Náthám javult, laborban viszonylag meleg van, a kis elektromos radiátorokat is beüzemeltük. Rohammeló... Ezen a héten is. Ma Főnököm is csalakozott hozzánk ebédelni, a távolabbi, kisebb, és nyugisabb menzára. A nagymenzánál lényegében jobb a kaja ott. Szeretem azt a helyet, mivel félig-meddig önkiszolgáló. Ha valamit nem ízlik, abból nem veszünk, ha valami viszont igen, abból duplát is vehetünk. Így voltam én a gombás algával ma. Főnököm rám vigyorgott, hogy "látom, szereted". viszont volt egy ramen. Abból nem ettem, nincs semmi bajom a ramennel. De volt benne az a SPAM (gyíkhús) nevű cucc. Erre mikor mondtam, hogy ez annyira nem jön be. "Ha ismernéd a történetét, megszeretnéd"-jegyezte meg a főnök. Tudom, a töltött káposzta is elég régi múltra vezethető vissza, mégsem szeretem annyira. Utánanéztem, csak annyit tudtam meg, hogy a koreai háborúban ezzel pótolták a halat a gimbapba.
Jó érzés, ha azt hittem valamiről, hogy elrontottam, aztán végül nem is. Délelőtt már vért izzadtam, aztán délután végül kiderült, mégsincs baj, csak a két különféle netes forrás (adatbázis) különféle-képpen értelmezte. Agybaj...Vasárnap lehet, megyek a Keleti Tengerhez. :)
Végülis nem annyira gáz, hogy lemaradtam most is a karácsonyi bejgliről XD.
Végezetül, hogy közeleg az újévb, elmondom, mire vágyok 2012-ben:
- Szakmai siker.
- Cikkek, haladás a melóval
- Magyaroknak minél több aranyérem a londoni olimpián
- Minél jobb magyar helyezés az Eurovízión (lehetőleg egy ütős előadó küldése)
- Ellenségek, rosszakarók, riválisok lehetőleg kíméljenek
- Erőt, energiát, motívációt, minél többet!!!
- Nagyon örülnék, ha nyáron lehetőségem adódna hazalátogatni.
-Barátaimnak is kívánom ugyanezt, meg családomnak is.
Elvileg a háború környékén sokan elég komolyan éheztek és az amerikai támaszpont hulladékát kutatták kajamaradék után, ami általában löncshús és virsli volt. Ebből lett a mostanában is gyakori virslis gimpab (Magyarországon és Mongóliában is ettem) meg valami "mindentbele" leves, aminek a nevét sajna' elfelejtettem. A jelenség egyébként érdekes, hogy a sztori (nosztalgia?) miatt az amúgy gasztronómiailag elég csekély értéket képviselő kaják ilyen népszerűek tudnak lenni...
VálaszTörlésA kívánságaid pedig váljanak valóra! :)
Köszönöm!!! Ami azt illeti, nálunk, magyaroknál is volt pár háború-korabeli kaja, pl csalánfőzelék... Szomorú történetek ezek. A csípős paprikát, a kocsut is azért ették, hogy elfeledjék a háború veszteségeit és az éhínséget, közben megszerették. Ez is egy kis retro :).
VálaszTörlés