Karácsony Koreában

Gondolom, már sokan olvasták, hogy a karácsony itt Koreában nem valami nagy ünnep, lévén, hogy a kultúra alapjába véve buddhista. Míg nálunk két napos ünnep, itt csak a december 25öt veszik karácsonynak, december 26 már szimpla munkanap. Mióta a kereszténység megjelent, a marketing miatt a hangulatot megpróbálták lekoppintani. De tulajdonképpen egyfajta vicc itt a karácsony. A kávézók "karácsonyi tortákat" árusítanak, néhol az üzletekbe raknak 1-1 műfenyőt, illetve a város jelentősebb pontjait kivilágítják. Tulajdonképpen nem is hiszem, hogy tudják, mi a lényege. Legfeljebb a keresztények...
Karácsonyi torták, egy üzlet kirakatában kaptam le őket. Guszták, nem??? :)
Meséltem, hogy igazi fenyőt nem használnak karácsonyfának. Néhol, 1-1 kávéházban, üzkletben, étteremben kiraknak 1-1 műfenyőt, van ahol ott is felejtik nyárig... Néhol az utcai fákra, fenyő-félékre az utcán tesznek égőket. Ma találtam egy vicces ábrát, miszerint a fenyő méltatlankodik: "Nem annyira nagy buli a karácsony! Megöltök minket a hulláinkat meg homokosnak öltöztetitek", ezen jót röhögtem.

Karácsonykor szerveznek bulikat is, de most se erőm, se nem affinitásom sincs elmenni ilyenre, a hideg és a nátha miatt. Kirándulni lenne, csak Mr. Kim áttette január első hétvégéjére azt a túrát, ami ma lett volna. Igaz, holnap lesz egy kis túra, és a karácsonyi buli is, tehát nem fogok unatkozni. De olyan hideg van...
Tavaly voltam Harryvel és pár ismerőssel egy koreaiak által lekoppintott karácsonyi vásáron, de bevallom, az is csak egy vicc volt... Lehet, koreai-szemmel nézve nagy szenzáció, de egy pesti szemével nézve a Moszkva -téren (ok, Széll Kálmán-tér, "okosaink" átnevezték) is nagyobb kirakodóvásárt csinálnak, mint ott.

Szóval itt Koreában nem igazán érzik át a karácsony lényegét, a "karácsony szellemét" hogy költőibb legyek, bár ez a legtöbb ázsiai országban így van. Szilveszter-újévet nem tudom, de akkor ha más nem lesz, benézek a városba, mivel van némi újévi forgatag.

De alighogy lecseng ez a karácsonyi-újévi procedúra, megkezdődik a következő cécóra, a holdújévre való készülődés. Elvileg akkor Jejura megyek megint. Most szerintem nagy falhajtás lesz a holdújév, mivel jön 2012, Sárkány Éve -állítólag Kínában mindenféle hiedelem fűződik hozzá. De erről később nyilatkozom...

Végeztül a Google karácsonyi logo-ja. Zenét játszik és imitálja a karácsonyi fényeket...

