Esküszöm, ha a koleszban lenne rendes főzési lehetőség, már rég összedobtam volna a bandának némi magyaros(abb) kaját. Bár mondjuk egyszer nem lenne rossz ötlet lecsót-palacsintát készíteni -az talán megoldható lenne. Bár az igazi túrós (mazsolával, de jó lenne) palacsintára sajnos nincs lehetőség itt, hacsak nem tanulnám, hogyan kell túrót főzni (Egyszer Apunak sikerült ). Mák pedig itt mission impossible, azaz nem kapható (bár mondjuk fekete szezámos krémmel lehetne helyettesíteni, az is nagyon finom). Mogyoróvaj-lekvár maximum, ami reális lehetőség lenne. Vagy épp banánnal is lehetne tölteni.
Ezt azért mondtam, mert Minakshi, ahogyan ígérte, ma készített nekünk indiai kaját. Nagyon kitett magáért. Szóval hatra volt megbeszélve a dolog, de végül fél hét körül hozta a kajákat a laborba. Elugrottunk papírtányérokért, kanalakért a kisboltba. A rizs (koreai tapadós rizs, ami esetén a fehér rizsbe pár szem fekete rizs is kerül, én szeretem) mellé csípős csirke, és currys gomba készült. Esküszöm, ennek a currys gombának el fogom kérni a receptjét, nagyon bejött. Otthon, ha hazajutok, akkor elkészítem, vagy gyártok hasonlót. Egy tzatziki-szerű salátát is készített, csak a fokhagyma helyett vöröshagyma volt benne (meg chilipaprika is,a srácok rá is haraptak-csípte a szájukat rendesen).
Az indiaiak, hozzám hasonlóan, nagyon hiányolják a nem édes joghurtot. A koreai boltokban főleg édesített joghurt kapható. Mikor két éve érkeztem, mindjárt első este vettem egy natúr joghurt-szerű dolgot. Azaz azt hittem róla. Másnap reggel megkóstoltam, édeskés volt. Bár ízlett, de néha hiányzik az európaibb, nem édes változata, amivel akár a tejfölt is tudjuk helyettesíteni. Viszont van egyfajta "Danish Yoghurt". Aminek közel hasonló az íze, mint amit megszoktam (megszoktunk). Minakshi elmondta, hogy Suwon-ban sok indiai él. Akik mindig kifosztják az üzletekben a Danish Yoghurt-készletet, szinte csata folyik érte! Ezen jót röhögtem. Indiaiaknak könnyebb is, meg nem is, mint nekem. Könnyebb, mivel több lehetőségük van főzésre, és honfitársaik a közelben vannak, így könnyebben pótolni tudják az otthon megszokott dolgokat. Viszont nehezebben alkalmazkodnak, pl. a hindu vallás miatt nem esznek marhát (én is ritkán), emellett sokan a koreai rizstől is idegenkednek. Én könnyebben meg tudtam birkózni ezzel.
Van pár magyar/külföldi dolog, amit nem lehet pótolni. Vagy épp nehéz beszerezni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, mondanák erre az okosok. Én pl. már hónapok óta nem ettem főzeléket, pedig otthon teljesen főzelék-mániás vagyok. Kárpótlásként ehetek itt algát, kimcsit, meg tengeri herkentyűket. Két éve nem hittem volna, hogy át lehet állni, meg lehet szokni azon kajákat, amik otthon különlegességek, ismeretlenek, de itt természetesnek számítanak. Még mindig nevetek, hogy két éve, legelső indulás előtt, a bécsi reptéren ettünk bécsi szeletet. Én viccesen megjegyeztem, egy darabig ez lesz az utolsó normális kaja. Szerencsére tévedtem. Tudom, említettem azt a pasast, aki egy évig vajas-lekváros pirítóson élt kinn Koreában.... Én örülök, hogy velem nem így történt, és képes voltam átállni az itteni dolgokra. Kicsit büszke is vagyok rá... elég válogatós gyereknek voltam definiálva kiskoromban... Pedig annyira nem is! Mutáns példányként megettem a spenótot (sőt, egyik kedvenc kajám, máig is)!!!
Ezt azért mondtam, mert Minakshi, ahogyan ígérte, ma készített nekünk indiai kaját. Nagyon kitett magáért. Szóval hatra volt megbeszélve a dolog, de végül fél hét körül hozta a kajákat a laborba. Elugrottunk papírtányérokért, kanalakért a kisboltba. A rizs (koreai tapadós rizs, ami esetén a fehér rizsbe pár szem fekete rizs is kerül, én szeretem) mellé csípős csirke, és currys gomba készült. Esküszöm, ennek a currys gombának el fogom kérni a receptjét, nagyon bejött. Otthon, ha hazajutok, akkor elkészítem, vagy gyártok hasonlót. Egy tzatziki-szerű salátát is készített, csak a fokhagyma helyett vöröshagyma volt benne (meg chilipaprika is,a srácok rá is haraptak-csípte a szájukat rendesen).
Az indiaiak, hozzám hasonlóan, nagyon hiányolják a nem édes joghurtot. A koreai boltokban főleg édesített joghurt kapható. Mikor két éve érkeztem, mindjárt első este vettem egy natúr joghurt-szerű dolgot. Azaz azt hittem róla. Másnap reggel megkóstoltam, édeskés volt. Bár ízlett, de néha hiányzik az európaibb, nem édes változata, amivel akár a tejfölt is tudjuk helyettesíteni. Viszont van egyfajta "Danish Yoghurt". Aminek közel hasonló az íze, mint amit megszoktam (megszoktunk). Minakshi elmondta, hogy Suwon-ban sok indiai él. Akik mindig kifosztják az üzletekben a Danish Yoghurt-készletet, szinte csata folyik érte! Ezen jót röhögtem. Indiaiaknak könnyebb is, meg nem is, mint nekem. Könnyebb, mivel több lehetőségük van főzésre, és honfitársaik a közelben vannak, így könnyebben pótolni tudják az otthon megszokott dolgokat. Viszont nehezebben alkalmazkodnak, pl. a hindu vallás miatt nem esznek marhát (én is ritkán), emellett sokan a koreai rizstől is idegenkednek. Én könnyebben meg tudtam birkózni ezzel.Van pár magyar/külföldi dolog, amit nem lehet pótolni. Vagy épp nehéz beszerezni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, mondanák erre az okosok. Én pl. már hónapok óta nem ettem főzeléket, pedig otthon teljesen főzelék-mániás vagyok. Kárpótlásként ehetek itt algát, kimcsit, meg tengeri herkentyűket. Két éve nem hittem volna, hogy át lehet állni, meg lehet szokni azon kajákat, amik otthon különlegességek, ismeretlenek, de itt természetesnek számítanak. Még mindig nevetek, hogy két éve, legelső indulás előtt, a bécsi reptéren ettünk bécsi szeletet. Én viccesen megjegyeztem, egy darabig ez lesz az utolsó normális kaja. Szerencsére tévedtem. Tudom, említettem azt a pasast, aki egy évig vajas-lekváros pirítóson élt kinn Koreában.... Én örülök, hogy velem nem így történt, és képes voltam átállni az itteni dolgokra. Kicsit büszke is vagyok rá... elég válogatós gyereknek voltam definiálva kiskoromban... Pedig annyira nem is! Mutáns példányként megettem a spenótot (sőt, egyik kedvenc kajám, máig is)!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése