Indiai kaja és háború a joghurtért

Esküszöm, ha a koleszban lenne rendes főzési lehetőség, már rég összedobtam volna a bandának némi magyaros(abb) kaját. Bár mondjuk egyszer nem lenne rossz ötlet lecsót-palacsintát készíteni -az talán megoldható lenne. Bár az igazi túrós (mazsolával, de jó lenne) palacsintára sajnos nincs lehetőség itt, hacsak nem tanulnám, hogyan kell túrót főzni (Egyszer Apunak sikerült ). Mák pedig itt mission impossible, azaz nem kapható (bár mondjuk fekete szezámos krémmel lehetne helyettesíteni, az is nagyon finom). Mogyoróvaj-lekvár maximum, ami reális lehetőség lenne. Vagy épp banánnal is lehetne tölteni.
Ezt azért mondtam, mert Minakshi, ahogyan ígérte, ma készített nekünk indiai kaját. Nagyon kitett magáért. Szóval hatra volt megbeszélve a dolog, de végül fél hét körül hozta a kajákat a laborba. Elugrottunk papírtányérokért, kanalakért a kisboltba. A rizs (koreai tapadós rizs, ami esetén a fehér rizsbe pár szem fekete rizs is kerül, én szeretem) mellé csípős csirke, és currys gomba készült. Esküszöm, ennek a currys gombának el fogom kérni a receptjét, nagyon bejött. Otthon, ha hazajutok, akkor elkészítem, vagy gyártok hasonlót. Egy tzatziki-szerű salátát is készített, csak a fokhagyma helyett vöröshagyma volt benne (meg chilipaprika is,a srácok rá is haraptak-csípte a szájukat rendesen).
Az indiaiak, hozzám hasonlóan, nagyon hiányolják a nem édes joghurtot. A koreai boltokban főleg édesített joghurt kapható. Mikor két éve érkeztem, mindjárt első este vettem egy natúr joghurt-szerű dolgot. Azaz azt hittem róla. Másnap reggel megkóstoltam, édeskés volt. Bár ízlett, de néha hiányzik az európaibb, nem édes változata, amivel akár a tejfölt is tudjuk helyettesíteni. Viszont van egyfajta "Danish Yoghurt". Aminek közel hasonló az íze, mint amit megszoktam (megszoktunk). Minakshi elmondta, hogy Suwon-ban sok indiai él. Akik mindig kifosztják az üzletekben a Danish Yoghurt-készletet, szinte csata folyik érte! Ezen jót röhögtem. Indiaiaknak könnyebb is, meg nem is, mint nekem. Könnyebb, mivel több lehetőségük van főzésre, és honfitársaik a közelben vannak, így könnyebben pótolni tudják az otthon megszokott dolgokat. Viszont nehezebben alkalmazkodnak, pl. a hindu vallás miatt nem esznek marhát (én is ritkán), emellett sokan a koreai rizstől is idegenkednek. Én könnyebben meg tudtam birkózni ezzel.
Van pár magyar/külföldi dolog, amit nem lehet pótolni. Vagy épp nehéz beszerezni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, mondanák erre az okosok. Én pl. már hónapok óta nem ettem főzeléket, pedig otthon teljesen főzelék-mániás vagyok. Kárpótlásként ehetek itt algát, kimcsit, meg tengeri herkentyűket. Két éve nem hittem volna, hogy át lehet állni, meg lehet szokni azon kajákat, amik otthon különlegességek, ismeretlenek, de itt természetesnek számítanak. Még mindig nevetek, hogy két éve, legelső indulás előtt, a bécsi reptéren ettünk bécsi szeletet. Én viccesen megjegyeztem, egy darabig ez lesz az utolsó normális kaja. Szerencsére tévedtem. Tudom, említettem azt a pasast, aki egy évig vajas-lekváros pirítóson élt kinn Koreában.... Én örülök, hogy velem nem így történt, és képes voltam átállni az itteni dolgokra. Kicsit büszke is vagyok rá... elég válogatós gyereknek voltam definiálva kiskoromban... Pedig annyira nem is! Mutáns példányként megettem a spenótot (sőt, egyik kedvenc kajám, máig is)!!!

