Szombat este, ülök a laborban. Be kell fejeznem egy kísérletet, de holnap kirándulás! Egy hét múlva Jeju-n leszek! :) Alig várom!!!!!! Eléggé fáradt vagyok, pedig teendő van elég, meg lesz is. Jobb is, most végre megint tudok örülni a feladatnak.
Jól vagyok, csak fáradt. Fáradt, néha szomorú :(. Gyakran érzem magam egyedül. Bár vannak emberek, akik közel állnak hozzám, de nem mindennap látom őket. De megnyugtat, hogy vannak.
Futok minden nap, továbbra is. Nagy akaraterő kell legtöbbször, hogy rávagyem magam. Főleg hidegben megvan a "nincs kedvem" "mint akit szétvertek" érzés.De ha elkezdtem, utána már sokkal jobb. De azért nagyon büszke vagyok magamra, hogy tudom csinálni, nem hagyom el magam annyira, hogy kihagyom. A túlsúlytól való félelem az egyik ok. A másik meg az, hogy tulajdonképpen szeretek futni. Megnyugtat, és szinte magam mögött hagyom a problémáimat. Tulajdonképpen jól esik.
A sportpályát újítják, a legrosszabbkor. Ráadásul, pont festik a futópályát, és már rámenni sem szabad. Addig futok a campus és a templom közötti bicikliúton. Istenem, mennyire hiányzik a bringázás! De jó lenne már bringára pattanni, és csak tekerni!
De nem panaszkodom, jövő héten Jeju, haladok a dolgaimmal, vannak haverjaim, és jó lesz minden!! Kitartáááás!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése