Tengeri betegség

Kijelentkeztem a koleszból az ünnepekre, és láttam, egy csomó diák távozik a 01. 20. és 01. 24. közötti periódusban..
Éjfélkor előtt találkoztam pár emberrel Jamsil-on, akik egész szimpatikusnak tűntek. Izgultam, mivel kevés ismerős volt a társaságban, de akkor megnyugodtam, hogy nem lesz baj. A buszút hosszű volt, az eső csöpögött. Totál be voltam rezelve, igazságtalannak éreztem, hogy mikor munkanap van, és a neonfénnyel kivilágított munkahelyen ülünk, akkor süt a Nap, de ha kikapcsolódunk pár napot, akkor csúnya idő van. Ráadásul a buszon alig tudtam aludni. Késve érkeztünk Wando-ra.
Kialvatlan fejek...
A komp indulása előtt reggeliztünk, ami nagy hiba volt. De erről később. Warrenék hoztak kenyeret, sajtot, banánt, joghurtot.
Wando-ról tudni kell, hogy a gyorskomp onnan indul. Ezeket a gyorsabb hajókat nemrég helyezték üzembe. Míg a Mopko-ból induló kompok 4-5 óra alatt érkeznek meg Jejura, ezen hajók alig két óra alatt odaérnek.
A wando-i kikötő elhagyása után elkapott a "hurrá utazunk"-érzés. Annyira elfáradtam a melóm miatt, és annyira vágytam erre a kikapcsolódásra, hogy nem emberi... Jason-nal, egy koreai-amerikai sráccal, Warren-nel, és az indiai bandával fotózkodtunk, ökörködtünk.
'Jack, repülök!" :)
A víz ennyire hullámzott a komp mögött.Viszont volt egy hátránya ennek a kompnak... Nagyon rázkódott. A srácok, akik nyugton maradtak, meg is mosolyogtak minket, hogy dülöngélve jártunk... A gyomrom vészjóslóan elkezdett liftezni, féltem, viszont fogom látni a reggelit... Olyan nagy volt a képem, hogy nem vettem be utazás előtt tengeri betegség elleni tablettát... Hogy is gondoltam volna, mikor utaztam már párszor hajón, tengeren, de még sosem lettem rosszul. Leültem inkább, el is aludtam. Jason rázott föl, hogy öt perc múlva megérkezünk. Már jobban éreztem magam.
Volt egy hajó a jeju-i kikötőben, aminek Ohamama volt a neve-Obamának olvastam... Csöpögött az eső, irány a busz. A buszút alatt már egész jól voltam.
Ebédre jeju-i fekete malacot ettünk a jeju-i tradícionális faluban. (tudjátok, szardisznó- amit valaha emberi ürülékkel etettek), majd sétáltunk a skanzemben.Majd lovagolni mentünk. Vicces volt, hogy fel kellett mászni egy emelvényre, és onnan kellett rámászni a lóra. Nem tudok lovagolni, de a lóra fel tudk szállni, emiatt jót röhögtem XD. Egy fószer quad-dal követte a pacikat XD.A kutyus annyira aranyos volt, mindenki megdögönyözte :). Egy lovacska, velem :).
Élveztem, bár amikor ügettek a lovak, nagyon rázkódott, szinte pattogtam rajta...Izomlázam is lett másnapra a combomban. Meg kéne tanulni egyszer, gondoltam megint.