Tűleveles lötyi és kukoricafagylalt

A tegnapi túrán, egy italautomatában a következő lötyi tűnt fel. Fenyőtűlevél ízesítésű. Gondoltam, próba-szerencse.Megérte, mivel kellemes íze volt. Nem túl édes, érződött a fenyő-aroma. Szóval bejött. Kalóriatartalma is kevesebb, mint a gyümölcsös üdítőké. Talán ez lesz az Aloés helyett az új kedvencem?

Másik érdekesség: egyik nap szintén vállalkozó kedvemben voltam, és kipróbáltam a kukoricás jégkrémet. Szeretem a kukoricát, ez is motivált. A vörösbabos fagyival megbarátkotztam, gondoltam, ez sem lehet rossz. Valójában egy kukorica alakú ostyába töltött vanília (vagy arra emlékeztető) ízű fagylalt, kukoricaszemekkel, meg némi csokidarabokkal. Nem csalódtam nagyot, kellemes íze volt. Egy próbát megért.

Kis koreai gasztro-körkép -2, avagy mi (nem) kerül a gyomorba?

Szóval az előző fejezetben bemutattam pár kedvencemet, vagy viszonylag szívesen fogyasztott dolgokat. Most írok kicsit azokról, amit viszont nem annyira szeretek,
Kezdjük az odenggel: ami préselt hal-izé, nekem nagyon nem jön be. Az odenggel készült rament nem szeretem... Bulgogi (불고기) is az általam kevésbé preferált dolgok közé tartozik. Marhahús, szójás szószban, nem túl bizalomgerjesztő. Nem az, ettem már nagyon jól elkészített bulgogit, ami tényleg jó volt, de a menzán kapott marhától kiráz a hideg :(. Rizsbe bekeverve meg tényleg ehetetlen... Sokan nagyon szeretik, de nagyon el lehet rontani. A feketebabos tészta jjamjamyeon (짜장면) is hasonló kategória. Azaz a kínaiban ilyenből is ettem nagyon jót, kínai kajáldában készítve például ízlik. De sulimenzán el tudják azt is szúrni, nincs szó rá, mennyire!!! Volt pár negatív élményem vele kapcsolatban, emiatt soroltam a kevésbé preferált dolgok közé.
Curry szószos krumplis rizs-meg sem merem ezt a sárga szószt kóstolni, úgy gusztustalan, ahogy van :S.Kimcsicsige sem (김치찌개)-a gyíkhús miatt, mivel gyakran azt tesznek bele. Nélküle elfogadható lenne, de általában tesznek bele.
Ramen bizonyos fajtái, egyes gulyáslevesre emlékeztető löttyök, marhás vagy műsonkás gimbap még többek közt, amiket nagyon nem szeretek. Főtt selyemhernyó is tiltólistás, de arról is meséltem. Állítólag levest is csinálnak belőle.
És még (elvileg) nem kóstolt, de nem biztos, hogy kipróbálandó kaják közé tartozik a kutyahús is. Tudom, vannak speciális, tenyésztett húskutyák, de akkor is, egyelőre nem merem kipróbálni. Kutyát és lovat jelenleg sem akarok tányéromon látni, sokan viccelődnak a kutyahússal, de akkor sem!!! Szóval egyelőre ennyi, ha lesz további negatív gasztro-élményem, ez a lista is bővülni fog. Gondolom, sokan nem értenek velem egyet, de ízlések és pofonok :).

Kis koreai gasztro -körkép 1, avagy mi kerül a gyomorba?

Tudom, olvasóimnak már van némi fogalma arról, hogy nagyjából milyen kajákon élek idekinn. Néha webnaplómban bemutattam az általam perferált, és kevésbé perferált dolgokat. Sokmindent nem kóstoltam még, de azért sok furcsa dolgot próbáltam már. Azaz európai szemmel nézve furcsa dolgokat.
Ha elkerülsz Ázsiába, Kínába, Koreába, Japánba (Vietnám, Thaiföld stb), akkor biztos tudod, a rizs az fő táplálék. Idekinn Koreában, néha furcsának tartom, de reggelire is rizst esznek sokan levessel és kimcsivel. Kimcsiről már sokat meséltem, most nem fogok. Tudom, főleg a fiatalok már kevésbé, eleinte nekem furcsa volt. Azaz még most is furcsa, nem mindig kívánom reggel a főtt kaját. (Tudom, Apu, a tükörtojás, de az más :). És tudom, Anyu, a zabpehely is főtt kajának számít, de én most a rizsről beszélek) Pl. ma reggelire is banánt, joghurtot ettem futás előtt, és még vettem egy péksütit laborba menet.
Szóval ebédre már legtöbbször elfogadható kajának tartom a rizst. Tulajdonképpen rizsen-kimcsin és préselt algalapon ellennék idők végezetéig, de a szervezetem tuti nem örülne neki.