Karácsony előtt-Jin születésnapi összejövetele

Tegnap este már teljesen dekoncentrált voltam, kerülgetett valami nyavalya. Gondoltam, nem maradok tovább, elmegyek Jin szülinapi összejövetelére. Múlt héten ugyanis meghívott minket a szülinapjára.
Elég fárasztó hetem volt, sok meló, a koleszos tűzriadó, a honvágy mind jelen voltak. De nagyjából be tudtam fejezni, amit be akartam, a koleszba is regisztráltam következő félévre (persze hat hónapra), fizetni januárban kell. Munkatársaknak csináltam apró ajándékot, becsomagolam némi csokit, plusz egy toboz-fenyődíszt. Látszott, örülnek neki. Legalábbis több embernek fityeg ezüst-vagy épp arany toboz a monitorján, naptárján, stb. De én is kaptam egy szép jegyzetfüzetet, és cuki üdvözlőlapokat, kedves üzenetekkel. Köszönet értük!!!
Januártól lesz egy "segítőm" is, egyik Bsc-s diákunkat, Eugene-t fogom tanítgatni, majd később együtt fogunk dolgozni. Persze szorgalmi időszakban hagynom kell, hogy tanuljon, és jó jegyeket szerezzen!!
Ott hagytam abba, hogy kicsit álmosan, de elindultam Ori-hoz, ahol a buli színhelye volt, előtte vettem az ünnepeltnek némi csokit. Kicsit macera volt a kis vietnámi étterem megtalálása, mivel a papír, amire a térképet is rányomtatták, rejtélyes módon eltűnt a táskámból. Hívtam Jin-t, de utólag kiderült, rossz a mobilja. Joy-t is, de nem vette fel. De mikor már fel készültem adni a reményt, akkor megláttam a táblát, ami a keresett helyet reklámozta. Hárman már ott voltak, és nagyban ették a vietmámi tésztás levest. Jin csodás léggömb-díszeket csinált!
A vietnámi leves nekem annyira nem jött be, persze nem hangoztattam. Az étterem mellett a helyi vietnámi közösség temploma volt, a lelkész-csajjal is találkoztunk.
Jin egyik ismkerőse, aki szakács, nagyon finom csirkeszárnyat készített.
Tteok, ráadásul a kedvencem :) Mármint az a színes középen.
A lufik mellett, csoportkép.
Sajnos a nagytöbbség csak koreaiul tudott kommunikálni, de azért elmondták nekem angolul, miről beszéltek. A szülinapi torta: Jin kedvence, hozzám hasonlóan a csokitorta :). De nem volt olyan finom, mint az otthoniak... De azért szép :).
A torta közelebbről. Ugye, milyen szép??? Vajon az a figura a Diótörő rajta?
Zöldségtál, rákkal, valami hússal és tésztával a közepén.
Kihoztak előtte valami beazonosíthatlan papír-szerű izét, amiről mindent képzeltem, csak azt nem, hogy kaja. Pedig az volt... Kiderült, hogy ezt az izét ("rizspapír", így csúfolták) vízbe kell áztatni fél percre, és a fent látott zöldségeket bele kell tenni. Elképzelésem sincsen micsoda, de azért jó volt. Utána földimogyorós szószba kell mártani (nekem az tömény volt).
Jin, Joy és én, az összejövetel vége felé.
Majd búcsú, és irány haza! A kolesz felé menet havazott. Direkt lassan sétáltam, hogy kiélvezzem az első havat. Futottam is egy jót, hogy méginkább örüljek neki, és még inkább kiérdemelten próbáljam ki az új, levendulás tusfürdőmet. (nagyon szeretem a levendulát) Fehér karácsonyt Koreának, ha már otthon a magyaroknak nem lesz!!!

Fehér karácsony?

Tegnap este, mikor felértem a metrómegállóból, örömmel tapasztaltam: esik a hó! Pont december 23án! A késő esti hazaérkezés ellenére lerohantam a futópályára futni egy nagyot. Annyira öröm hóban szaladni!
Reggelre esett pár centi hó, úgy néz ki, fehér karácsonyunk lesz itt Szöulban. Kellemes ünnepeket mindenkinek!! :)

A katicás busz ősszel buszmegállót is kapott.

Kettőt is, a kolesz elé is csináltak egyet, remélem, megtaláljátok. Látszik a képen, hogy fűtenek ezerrel :).Jelenleg próbálom kikúrálni azt a kis nyavalyát, ami tegnap elkapott. Tea és ginzeng-ital segített. Mióta tél van, gyakran fogyasztom ezt a csodaszert, ahogy nézem, hatásos. Koreaiak megfázás ellen ezt ajánlják. Bevallom, én szívesen iszom, bár a ginzeng dolog, aminek sokan nem bírják az ízét. Remélem, a torkomban tenyésző baci-és vírus-kolónia sem örül neki! Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyi ismerősömnek, remélem, a megfázás, betegség elkerüli valemennyiőtöket, ezen alkalomból! Kellemes sütés-főzést, mézeskalács-és szaloncukor-ropogtatást! Remélem, a holnapi kis kirándulásra és gyülekezeti összejövetelre rendbe hozom magam.

Vakáció

A campus ilyenkor nagyon kihalt, bár van mozgás, de üresebb, mint iskolaidőszakban. Márciustól lesz újra suli, de úgy néz ki, engem már nem érint. Ezalatt a 9-10 hét alatt viszont egy szabad napom nem lesz, csak hétvége vagy ünnepnap. Tavaly pl. rossz volt nézni a srácokat, mikor azon akadtak ki, hogy holdújévkor zárva lesz a menza... Vagy mikor egyik srác összvissz 3-4 napot vett ki egy év alatt. Én nem tudnék így élni...
Kim Dzong-Il most már a túlvilágon diktátorkodik, a napokban veszítette életét. Nem tudom, északi szomszédaink hogy fognak reagálni, milyen lesz az utód. De remélem, nyugton hagyják a délieket...
Egy hét múlva karácsony. Most sem megyek haza, de nem baj.
Levelet kaptam Angliából, egyik barátnőmtől! Akivel a pesti koleszban két évig boldogítottuk egymást! Köszönet érte!!! :)))

Kellemes ünnepekre való készülődést kívánok Családomnak, barátaimnak és olvasóimnak is! Az én képzeletbeli adventi koszorúmon is ég mind a négy gyertya!

