Köztudott, hogy Kim Dzsong Il karácsony előtt meghalt. Eddig nem nagyon volt ihletem írni arról, mi a véleményem az esetről, hogy van-e arra esély, hogy a két Korea újraegyesül-e vagy sem. Annyi minden lekötött, annyi minden teendőm volt, hogy nem volt időm ezen gondolkodni. Tegnap azonban istentiszteleten előjött a téma. Jött egy ameriakai keresztény csoport, akik észak-koreai menekült diákokkal fognak együtt dolgozni. Nem értettem mit, hogyan, de az egész istentisztelet tegnap az északi szomszédainkért szólt.
A gyülekezetben mindenki nagyon szeretné, ha a két Korea újra egyesülne. Nekem erről azonban más a véleményem. Európában történt hasonló kettészakadás. A második világháború után a kettészakadt Németország (NSZK és NDK). Két különféle kultúra, politika, gazdaság. Aztán a rendszerváltás után egyesültek. De rengeteg gondot okoztak, meg szerintem okoznak ma is a különbségek. A Good-bye Lenin című film is kiválóan tükrözi a változást.
Észak-és Dél Korea ugyanúgy kettészakadt a 50es években, a koreai háború után. A különbségek itt sokkal nagyobbak, mint Kelet-és Nyugat-Németország esetén. Teljesen más a politikai vezetés, Észak-Korea egy totál zárt ország. Aki olvasta Orwelltől az 1984-et, annak biztosan van róla elképzelése. Mert én nagyjából az "1984"-ben leírt világra tudnám hasonlítani. Hatalmas ott a szegénység, éhínség jellemzi (néha füvet kaszálnak, hogy egyenek) az északi szomszédainkat. Az a pár ember, a diktátorok, és családjuk jól él. Mellesleg Észak -Korea sokat fordít az atomprogramra, túl sokat a hadseregre. Betegesen rettegnek a nyugatiaktól, ami durva anomáliát mutat Dél-Korea Amerika- majmolásával (vagy ahogy mi majmoljuk az EU-t). Teljesen más világ, mint Dél-Korea. Csak speciális idegenvezetéssel szabad az országba belépni. Dél-Koreával való határ még ma is szigorú őrizet alatt van. A DMZ, az úgynevezett demilitarizált zóna/övezet látogatható, még nem voltam ott.
Régen, a szocialista időkben Magyarország és Észak-Korea között diplomáciai kapcsolat volt, de jelenleg Pesten nincs észak-koreai nagykövetség, viszont Bécsben megtalálható. Mielőtt kijöttem, kaptam egy könyvet, amiben magyarok meséltek az észak- vagy éppen dél- koreai tapasztalatukról. Több diák tanult ösztöndíjjal Észak-Koreában, érdekes beszámolók születtek. A Neoton Família zenekar viszont Dél-Koreában és egyéb ázsiai országokban is nagyon sikeres volt. Viszont egy szomorú példa: olvastam egy cikket az észak-koreai magyar kórházról. A Rákosi Mátyás kórház még ma is működik, és teljesen ledöbbentem, mikor olvastam a cikket. Hogy egy ezer éves röntgentgépen dolgoznak még mindig, hogy sörös üvegekből csepeg az infúzió, hogy nem sterilek a körülmények, stb.
Ez mind mutatja, hogy milyen nagy a különbség a két ország között. Tudom, előbb-utóbb be kell, hogy következzen ez az egyesülés, a diktatúra sem tarthat örökké. De szerintem kell ahhoz még legalább 10 év. Remélem, nem erőszak és háború árán. Évtizedek kellenek, hogy Észak-Korea behozhassa a lemaradását.
Űrfelvétel a föld megvilágításról, Észak Korea, a sötét folt...
Phenjan
Kim-Ir-Szen szobra, virágokkal.
Felvonulások... Diktátor képével. Hatalmas fegyelem.