Koreában, ha az ember rendes helyen eszik (ami lehet egy kevésbé drága kajálda is), szeretem, hogy kapunk a kajához többféle "side dish-t", egyfajta mellékkaját. Kis tálkákba készítenek elő általában zöldségeket, kimcsit, gombát és egyéb dolgokat, amiket a rendes kajához szokás enni. Nekem bejön :). Általában ez benne van az árban.
Legtöbb ázsiai kajával nincs semmi bajom, de van, amivel sosem fogok megbarátkozni.
Jelenleg pár kedvencemet mutatom be. Következő fejezetben pedig esetleg a kevésbé szeretett dolgokat.

Szóval kezdjük a bibimpappal (비빔밥 ). Biztosan a legtöbben ismerik akiknek fogalmuk van az itteni életről, rizs, zöldség, és tojás, esetleg hús, vagy tengeri herkenytű, amikkel tényleg nagyon jó. Tudom, sokan azt mondják rá, némi rizs, leöntve "side dish"-el, de ennek ellenére szívesen eszem. Kőtálban, amikor a forró edényben sűl meg a tojás, na az király. Egyszer majd szeretnék eljutni Jeonju-ba, a bibimpap "hazájába", sok útleírásban olvastam róla, és szívesen megkóstolnám én is. Tengeri herkentyűvel is szeretem, tonhallal is jó szokott lenni. Hússal általában nem szereltem, legfeljebb csirke az, amivel elmegy, de marhával, meg csípős disznóhússal már gusztustalanul néz ki.
Mostani túra utáni nagy kedvencem lett a szójababos leves, a dengdzsangcsige (된장찌개), amiben tofu, zöldség, kagyló található. Kicsit csípős, emlékszem, Koreai tartózkodásom elején rühelltem, most meg nagyon megszerettem.
Van egy halas változata is, egyik túra után ettem, annak nem tudom a nevét, de nagyon ízlett az is.
A másik, túra után előszeretettel evett kaja a pajeon(파전), ami kicsit rántottára emlékeztet, tojással, és tengeri herkentyűvel megbolondítva, de létezik kimcsis és krumplis változtata is. Szójaszósz is jár hozzá.Nagy kedvencem a dakgalbi is, (닭갈비) ami csirke, zöldség, ízetlen tteok esetleg rizs, csípős szósszal leöntve, és megsütve. Vigyázat, nagyon csípős!!!!És ha már csípős dolgoknál tartunk: Vannak egyfajta "kínai" kajáldák Koreában, amik a fekete babos tésztát, vagy rizst árulják. Ezt a fekete babos szószt kezdetben nagyon szerettem, de valami miatt mostanság ellenszenves lett nekem. Talán a menzán találkoztam az épp gusztustalan változatával. Pedig kínaiban jól el tudják készíteni. Szóval a kínálat részét képezi egy baromira csípős, tengeri herkentyűs ramen, dzsampong, (짬뽕), amit magam sem tudom, miért szerettem meg, de imádom.

