Szóval nagyon jól aludtam, a reggeli futás kimaradt. Elég időben érkeztem, három átszállással. Beszereztem egy ho-tteokot, és vártam. Hamarosan jött a banda, SE -ről tudtam, hogy csatlakozni fog. De örömmel tapasztaltam, Eric is itt volt! Bevallotta, most szombaton inkább valami ismeretlenebb hegyre akart menni. Aztán nagy döbbenet: "Ho, Ho hó! Merry Christmas" -hallatszott a metró-feljáró kijáratából. Egyik srác, James mikulásnak öltözve jött!
A "piros busz" hamarosan indult. Piros busz azon busz, ami Szöul és annak vonzásköre között jár. Elég lassú, mivel sok helyen megáll, szerintem a célállomás előtt tuti megkerüli a Földet. Unaksan hegy Pocheonban van, ami kb. 30km Szöultól. És 2 óra alatt ér le a busz, ami irreális. Összehasonlításként mondom: Mosonmagyaróvár kb. 170 km-re van Pesttől, és mind busszal, mind vonattal alig több, mint másfél óra alatt ott vagyunk. (persze vonat esetén a Railjetre gondolok, és a busz is az autópályán megy...) Na mindegy. Eközben megtaláltam a táskámban két pár zoknit, sőt, még egy benn maradt Yakult (szójás joghurt-ital) is feltűnt- ami eléggé megpimpósodott, ki kellett dobni. A vastag zokni viszont jól jött, mivel a mobilom aksija a végét járta, aminek a hideg nem tesz jót. Beletettem a kütyüt, és kitartott majdnem a nap végéig.Aztán egy kellemetlen meglepetés-A busz nem vitt el a turista-útig, taxival kellett mennünk. Nem volt egy nagy távolság, de azért nem örültem. Viszont mikor megérkeztünk, kárpótolt a pár centi hó, és a kellemes kis falu, amin keresztül mentünk.
Na, fallikus szobrok itt is voltak XD. Ami Koreában kezdettől fogva feltűnt, és máig is röhögök rajta, hogy "péniszfa" "Pénisz alakú szikla", néhol fallikus múzeumok! Nem értem, miért van ez az álszemérmesség itt XD. Közben meg sok turistaúthoz közel ott a pénisz-szobor, vagy valami pajzán témájú remekmű XD.
Ez a vidék nagyon híres a házi tofuról. A tofu, gondolom, sokan tudják, micsoda, valami szójából készült, se íze-se bűze kaja. Sokan szójasajtnak nevezik. Nem tudom meghatározni, bevallom őszintén. De megszerettem ezt is, mióta itt vagyok. A néni a képen tofut gyárt.
Turistaút!!! Röhögve szedtük a kilométereket, James, avagy a Mikulásunk, minden szembejövő túrázónak odakiabálta: "Merry Christmas"!!! Akik meg röhögtek, mikor meglátták Santát! Közban karácsonyi dalokat énekeltünk.
"Egy, kettő, három! Low Battery"!!! Warren épp a kütyümmel fotóz. Tudni kell, hogy túrákra két aksit szoktam vinni. Ha egyik lemerül, legyen tartalék. Egyik akism gyakran csinálja azt, hogy imitálja, hogy lemerül, mégis tudok vele fotózni sokáig. A másik aksim jobban bírja. 
Egy Buddha templomnál pihentünk egy kicsit. Épp nagyban örülök a friss hónak! :)
A Buddha-templom szép volt, a Nap ragyogóan sütött. Megérte ma kimozdulni! Tanulás helyett, bár koncentrálni nem tudtam volna, ha otthon maradtam volna.
Hóó! Tegnap Thana és Minakshi, mikor szállingózott, mint a gyerekek, úgy csodálták a havat. Tudom, Indiában ilyen ritka, max a Himalája körül. Én tudok a hónak örülni. Én is voltam kislány, aki szeret a friss hóban. Aki büszkén pózol a régi fotókon élete első, saját készítésű hóemberével.
Indultunk fel, közben megcsodáltuk a jégcsapokat, amiket a befagyott lefolyó víz eredményezett. A jégcsap láttán James megjegyezte "ingyen nyalóka!".
