Mai napig sajnos elkerült a karácsony szelleme. Inkább egyfajta megszokásból vettem/csomagoltam apró ajándékokat közeli ismerőseimnek. A kis fenyőágat is csak megszokásból tettem a munkahelyem asztalára. Enyhe/nagy letargiával készültem az ünnepekre, néha elkenődtem, mivel honvágy tört rám. Az utóbbi mindennapos vendég volt nálam. Aztán az a bizonyos nyavalya is elkapott, a vírusok még mindig a torkomban/orromban buliznak bőszen. De remélem, gyógyulni fogok most már. Mai nap tanultam valamit. A karácsony csak egy nap. Ennek ellenére az év ünnepek nélkül olyan, mint egy út mérföldkövek nélkül, amit kedves töritanárom mondott valaha. Bár csak egy nap, de az sem mindegy, mit csinálunk akkor. Lehetnek díszek, giccsek, értékes ajándékok, ha harag van a házban, Apu szavaival élve, a "plafonig érő karácsonyfa körül kergetik egymást sodrófával". :)
Tegnap a Karácsonyi Lidércnyomást (ami nagyon kedves rajzfilm, én szeretem a kissé horrorisztikus szagú rajzfilmeket, a pl. Halott Menyasszony az egyik kedvencem) néztem, és a családdal beszélgettem. Nem csináltam semmi különöset, mégis valahogy mintha jobb kedvem lett volna. Este egykedvűen ballagtam a haza, egy nagy alvás reményében.Futni nem volt kedvem.
De ma, hála a kedves haverjaimnak, barátaimnak, végre megjelent a Jelen Karácsony Szelleme is, és végre megérintett az a hangulat, ami hasonló volt, amit otthon ilyenkor szokott lenni. (Ahogy Dickens írja a Karácsonyi Ének című regényében) Lehet ünnepelni máshogy is. Igaz a karácsonyi vacsora csak a kedvenc rizs- kimcsi- algalap kombináció volt, de jót játszottunk. Felkértek, hogy énekeljek el magyarul karácsonyi dalokat. Teljesítettem, ez is megnyugtatott kicsit.
Mindenesetre a Christmas Blues eliminálva, a Jelen Karácsony Szelleme meg elégedett lehet, hiszen örömmel, ünnephez méltóan éltem meg az idei karácsonyt. Köszönöm Nektek kedves Barátaim!!! :)))
Szóval a kiránduláson a Mikulás-szakáll is előkerült.
Csak a városom közelében lévő várfalhoz mentünk. Nagyon hideg volt... De azért élveztük a sétát.
Vízesés is befagyott...
A kirándulás után a gyülekezetbe siettem-persze a metrómegállót nehezen találtam, de a szerelvények egyből jöttek. Gyorsan rendbe tettem magam kicsit, majd idő hiányaban buszra pattantam. Sokan kedvesen üdvözöltek.Míg az előkészületek zajlottak, addig rajzolgattam a gyerekeknek, karácsonyfát, mellette két angyalkával, illetve a jászolt, Jézuskával és a Szent Családdal. Már többen is ott voltak, próbáltak.
A karácsonyi bulinak Ahmed és egyik csaj volt a házigazdája.
Nagy meglepetésemre sok osztálytársam eljött, pedig nem számoltam rá, hogy ők is itt lesznek.Egy asszonykórus gyönyörűen énekelt, Connie fuvolán kísérte őket :)
Az ifjúság tagjai nagyon ügyesek voltak, zongorán játszottak, illetve egy kissrác azon a fúvós hangszeren, amin Eric is szokott egy-egy kirándulás során, azaz a legtöbb kirándulás, amin Eric ott van, nem marad el zene nélkül.A csajok K-pop-osított karácsonyi dalokra táncoltak. Cukik voltak :)
Mint mondtam, engem is kértek, énekeljek karácsonyi dalokat, amit teljesítettem is. Besípolt először a mikrofon, de nem jöttem zavarba. Sikerem volt. Egy "megtéréstörténetet" is kértek. Hogy hogy találkoztam Jézussal. Nem mondtam sokat, csak annyit, hogy Isten mindig megmutatta, mi a helyes út, meg hogy bár keresztény vagyok, elfogadok más vallást is. Isten sem örül egymás hitének ráerőszakolásának, stb. Kicsit zavarban voltam, de nem lett gond. Tulajdonképpen én nem szeretem az olyanokat, akik fél órát arról papolnak az ilyenről...
Majd volt még egy némajáték, a szeretetről, ami aranyos volt.Ezután játszottunk ilyen székes dolgot, hogy valakinek mondania kellett egy tulajdonságot, pl. piros pulcsi-a piros pulcsisoknak fel kellett állni, és helyet kellett váltani, hogy egy széket kihúztak. Egy valaki maradt.
Ajándékozás is volt, mindenki vitt egy kis dolgot, és választhatott egy másikat. Ami lehetett csoki, kozmetikum, kesztű, zokni, stb. Nekem hidratálókrém jutott, ami nem is volt rossz választás, ugyanis a tél hatására eléggé kiszáradt a bőröm...
Vacsoráztunk még együtt, ami szerencsétlenségemre (és az indaiak szerencsétlenségére is) bulgogi volt, de rizs-kimcsi-algalappal meg tudtam oldani. Utána hazavittek engem és a kínai diákokat. Köszönet érte!!!
Nam mondom, hogy ez volt életem legszebb karácsonya, de mindenképp az emlékezetesebb ünnepek közé sorolható. Valójában azt sem tudom, melyik karácsony volt a legszebb életemben. Nem volt kiemelkedően jelentős, de olyan egetverően ünnepem rossz sem. Mindegy, mindig is szerettem az ünnepet. A szeretetről szólt, nem a "műfenyő alá begyömöszölt plazmatévéről" (bár a laptopomat is karácsonyra kaptam , de arra akkor már szükség volt). Bár most inkább a barátságról, mivel a haverjaimmal, barátaimmal töltöttem a mai napot.
Míg otthon voltam, szerettem az ünnep előtti hangulatot, és Pestet kivilágítva. Azt sem bántam (annyira) egyetemista éveimben, hogy tanulással kellett nagy részét töltenem. Mindig voltak jó, és nehéz pillanatok is. De az ünnep akkor is ünnep marad, mondhat bárki bármit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése