Két év

Lassan (pontosan holnap) két éve, hogy Koreában földet ért a gépem először. Sokan kérdezik, milyen nekem itt Koreában. Tulajdonképpen minden szép és jó... lenne, ha nem lennének azok az átkozott kulturális különbségek. Ezek néha tudják keseríteni az ember életét. Mintha az ember más bolygóra érkezett volna... Nem nagyon nyugtat rossz perceimben a tudat, hogy ők is szembesül(né)nek ugyanezzel, ha külföldre kerül(né)nek.Ennek ellenére sok szép élményt adott a két év, nem bántam meg. Sok helyen voltam, és leszek is majd, sok hegyet megmásztam. Főnököm egyszer megjegyezte: jobban ismerem a koreai hegyeket lassan, mint ő :D. Ami valamennyire igaz is, sok klassz helyen jártam már.
Most meló ezerrel, de január vége felé holdújévkor már nagyon vágyódom Jeju-ra. Igen, megint Jeju, tavaly nagy élmény volt, remélem, idén is az lesz.
Mi a túróért van mindig ilyen hideg a laborban? Tudom, megy a fűtés, de az ablakok szigeteltsége, na arról jobb, ha nem mondom ki a véleményem. Szinte dől az emberre a hideg levegő reggelente... A kis villanyradiátort meg felvitték az ötödikre, hogy az undetrgraduate-soknak is legyen. Tudom, nem vagyok önző, nekik is kell a meleg. De jó volt néha, hogy melegítette a kezem. Most meg ez sincs... Shit... A rosszul fűtött labor/munkahely okozza a megfázást, nem a futás vagy a túrázás!!!