Warren is tökjó fej volt ma, a múlt heti dolgot betudom egy rossz napnak, ami bárkivel előfordulhat. Tényleg, én is élveztem a társaságot. Heten voltunk, mint a gonoszok, ahogy mondani szokás. Sokat nevettünk. Egy turista néni még cukrot is adott nekünk, gyakran pózoltak a mi Santánkkal!A csúcs előtt, egy fallikus szikla!!! Pajzán természet! :).
Aztán a csúcs! Tiszta kék az ég, hó, csodás kilátás, mi kell még? Unaksan hegyet egyébként sokan a híres Seoraksan "kistesójaként" emlegetik, legalábbis Warren ezt mondta. Voltak csodás sziklák, szép kilátások itt is. Tehát van benne valami. Ami Unaksant illeti, itt voltunk Chuseok-kor is, a laborral, de akkor épp nem volt hegymászás, csak játszottunk azon az estén.
Lefele menet kissé ütősebb szakaszikat érintettünk, bár szép volt a kilátás, de azért kellett koncentrálni, hová lépünk. Nem volt veszélyes, de nehéz. A bakancsra csatolható crampont is fölvettük, Warren beszerzett párat a társaságnak, én is elővettem, amit tavaly pont Warren adott el nekem. Segített, magabiztosabban jártam benne.Ezeket láttuk lefelé, megértem már a "little Seoraksan" elnevezést.
Jómagam. Fel kellett öltözni már. A széldzseki alá három réteget alávettem. Tudni kell, hogy túrázás esetén több vékony réteg pulcsi hasznosabb, mint egy vastag, jobban benn tartja a meleget, és ha jobb az idő, akkor le is lehet venni egyet-kettőt. Nehezebben izzadunk bele így. Mellesleg könnyebb is cipelni-a hátizsák mérete limitált. Felavattam az otthonról hozott lábszárvédőmet is, ami sár ellen van kitalálva, hogy az nadrágszár alul ne legyen koszos, de hideg ellen is sokat véd.
Bizonyos részeken csodálkoztunk, hogy hogy mennek el az idős nénik. "Super ajuma'. mondta Cole. "Hardcore Ajuma"-azaz edzett idősebb nénik Koreában. A túrázás ugyanis nagyon népszerű, idősebb emberek körében is. Akiknek már van idejük. A túracsoportban azoban főleg általában kormbeli fiatalok szoktak járni.Aztán végre leértünk a műútra, ahol megcsodáltuk a felkelő teliholdat.
Végül beültünk egy hangulatos kajáldába jó kis zöldséges- tofus-szójás levesre. Az étterem tulajdonosai annyira jó fejek voltak, főleg a Mikulás-jelmezes James láttán örültek.
A kivitelezésre is ügyeltek a "Side dish" esetén.
Nagyon jót ettünk, mind a pajeon, mind a leves, mind a kimcsi tökéletes volt. SE hozott egy szederbort, amit a vendéglős ajumával is megkóstoltattunk. Nagyon finom volt az is. Még volt időnk a buszig, norebangoztunk kicsit. A néni beleegyezett, hogy beindítja a norebang gépet, azzal a feltétellel, hogy nem énekelünk gyors dalt. "No Iron Maiden"-mondták nekem pl. De azért jó buli volt. Warren megszívatta a bandát, hogy lekéstük a buszt, itt kell éjszakáznunk. Többen be is vették, mint a buta hal a horgot (én ugyan nem). A busz azonban 50 méterre tőlünk várta a fél 8at, és indult is hamarosan.Na, a hülyeség az hazafelé is megy...
Elég nyögvenyelősen, de épségben Szöulba érkeztünk. Karácsonyi fények a metrómegálló körül:
Végezetül: hülyeség a metrón is! Eric a sapkámban XD.
Hullafáradt voltam, mobilom aksija pont akkor merült le, mikor a családot meg akartam nyugtatni a metrón. De végül sikerült kicserélnem, és megnyugtatni őket, hogy már a koli felé sétálok! :). Kimerülten zuttyantam ágyba, követvén szobatársaiamt, akik már nagyban húzták a lóbőrt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése