megálló sem volt messze, és az aluljáróban is összefutottam egy ismerős figurával.
Hamarosan indultunk, próbáltunk aludni is. Warren adott mindenkinek felfújható kispárnát, és ez megkönnyítette a dolgot. Arra emlékszem, hogy hajnali négy körül vettünk föl embereket a buszra, akik előző nap érkeztek. Majd arra, hogy a busz nagyon nyögvenyelősen ment, hatalmas dugó volt. Végül megálltunk, és Warren kijelentette, kilenckor találkozunk!!! Irány a tengerpart. Hatalmas volt a tömeg, esküszöm, nyáron nem tartózkodik annyi ember a tengerparton, mint amennyi most kijött. Sötét volt még, de a érezni lehetett az izgalmat. Sok ember léghajó szerű lampiont eresztett az égnek. Azaz úgy működik, mint a léghajó. Sajna erről nem tudtam jó fotókat csinálni. De nagyon látványos volt.
Mások meg kézi-tűzijátékot használtak. Nem tudom, hogy működik, de az emberek itt hosszú csöveket tartanak az ég felé, amikből kiröpül 1-1 tűzijáték. Ilyent még nem láttam. De mind Szöulban, mind itt jelen voltak.A tenger. Világosodik, de a Nap nem akar előbújni... :( Pedig még énekeltünk is, hogy biztassuk.
Reggel 8 felé már nagyon-nagyon fáztunk...Ez a kép is szemlélteti a nagy tömeget... Tényleg, ennyi ember egy kupacon még a Seoraksanon sem láttam hajnali 3kor...
Mivel fáztunk, gondoltuk, beülünk valahová, bár mission impossible volt szabad kajáldát találni a környéken... Ekkor előbukkant végre a Napocska!! :)
Hatan elindultunk a napfelkelte-fotózás után kajáldát keresni, szinte egymás táskájába kapaszkodtunk, hogy el ne veszítsük egymást, akkora tömeg volt. Végül egy norebengban kötöttünk ki. A kis szobában hatan remekül elvoltunk, ettünk egy késői reggelit, és énekeltünk. Főleg az új évvel, nappal kapcsolatos, főleg vidám dalokat. Így érdemes kezdeni az évet, gondoltam. Elég ismeretlen társaság volt, bár két-három ismerős jött, de akkor is. Mégis megtaláltam a jó fej embereket. És a kicsit rossz torkom ellenére is tudtam énekelni.
Majd kilencre kimentünk, de sétálni kellett egy órát az országúton, a tengerpart mentén, mire kiértünk a dugóból. Élveztük, az autósok is nevetve integettek nekünk. 
A Yongpyeong-i sípályákhoz közel van egy bárány-farm, arrafelé mentünk tovább, mikor végre sikerült beszállni a buszba. Páran-nagyon kevesen fölmentünk egy kis dombra, ahol őrült hideg szél fújt, de a kilátás lenyűgöző volt!!! A fél méteres hóba néha térdig sikerült belelépnünk. Szöulban sajnos jelenleg még mindig nem érkezett meg a havazás...
Nem túráztunk sokat, az időhiány, és a kimerültség miatt. A birkafarmhoz is lehetett volna menni, csak sokan úgy voltak: "nem adunk ki érte három dollárt"... Egyik srác bárány-saslikot kóstoltatott velünk. Meglepően finom volt, jól elkészítették a bárányhúst.A mosdók megközelítése a tömeg miatt mindig nehézséget okozott. Ráadásul a női WC-t bezárták, a férfi mosdóba kellett mennünk. Az is elég gusztustalan volt. De azért szénné röhögtem magam, mikor az idős bácsik röhögve mondogatták a sorban álló hölgyeményeknek, ne nézzenek oda, míg a piszoárt használják :D. Persze több nő sutyiban kacsintgatott oda! :D (nem mintha látnánk valamit, hihihi)
Délután kettőkor már indultunk, ötre megérkeztünk...volna, ha nem lett volna akkora tömeg. Az eleje tényleg olyan volt, hogy 10 percenként lehetett 100 métert haladni, rémes volt... Ráadásul a hó is szakadni kezdett, sok helyen hóakadály alakult ki. 50 kilométert kb. négy óra alatt tettünk meg :S. Wonjunál megálltunk pihenni, onnantól már sokkal gyorsabban haladtunk.
Minden bosszúságom ellenére örülök, hogy itt lehettem, hogy ilyen mozgalmas, viszontagságos, de szép nappal kezdhettem a 2012-es évet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése