Memories

Ha tanulni kell, az ember mindig talál rá mentséget, hogy ne kelljen. Hárman elmentünk ma este kajálni abba a jó kis kínaiba, amiről meséltem. Mino, Minakshi és én.
Elég zavaros nap volt ma is, de tanulni tudtam. Reggel egy szemináriumra mentünk, ahol egy műszert mutattak be KOREAIUL. Mindenki jött, még Thana és Minakshi is. Valamennyire tudtam követni, és főnök el is magyarázott pár dolgot. Utána a campuson beültünk a Donkin Donutsba némi karácsonyi fánkra és kávéra. Mutatós hóember, karácsonyfa, vagy mikuláscsizma alakú fánkokat árultak, persze ételfestékkel telinyomva. De a hóemberes finom volt, amit vákasztottam, bármennyire nem szeretem a fánkot, ízlett.
Na, utólag feltettem, a srácok lefotózták:
De nem erről akarok beszélni. Szóval mi hárman ettünk egy kis kínait (érdemes kipróbálni a zöldséges-szójaszószos csípős tésztát, az nagyon ott van!), és jót dumáltunk. Hazafelé megtudtam a pár dolgot a tavasszal-nyáron történtekről!!!!!! Szóval Mino mesélte egy másik konferencia nehézségeit (Kanadába ment májusban)... Gáz internetkapcsolat, limitált kommunikációs lehetőség, jetlag, ráadásul ő egyedül volt... Aztán ott a francia nyelv a hivatalos azon a részen, abból is sok bonyodalom származott. Az én júliusi francia utam részletei ismertek már olvasóim számára. Azt is sejtettem, hogy be voltak rezelve a srácok, hogy elvesztem. De nyugi, rossz pénz nem vész el XD.
Viccet félretéve, az történt, hogy Kyu-hwan gépe meg korábban érkezett. Azt hitte én már a szálláson vagyok, mivel nem tudtam értesíteni, hogy késni fogok. (Hogy is tudtam volna, azt hittem, egy óra késés nem késés, és a négyből három órát a röpcsiben dekkoltunk) Aztán a reptérről írni akartam, de a laptopom lemerült, és akkor még nem tudtam beállítani az ingyen wifit. Szóval a srácok tűvé tették értem az egész környéket. Még a főnököt is hívták, de nem sikerült, mivel az ő már gépre szállt. Én pedig Koreába hagytam a mobilom, javításra (utólag láttam, hívtak ők is). Nagyon megkönnyebbültek, mikor éjjel egykor látták, épségben itt vagyok. Hát, ha rágondolok, mit rohangáltam a reptéren, hogy megtaláljam őket, még most is borsodzik a hátam... kaland, bőven, de ha most belegondolok, inkább már csak nevetek rajta :).