Bakker, miért van az, örömmel megyek haza, mert összejött a kísérletem. A szektások meg megint elvették a jókedvemet... Tudom, olvasóim már unják, ha őket szidom. De ezzel az erőszakos viselkedéssel úgy fel tudják forralni az agyvizem a -2 fokos levegő ellenére is...

Fenyőág

Reggeli futás közben találtam egy letört fenyőágat az úton, miközben a kolesz és a labor között róttam a szokásos kilométereimet. Egyből felkaptam, és később be is vittem a laborba. Előzőleg beszereztem pár fenyődíszt, és pár száraz ágat, azzal ki is dekoráltam. Lehet, átkerül majd a koliba pár nap múlva, vagy oda is csinálálok hasonlót. Végülis lett egy kis karácsonyi dekoráció a laborban :). Remélem, nem hiszik majd azt, hogy könyörtelenül letörtem a campus egyik fenyőfájáról- hogy bántanám én azokat! De azért örültem ennek a kis ágnak is. Talán a Jézuska dobta le nekem, hogy legyen valami, ami visszahozza a karácsonyt? Élet apró örömei. Mit nekem műfenyő! XD A Jézuskának hatalmas köszönet érte! :)
Ráadásul ez hosszú tűlevelű fenyő, ami hatására megcsapott a nosztalgia szele. Emlékszem, szinte minden karácsonykor ilyen fenyőnk volt. Egyetemista voltam, mikor rátértünk a helytakarékosabb ezüst-vagy lucfenyőre-és a 100%ig természetes dekorációra (alma, toboz, dió, mákgubó, na és az én házi készítésű angyalkáim narancsból, lótuszvirágból, vagy vadiliom virágából).

Sajnos idén is csak erre a szerény karácsonyfára futja, de sebaj! :) Több, mint a semmi!

Santa is velünk jött Unaksanra

Annyira jó volt a tegnapi kirándulás! :). Komolyan, régen éreztem magam ennyire jól, régen nevettem ennyit. Először is gyújtsuk meg a harmadik gyertyát is azon a bizonyos adventi koszorún.
Szóval nagyon jól aludtam, a reggeli futás kimaradt. Elég időben érkeztem, három átszállással. Beszereztem egy ho-tteokot, és vártam. Hamarosan jött a banda, SE -ről tudtam, hogy csatlakozni fog. De örömmel tapasztaltam, Eric is itt volt! Bevallotta, most szombaton inkább valami ismeretlenebb hegyre akart menni. Aztán nagy döbbenet: "Ho, Ho hó! Merry Christmas" -hallatszott a metró-feljáró kijáratából. Egyik srác, James mikulásnak öltözve jött!
A "piros busz" hamarosan indult. Piros busz azon busz, ami Szöul és annak vonzásköre között jár. Elég lassú, mivel sok helyen megáll, szerintem a célállomás előtt tuti megkerüli a Földet. Unaksan hegy Pocheonban van, ami kb. 30km Szöultól. És 2 óra alatt ér le a busz, ami irreális. Összehasonlításként mondom: Mosonmagyaróvár kb. 170 km-re van Pesttől, és mind busszal, mind vonattal alig több, mint másfél óra alatt ott vagyunk. (persze vonat esetén a Railjetre gondolok, és a busz is az autópályán megy...) Na mindegy. Eközben megtaláltam a táskámban két pár zoknit, sőt, még egy benn maradt Yakult (szójás joghurt-ital) is feltűnt- ami eléggé megpimpósodott, ki kellett dobni. A vastag zokni viszont jól jött, mivel a mobilom aksija a végét járta, aminek a hideg nem tesz jót. Beletettem a kütyüt, és kitartott majdnem a nap végéig.
Aztán egy kellemetlen meglepetés-A busz nem vitt el a turista-útig, taxival kellett mennünk. Nem volt egy nagy távolság, de azért nem örültem. Viszont mikor megérkeztünk, kárpótolt a pár centi hó, és a kellemes kis falu, amin keresztül mentünk.
Na, fallikus szobrok itt is voltak XD. Ami Koreában kezdettől fogva feltűnt, és máig is röhögök rajta, hogy "péniszfa" "Pénisz alakú szikla", néhol fallikus múzeumok! Nem értem, miért van ez az álszemérmesség itt XD. Közben meg sok turistaúthoz közel ott a pénisz-szobor, vagy valami pajzán témájú remekmű XD.