A gyülekezetben mindenki nagyon szeretné, ha a két Korea újra egyesülne. Nekem erről azonban más a véleményem. Európában történt hasonló kettészakadás. A második világháború után a kettészakadt Németország (NSZK és NDK). Két különféle kultúra, politika, gazdaság. Aztán a rendszerváltás után egyesültek. De rengeteg gondot okoztak, meg szerintem okoznak ma is a különbségek. A Good-bye Lenin című film is kiválóan tükrözi a változást.
Észak-és Dél Korea ugyanúgy kettészakadt a 50es években, a koreai háború után. A különbségek itt sokkal nagyobbak, mint Kelet-és Nyugat-Németország esetén. Teljesen más a politikai vezetés, Észak-Korea egy totál zárt ország. Aki olvasta Orwelltől az 1984-et, annak biztosan van róla elképzelése. Mert én nagyjából az "1984"-ben leírt világra tudnám hasonlítani. Hatalmas ott a szegénység, éhínség jellemzi (néha füvet kaszálnak, hogy egyenek) az északi szomszédainkat. Az a pár ember, a diktátorok, és családjuk jól él. Mellesleg Észak -Korea sokat fordít az atomprogramra, túl sokat a hadseregre. Betegesen rettegnek a nyugatiaktól, ami durva anomáliát mutat Dél-Korea Amerika- majmolásával (vagy ahogy mi majmoljuk az EU-t). Teljesen más világ, mint Dél-Korea. Csak speciális idegenvezetéssel szabad az országba belépni. Dél-Koreával való határ még ma is szigorú őrizet alatt van. A DMZ, az úgynevezett demilitarizált zóna/övezet látogatható, még nem voltam ott.
Régen, a szocialista időkben Magyarország és Észak-Korea között diplomáciai kapcsolat volt, de jelenleg Pesten nincs észak-koreai nagykövetség, viszont Bécsben megtalálható. Mielőtt kijöttem, kaptam egy könyvet, amiben magyarok meséltek az észak- vagy éppen dél- koreai tapasztalatukról. Több diák tanult ösztöndíjjal Észak-Koreában, érdekes beszámolók születtek. A Neoton Família zenekar viszont Dél-Koreában és egyéb ázsiai országokban is nagyon sikeres volt. Viszont egy szomorú példa: olvastam egy cikket az észak-koreai magyar kórházról. A Rákosi Mátyás kórház még ma is működik, és teljesen ledöbbentem, mikor olvastam a cikket. Hogy egy ezer éves röntgentgépen dolgoznak még mindig, hogy sörös üvegekből csepeg az infúzió, hogy nem sterilek a körülmények, stb.
Ez mind mutatja, hogy milyen nagy a különbség a két ország között. Tudom, előbb-utóbb be kell, hogy következzen ez az egyesülés, a diktatúra sem tarthat örökké. De szerintem kell ahhoz még legalább 10 év. Remélem, nem erőszak és háború árán. Évtizedek kellenek, hogy Észak-Korea behozhassa a lemaradását.
Űrfelvétel a föld megvilágításról, Észak Korea, a sötét folt...
Phenjan
Kim-Ir-Szen szobra, virágokkal.
Felvonulások... Diktátor képével. Hatalmas fegyelem.
Ez most nem illik ide, de máshol nem tudom az elérhetőséged.
VálaszTörlésMost találtam: http://www.cnngo.com/seoul/visit/50-beautiful-places-visit-korea-873093 - Neked talán jól jön, és hátha van valami, ami még "nem volt meg". Nézd meg helyettem is! :)
Szép napokat!
Köszonöm!!! :)Sok szép helyen voltam ezek közül,
VálaszTörlésde még rengeteg feledezni való van. Ha több időm, és nagyobb anyagi szabadságm lenne, akkor még többet utaznék. A Seoraksanon már kétszer is jártam, Jeju-ra is hamarosan megyek újra!! Ullengdo, Busan nagy többek közt álmom, de majd teljesítem azt is :).