A tengeri herketnyűket amúgy is nagyon szeretem, talán furcsa, hogy magyar vagyok, de amikor csak lehet, szívesen fogyasztok polipot (rákot) vagy kagylót, sokkal jobban szeretem, mint a marhát, vagy a disznót. Otthon a csillagos egekben van az áruk, itt megfizethető-Koreának ugyanis van tengere. Az Ojingeo Bokkeum (오징어볶음) is ilyesmi, csípős polippörkölt, zöldséggel.Tengeri herkentyűs leves, amit Jeju-n ettem tavaly. Király volt :)))
A japche (잡채), ami valami sűlt üvegtészta zöldséggel, szintén egy jó kaja. Általában mellékkajaként adják. Fafülegomba, zöldség és szezámmag szokott lenni, amikkel együtt pirítják.
Egy érdekes fogás: koreai, vagy japán hideg tésztaleves, a naengmyeon (냉면) nem tudom, milyen tészta van benne, de retekcsírával, uborkával és tojással, esetleg csípős szósszal, vagy wasabival szoksá enni.
Emellett van egy nyers tonhalas-rizses zöldséges-csípős bibimpap-szerűség, aminek nevét nem tudom. Állítólag japán, nekem bejön. A másik, aminek szintén nem tudom a nevét, valami haltojásos -zöldséges cucc, ami pozitív benyomás volt.
Ramen? Az ember folyton ramenbe botlik, boltokban szinte hegyekben áll az instant ramen, amit csak forró vízzel kell felönteni, és már kész a kaja. Ettem jó rament is, túra során jól szokott esni, ha a srácok főznek, de alapjába véve ritkán eszem ilyent.
A gimbapot (김밥) is ide lehet venni, de csak a tonhalasat. A koreai műsonkával (utólag kiderült SPAM a neve, hát találó, én ha ránézek, hányok...), és marhával készült gimbapot nem tudom megenni. Tulajdonképpen a gimbapot szendvics helyett viszik a gyerekek suliba. És ha már gimbap, akkor van egy "california roll" szerű dolog, ami olyan mint a gimbap, csak a külső alga-borítés hiányzik. Tonhallal és wasabival (tormás zöld csípős szósz) nagyon szeretem.Mandu (만두) is elég tipikus koreai (ázsiai) kaja, olyan, mint az olasz ravioli, vagy az orosz pelmenyi-töltött főtt tészta. Általában hús, zöldség vagy üvegtészta van beléjük töltve. "Gőzölik". Vegyes, de általában szívesen eszem. És ha már mandu: Holdújév körül szoktak mandus levest: manduguk (만두국). Nem rossz, de nem a kedvencem. Ebbe a levesbe azonban szoktak tenni ricecake (tteok) karikákat, hogy az új évben sok pénze legyen az embernek. Mint otthon a lencse, kb azt a funkciót tölti be (lencsét szívesebben eszem, de ezeket a rizskarikákat is bírom.).Ezekből a tteok-karikákból is szoktak levest csinálni- tteokguk (떡국) a neve. Ettem már jót is ebből is. A kis ricecake-korongokat szeretem kihalászni belőle, mégha se íze, se bűze nekik :).

Ami szintén népszerű, a sütögetős kaja, a samgyopsal (삼겹살). Általában, ahogy az alábbi képen is látszik a társas összejövetelek kedvelt kajája (direkt tettem be az indiai osztályársakat a gyülekezeti csajokkal :))) ). Erről már sokat meséltem, hogy bacon-szerű húst sütünk meg speciális asztalon (amibe sütő van építve), amit salátalevélbe csavarva, csípős szószokkal eszik. Szeretem, de elég nehéz zsíros nekem. Kagyló vagy kevésbé zsíros hús sütése nekem jobban bejön :).
Szóval mostanra ennyi, ha valami eszembe jut, akkor kiegészítem. A következő gasztros fejezetben a kevésbé kedvelt kajákat fogom bemutatni. Alapjába véve jól alkalmazkodtam a koreai kajákhoz, mégha nem is mindegyikhez.

Koreai ivóecet

Amikor otthon voltam, előszeretettel ittam almaecetet. Anyu szerint egészséges, és mellesleg az ízét is szerettem. Itt is vettem egy üveg almaecetet, ami "Ottogi" márkanéven futott. Mrs. Park, mikor meglátta, kérdezte, miért iszom. "Mivel otthon mondták, hogy egészséges".Ekkor mondta, hogy ezt ne fogyasszam így, mivel gyomorpanaszokat okozhat. A srácok mondták, hogy milyen márkákat figyeljek. "Ami a sojukoktélban volt" -jegyezték meg. Mivel egy ilyen "ecetet" hazsnáltak hozzá a szeptemberi laboros bulin :). Azóta tudatosan figyeltem. Nem egy olcsó dolog, de gondoltam, megéri. Azt olvastam róla, segíti az emésztést, lúgosít, és vitaminokkal, antioxidánsokkal van teli. Kóstoltam már, az íze sem utolsó, jó gyümölcsös.

Pár fogyókúra-mániás csaj gondolom, ezt issza a diet shake mellé XD. Szóval ma vettem én is egy üveg rizsecetet -azaz ajándék kisüveg is járt hozzá :). A nagy üveg vegyes erdei gyümis, a kis üveg szilvás. Mindkettő nagyon bejött :).