Ez a vidék nagyon híres a házi tofuról. A tofu, gondolom, sokan tudják, micsoda, valami szójából készült, se íze-se bűze kaja. Sokan szójasajtnak nevezik. Nem tudom meghatározni, bevallom őszintén. De megszerettem ezt is, mióta itt vagyok. A néni a képen tofut gyárt.
Turistaút!!! Röhögve szedtük a kilométereket, James, avagy a Mikulásunk, minden szembejövő túrázónak odakiabálta: "Merry Christmas"!!! Akik meg röhögtek, mikor meglátták Santát! Közban karácsonyi dalokat énekeltünk.
"Egy, kettő, három! Low Battery"!!! Warren épp a kütyümmel fotóz. Tudni kell, hogy túrákra két aksit szoktam vinni. Ha egyik lemerül, legyen tartalék. Egyik akism gyakran csinálja azt, hogy imitálja, hogy lemerül, mégis tudok vele fotózni sokáig. A másik aksim jobban bírja. Egy Buddha templomnál pihentünk egy kicsit. Épp nagyban örülök a friss hónak! :)
A Buddha-templom szép volt, a Nap ragyogóan sütött. Megérte ma kimozdulni! Tanulás helyett, bár koncentrálni nem tudtam volna, ha otthon maradtam volna.
Hóó! Tegnap Thana és Minakshi, mikor szállingózott, mint a gyerekek, úgy csodálták a havat. Tudom, Indiában ilyen ritka, max a Himalája körül. Én tudok a hónak örülni. Én is voltam kislány, aki szeret a friss hóban. Aki büszkén pózol a régi fotókon élete első, saját készítésű hóemberével.
Indultunk fel, közben megcsodáltuk a jégcsapokat, amiket a befagyott lefolyó víz eredményezett. A jégcsap láttán James megjegyezte "ingyen nyalóka!".
Warren is tökjó fej volt ma, a múlt heti dolgot betudom egy rossz napnak, ami bárkivel előfordulhat. Tényleg, én is élveztem a társaságot. Heten voltunk, mint a gonoszok, ahogy mondani szokás. Sokat nevettünk. Egy turista néni még cukrot is adott nekünk, gyakran pózoltak a mi Santánkkal!
A csúcs előtt, egy fallikus szikla!!! Pajzán természet! :).
Aztán a csúcs! Tiszta kék az ég, hó, csodás kilátás, mi kell még? Unaksan hegyet egyébként sokan a híres Seoraksan "kistesójaként" emlegetik, legalábbis Warren ezt mondta. Voltak csodás sziklák, szép kilátások itt is. Tehát van benne valami. Ami Unaksant illeti, itt voltunk Chuseok-kor is, a laborral, de akkor épp nem volt hegymászás, csak játszottunk azon az estén.
Lefele menet kissé ütősebb szakaszikat érintettünk, bár szép volt a kilátás, de azért kellett koncentrálni, hová lépünk. Nem volt veszélyes, de nehéz. A bakancsra csatolható crampont is fölvettük, Warren beszerzett párat a társaságnak, én is elővettem, amit tavaly pont Warren adott el nekem. Segített, magabiztosabban jártam benne.
Ezeket láttuk lefelé, megértem már a "little Seoraksan" elnevezést.

