A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.
S a számvetés nem hátraarc,
inkább hit, hogy följebb lépünk. "
Most találtam ezt az idézetet, és illik az év végéhez. Sokan az új évet úgy tartják, új korszak kezdete. Bár szerintem túlzás, de mindenképp lehet egyfajta ösztönző erő a változásra. Néha én is mérlegelek. Történt sok rossz és jó is ebben az évben. Az élet bár megadta az ajándékokat, a pofonok sem maradtak el.
Tegnap leszedtem az asztalomról a kis fenyőágat, a díszeket meg eltettem jövő ilyenkorra. Az üdvözlőlapok pedig később kedves emlékek lesznek erről az időszakról. Tudom, sokan korainak tartják a karácsonyi dekoráció eliminálását, de már csak a helyet foglalta. Kell a hely az új céloknak, új teendőknek. Az otthoniaknak kellemes óév-búcsúztatásra való készülődést kívánok!!!
Itt Koreában az újév inkább azt a bizonyos holdújévet jelenti, a "rendes' újévkor is vannak Szöulban rendezvények. Este benézek a városba majd. A busz úgyis éjfél körül indul (Keleti-tengerhez, már erről meséltem). Köhögök még, ami a karácsonyi náthám maradéka, de már jól érzem magam ahhoz, hogy mehessek. Futni is tudok. A baj az, hogy enyhébb az idő, mint tavaly. Eáltal nyirkosabb is, és a légúti kórokozók köztudottan ezt az időjárást szeretik. Tehát a párás -3 fok veszélyesebb megfázás szempontjából, mint a száraz -20 fok.
Ma reggel két hófehér, hegyes fülű kutyakölyök (kb. 3-4 hónaposak lettek, jindo vagy pungsan dog- palánták) jelent meg a campuson Ápoltnak, egészségesnek látszottak, nyakörv sem hiányzott róluk. Gondolom, meglógtak a gazditól, és egy kis felderítő-körútra mentek. Egyik nagyon közvetlennek látszott, egyből elkezdte nyalni a kezem, és szinte belém bújt. A másik, bár csóválta a farkát, nem mert odajönni hozzám. Pedig nem harapok :). Mindegy, megdögönyöztem a játékosabb kutyust, nagyon élvezte. Én is, hiszen olyan régen kutyáztam :). A legtöbb kutyus, mintha tudná, hogyan vegye le az embert a lábáról. :)
Minakshinak szülinapja lesz, pont elsején :). Petőfivel egy időben ünnepli, meg is mondtam neki. Ez alkalomból elhatározta, készít nekünk némi indiai kaját. Vettem neki egy kis, mobilra akasztható plüssmacit (mivel szereti a plüssmacikat) és gyárottam egy házi készítésű üdvözlőlapot, a rendelkezésemre álló alapanyagokból. Nem lett egy nagy durranás, de legalább személyes. Ma köszöntjük, mivel keddig bizonytalan, hogy mindenki benn lesz-e a laborban.
Most jövök rá, néha mennyira hiányoznak az otthoni hobbijaim, pl a festés, kézműveskedés. De idő, anyag hiányában sajnos nem mindig megoldható. Pedig olyan jó lenne, ha lenne lehetőség arra, hogy festhessek (régen rengeteget festettem, ismerőseim szerint nem is rosszul). De remélem, a későbbi életem során lesz még erre időm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése