Gugak

Ma este, a Nagykövetség jóvoltából csodás élményben volt részem. Ugyanis többek közt a Koreai Nemzeti Színház (National Theather of Korea) néha felajánl jegyeket a nagykövetségeknek, különféle kulturális rendezvényekre. Amiket ők szétosztanak a kultúrára igényt tartó honfitársak között. Most is egy jó kis koreai népzenei koncertre jutottam el jóvoltukból.

A koreai tradicionális zenét, más néven gugaknak nevezik. Speciális dobokon, és pengetős hangszereken, esetleg fuvolákon játszanak. Tulajdonképpen nem nagyon ismerem a koreai zenét. A k-pop tudásbeli hiányosságaimat már ecseteltem. Viszont nemcsak rockot hallgatok. Nagyon szeretem például a népzenét is- főleg könnyűzenével ötvözve.

Szóval ma órámon tűkön ültem, hogy ne tartsa sokáig, imám meghallgattatott. Siettem is egyből, mivel legalább egy óra a kiút a Namsan városrészbe, ahol a színház van. Vettem Suseo-nál egy jó kis rizs-háromszöget (nagyon finom, a rizsbe szárított halat, vagy csirkét töltenek, szezámmaggal megszórva), és felpattantam a jól bevált hármas metróra. Gyorsan kirepített. Azt tudni kell, hogy a színház és a metrómegálló közt ingyenes busz, úgynevezett "shuttle bus" jár. Ami negyon kényelmes. Bár a színház nincs messze, de nem emlékeztem az útra, hogy tavaly merre jártam. Most is eltévedtem volna, mikor kerestem az utat, de végül busz mellett döntöttem. A sofőr (aki felváltva szívta a taknyát és a fogát, fúj) kétszer is megállt az utolsó percbe odaérkező utasoknak. Gyanúsan sok volt a gyerek. Párhuzamosan két ilyen koncert is kezdődött. Rossz helyen akartam kérni a jegyet-útba igazítottak végül. Jól jártam, mert ott bögrét (egyik népzenekar fényképével) osztogattak, én is kaptam egyet. Még nem tudom, hová kerül, kolesz-e vagy labor, mivel már van jó pár bögrém.
Karácsonyi fények a szíház előtt.
De az agyam majd" felrobbant, átkoztam a koreaiak azon tulajdonságát, hogyha nem tudják a választ, vagy megjátsszák a gyíkot, vagy mondanak valami hülyeséget. Végül nagy nehezen megtaláltam, át is vettem a jegyem. Egy diétás cider (ami jelenleg nem almabor) megvétele után indulni akartam be-valaki rám köszönt. Egyik honfitársam volt, akivel kétszer is találkoztam már a Követségen :). Volt még időnk, egy darabig dumáltunk az itteni életről. Érdekes, hogy vidéki egyetemre jár, mégis belebotlott a God Mother nevű istencsapás szektába. Ezek szerint ezek mindenhol jelen vannak Korea-szerte, de sajnálatos módon az én városom a magja.
Hétkor kezdődött a koncert. Egy kör alakú terem volt, fedett, jól fűtött, lépcsőzetes ülésekkel. Kicsit a kamaraszínházakra emlékeztetett a stílusa.
Nagyon élveztem a darabot. Először bejött egy erdei koboldnak öltözött figura-kicsit lebutított Shrek XD. Táncolt, bénázott, amit direkt csinált. Kinyitott egy könyvet. Közben a kivetítőn is megjelent egy könyv, ami mindig mutatta, mi a darab címe. A zenészek közt többen tradicionális piros-fekete ruhát viseltek, koreai hagyományos hangszereken játszottak. Mások meg fekete modern cuccban, hegedűn. Néha egy hanbokot viselő énekesnő is énekelt. A képek minőségéért elnézést, vaku nem szabadott.
Az énekesnő:A terem, amiben a koncert zajlott, és a zenekar.
A zene közben mese-jeleneteket, koreai életképeket mutattak. Néha homok-rajzművészek alkottak csodás képeket a háttérben. Nagyon-nagyon szép volt az egész. Hol elérzékenyültem, hogy nevettem.
Az egész koncert nem tartott tovább egy óránál, de jelenleg elég is volt ennyi. Kb. gyerekek számára felfogható stílusban csinálták az egész előadást, a közönség 90%-át gyerekek tették ki. Plusz láttam pár külföldit is láttam, de nem sokat, de szerintem ez nekik is szólt. Örültem, hogy nem szalasztottam el ezt az alkalmat. Még egyszer köszönet a Magyar Nagykövetségnek az ajándék jegyekért!!!
Tulajdonképpen az ázsiai népzene sugallja a természet-közeliséget, az egyszerű emberek életét, küzdelmeit. Bár ezt szerintem bármilyen népcsoport esetén el lehet mondani. Pl. a magyar népdalok, népballadák és népmesék is.
Szívtam meg már kétszer koreai színházzal. Főleg amiatt, hogy nem értettem a darabot. Szeretek színházba járni, de itt kizárólag a zenés darabok jöhetnek szóba, ahol tényleg minimális a szöveg, de a cselekményt így is meg lehet érteni. Pl. a Warren féle színházlátogatást Cat-tel még máig is emlegetjük. Bár már csak röhögve, de az kész horror volt...