Jómagam. Fel kellett öltözni már. A széldzseki alá három réteget alávettem. Tudni kell, hogy túrázás esetén több vékony réteg pulcsi hasznosabb, mint egy vastag, jobban benn tartja a meleget, és ha jobb az idő, akkor le is lehet venni egyet-kettőt. Nehezebben izzadunk bele így. Mellesleg könnyebb is cipelni-a hátizsák mérete limitált. Felavattam az otthonról hozott lábszárvédőmet is, ami sár ellen van kitalálva, hogy az nadrágszár alul ne legyen koszos, de hideg ellen is sokat véd.
Bizonyos részeken csodálkoztunk, hogy hogy mennek el az idős nénik. "Super ajuma'. mondta Cole. "Hardcore Ajuma"-azaz edzett idősebb nénik Koreában. A túrázás ugyanis nagyon népszerű, idősebb emberek körében is. Akiknek már van idejük. A túracsoportban azoban főleg általában kormbeli fiatalok szoktak járni.
Aztán végre leértünk a műútra, ahol megcsodáltuk a felkelő teliholdat.
Végül beültünk egy hangulatos kajáldába jó kis zöldséges- tofus-szójás levesre. Az étterem tulajdonosai annyira jó fejek voltak, főleg a Mikulás-jelmezes James láttán örültek.
A kivitelezésre is ügyeltek a "Side dish" esetén.
Nagyon jót ettünk, mind a pajeon, mind a leves, mind a kimcsi tökéletes volt. SE hozott egy szederbort, amit a vendéglős ajumával is megkóstoltattunk. Nagyon finom volt az is. Még volt időnk a buszig, norebangoztunk kicsit. A néni beleegyezett, hogy beindítja a norebang gépet, azzal a feltétellel, hogy nem énekelünk gyors dalt. "No Iron Maiden"-mondták nekem pl. De azért jó buli volt. Warren megszívatta a bandát, hogy lekéstük a buszt, itt kell éjszakáznunk. Többen be is vették, mint a buta hal a horgot (én ugyan nem). A busz azonban 50 méterre tőlünk várta a fél 8at, és indult is hamarosan.
Na, a hülyeség az hazafelé is megy...
Elég nyögvenyelősen, de épségben Szöulba érkeztünk. Karácsonyi fények a metrómegálló körül:
Végezetül: hülyeség a metrón is! Eric a sapkámban XD.
Hullafáradt voltam, mobilom aksija pont akkor merült le, mikor a családot meg akartam nyugtatni a metrón. De végül sikerült kicserélnem, és megnyugtatni őket, hogy már a koli felé sétálok! :). Kimerülten zuttyantam ágyba, követvén szobatársaiamt, akik már nagyban húzták a lóbőrt...

Karácsonyi túra: Bulamsan és Suraksan

December 25én kicsit pihiztem, édesburgonyát ettem, meg filmnézéssel töltöttem a napot. A Karácsonyi Ének tavaly készült felújítása amúgy nagyon szép:). Megadta nekem a szükséges karácsonyi hangulatot!
26án azonban klausztrofóbiára hivartkozva elindultam a hideggel dacolva Sanggye Stationra, ahol a túra indult. A Bulamsan és Suraksan (Seoraksannal nem összetéveszteni!!! Azért is bűntetés jár, ha Dobongsant keveri valaki Obongsannal. Vagy Myungsangsant Mindungsannal :D. Ok, viccelek :D) hegyeket jártuk be.
A metró Nowon állomásnl fölment a felszínre, és csodálatosan látszottak a hegyek:). Bulamsan bár kicsi, de érdekes. A hegycsúcsra elég gyorsan feljutottunk. Nem mondom, kaptatóban nem szenved hiányt, főleg a csúcs, de attól még szép. S kilátás is klassz onnan, látszik Bukhansan, Dobongsan (először összekevertem őket...)
Fel!
Látszik a Suraksan is. A legtávolabbi hegyek Bukhansan és Dobongsan:

A hegycsúcson:
Csodás kilátások :)
Le a Bulamsanról, még a Suraksant is meg kell hódítani! :)))
A két hegy közti határon elő a ricecake-kkel, egyík srác házikimcsit csinált: A túravezetőnk személyesn:). Ő ősszel, mikor voltam velük, főzött is a bandának (blugogi, meg valami rizses cucc, kivételesen klassz bulgogit csinált, amúgy ezen kaját nem szeretem annyira), mondom, főzőkanál férfikézben nem is rossz dolog néha. :D Nehéz volt továbbmenni, mert a megállás miatt kihűltünk.
Néhány fotó Suraksanról:
Itt volt egy valaha erdőtűzzel sújtott szakasz, de a természet már regenerálta magát :).
Túravezetőnk, Steven kedvenc helyszíne, nem itt kajáltunk, de gyakran szokott itt:
Látkép a Bulamsanra:
Az ott távol a csúcsa a Suraksannak. Egy srác vállalkozott a tényleges meghódítására, irigylem, milyen gyors volt, gyorsan elért minekt :).

Végül egy kajáldában kötöttünk ki, ahol kimcsi-tofu keveréke, vagy pajeon, tofus leves vagy bibimbap eltűntetése került napirendre. Ok, erre nem mondom, hogy halál a diétára, mivel ezen kaják nem épp az egészségtelenségről híresek!!!


Szóval mindent összevetve ha rendhagyó is, de klassz karim volt:). Kollégámmal beszéltük, hogy nem volt igazi karácsony. Tudom, nem "úgy", de azért máshogy. Még sok "igazi" karim lehet az élet során, tehát nem probléma. Ő sejteket kapott a főnökünk Jézuskájától, amiket gondoznia kellett. Én is kaptam pár melóval kapcsolatos dolgot...