Kutya a levesben?

Ma meséltek nekem pár dolgot, hogy milyen macera Koreában a kutyatartás, főleg, ha a kutya megbetegszik. Hogy mennyi állatorvosi költséggel jár, ha beteg kölyköt hoznak el. Elmesélték, ha a kölyök beteg, 10 napon belül vissza kell vinni a tenyésztőhöz, ki lehet cserélni. Volt erre példa, hogy valaki vett egy kutyust, aki férges volt, és valami bakteriális ferőzése is volt, egy vagyonba került, hogy rendbe hozzák. Szerencsére meggyógyult már. De ezt sok külföldi nem tudja a szabályokat, én sem, bevallom. De most a maradék kedvem is elment tőle, pedig néha annyira jól jönne. Majd ha visszatérek Európába, és lesz kertes házam, saját családom.
Itt az a baj, hogy a kutyákat általában rövid láncon tartják, vidéken is. Ami szerintem állatkínzás. Pl. sok kutya megvadul ez esetben (pl. a kuvasz jó példa erre). De amikor kutyákat láttunk Koreában, és megsimogattuk őket, mindig örültek az embereknek.
Egyszer Sunil megjegyezte: "Tudod, miért nincsenek Koreában nagy kutyák? Mert megeszik őket" . Ez nem annyira igaz. Való igaz, Korea híres, vagy hogy is mondjam hírhedt arról, hogy kutyahúst is esznek, de erre tenyésztenek egy speciális "húskutyát", direkt erre a célra. Ennek a tenyészkutyának a neve nureongi vagy hwangu. Engem azonban nem nyugtat meg, egyelőre tartom magam ahhoz az elvhez, hogy kutyát, lovat (macskát, bár ez Olaszországban lenne érdekes) nem akarok tányéromon látni. Mondhat bárki bármit, a szűk ketrecben tartott kutya akkor is megrázó látvány, és állatkínzás is. Akármire is nevelik azt a szegényt. A nureongi kutya jelenleg tudtommal házikedvencként nem tartható. Személy szerint, én nagy kutyabarát vagyok, ellenzem a kutyák evését. Nem vagyok vegetáriánus, fogyasztok húsfélét, hiszen nem kell ahhoz biológusnak lenni, hogy tudjuk, az ember mindenevőnek született. Már hallom a szekálódást, "dehát a csirke is állat" vagy a "saláta is élőlény"... Erkölcsi kérdés ez. A hinduk nem esznek marhát. Az iszlámok nem fogyasztanak disznót... Tudom, vallási oka van ennek. A kutyaevést viszont nem tudom hová tenni. Mi európaiaik, mint sok más nemzet a kutyát, mint házikedvencet, vagy házőrzőt tartjuk, berögződött, hogy egy ragadozónak "büdös a húsa". Bár az olaszok esznek macskát, de a ragadozókat nem szoktuk fogyasztani.
Levágott nureongik egyik piacon. Állítólag a sulihoz nagyon közeli Moran piacán is lehet vásárolni.
Gyakran látok tüntetéseket, "Ne edd meg a barátodat"-címmel, a kutyahús -evés ellen.
Nem tudom, én sosem fogom kipróbálni. Állítólag zsírosabb hús, és levesként szokták szervírozni. (novemberi gasztrós fejezetemben írtam már róla) Ennek a levesnek a neve boshitang (보신탕) vagy Gaejangguk (개장국). Speciális éttermek vannak, amik kutyahúst szervíroznak, szóval az embernek nem kell aggódnia, hogy ebet tesznek elé. Nem mindennapi kaja.

Most, hogy megnyugtattam olvasóimat, hogy nem fogok rászokni a kutyák felfalására, bemutatok pár koreai kutyafajtát. Kezdjük először a jól ismert Jindo-kutyával. Amit először akitának hittem. Nagyon aranyos, barátságos kutyának ismertem meg. Elég nagy kutyák, és intelligensnek látszanak. Általában fehér, barna vagy rókavörös színűek. Hasonlít a jindo-ra, az úgynevezett Pungsan dog, ami nagyobb a Jindo-nál, és hófehér. Észak-koreai kutya, tehát vastagabb a bundája.
Egy másik ismert koreai fajta a koreai masztiff (vagy dosa). Nem ismerem ezt a fajtát. Egyébként hatalmas ebek ezek a dosák, és vörösek. Nem egyezik a japán Tosával, ami Apunak nagyon tetszik. Nem tudom, kölyökban nagyon helyesek, de eléggé lóg a pofájuk, ez kicsit zavar...
A nagykutyától megijednék, ha élőben látnám... Félelmetes egy eb. Mégha szelíd, akkor is... mert a leírások szerint nagyon barátságos, nyugodt kutya. Lehet, megszeretném, ha valami közvetlen ismerősömnek lenne ilyen házikedvence.
Ismert még az úgynevezett Sapsali dog, ami kicsit a mi pulinkra emlékeztet... Csak piszkosfehér, barna, vagy épp sárga színű. Nem ismerem ezt a fajtát, ha láttam is, keveréknek gondoltam. Elég intelligens pofija van ennek is :).
Szóval nemcsak kicsi kutyák vannak Koreában, bármennyire elterjedtek az ölebek, azaz más néven zseb-blökik. És nem minden kutyát esznek meg.
Vicces sztori: egyszer hallottam, hogy egy olasz család annyira sajnálta a levágásra szánt kutyákat, hogy megvette az étterem teljes kutyakészletét. Hááát, erre nem tudok mit mondani. Valamennyire egyet értek velük... Koreáról azt hallottam, elég nagy illegális piaca van a kutyahúsnak, és gyakran próbálják betiltani. Csakhát a berögzült szokások ott vannak... Talán egyszer már a nureongi is tartható lesz, mint házikedvenc... Nekem mindenesetre, a kutya továbra is "az ember legjobb barátja" státuszban fog maradni.