Vízzel hígítva kell inni, kb. mint a málnaszörpöt, mivel elég tömény. Érdemes kipróbálni. Ázsiaiak bár manapság sokkal több junk food-ot esznek, mint sok éve, de azért még akad pár egészségre hasznos cucc:).

Ezeket koktélokban is lehet használni, ahogy mi ittuk Pocheonban. Elég "lányos itóka", ahogy otthon mondani szokás. Kicsit olyan, mint a likőr, ami elég alattomosan hat, az ember azt hiszi, hogy nagyon gyenge pia, közben túl sokat iszik belőle. Fogyást is segíti, azt hallottam, bár szerintem "a rendszeres mozgást, és a helyes táplálkozást nem váltja ki", ahogy a fogyitablettákra rá van írva. Deha valaki szereti a gyümölcsös alkoholokat, jó választás kis jéggel.

A Hungcho ecet, ami nagyon híres Koreán belül. Elég menő cucc.

A gránátalmással is eléggé szemezek. Legközelebb olyant fogok venni:).

Halacskák -avagy a 붕어빵

Itt az ősz. Abból is látszik, hogy a campus mellett újra lehet kapni az egyik kedvencemet: a vörösbabbal tölötött hal alakú palacsintatésztát (bung-e bang... 붕어빵). Meséltem már róla, mikor tavaly méltatlankodtam a hideg miatt.

Szeptember vége van, és egyre több helyen árulják. Fiúk meg is kérdezték, tudom-e hogy hívják, mikor vettem egy adagot, és többen is megjegyezték, hogy kedvenceik közé tartozik. Tipikus utcai kaja. Nagyon szeretem, hozzátartozik az őszhöz, vagy éppen télhez, mint nálunk a szelídgesztenye, vagy épp a tök. Szöulban három halacskát adnak egy dollárért, de ez változhat (Dajeonban tavaly hetet írtak ki, átkoztam is, hogy teli volt a gyomrom). Néha lehet kapni a vaníliás változatát is, de én jobban szeretem a klasszikus vörösbabosat. (Analógia: tegnap egyik szobatársammal azt taglaltuk, hogy ő jobban szereti a szójatejet, mint a rendeset. Mióta itt vagyok, én is gyakran azt preferálom...)

Van fagylalt analógja is. Nyárra. Vörösbab és vaníliafagyi ostyában. Nem rossz ez sem, a legtöbb convinience store-ban egész évben kapható.

Ha az ember Koreában jár, ki ne hagyja! De ezért is érdemes ősszel jönni, vagy tavasszal -nyáron alig látni ilyent. Nemcsak hal formában létezik. Van az egyszerű gömb-vagy gesztenyére emlékeztető formájú is. Állítólag mókus alakú is létezik. De a halforma az, ami közismert, és ahogy nézem: közkedvelt is.

Mentolos capucchino?

Nemrég pillantottam meg a Seven-Elevenben. Lehet, hogy már meséltem a Seven Elevenről, egyfajta (állítólag nemzetközi) kisközért-lánc, olyan, mint otthon a pl. CBA. (legenda szerint 7-11ig van nyitvatartva) Azért emlékezetes, mert először még nem tudtam róla. Emlékszem, pár hete voltam Koreában, és írták nekem, hogy a "Seven-Eleven"-nél találkozunk. Én meg azt hittem a metrómegálló 7-11 kijáratok mellett. :). És pár hétre rá rájöttem, hogy mi az valójában.

Először azt hittem, rosszul látok, vagy valami hallucináció áldozata lettem. De kiderült, nem csalás, nem ámítás, valóban mentával ízesített capucchino. Koreában a Seven-Elevenben, ABC Mart-ban, Family Mart-ban meg egyéb kisebb üzletláncokban hatalmas választék van ezen dobozos tejtermékekből, kávéból. Mentolos csokit már ismertem, (After Eight) és imádom is, de mentolos capucchino... Persze ki kellett próbálnom. Nekem bejött, érződött a mentás íz, és a csokihoz hasonlóan ment a hideg cappuchino ízéhez. :)
Vasárnap húsvét, újabb mérföldkő (3 hónap és irány Európa!!!). Bár piros tojás idén sem lesz, mivel Koreába nem szokott eljutni a nyuszi, de azért egy jó kis túrával (SHITY csoport) meg fogjuk szentelni :D!

Viccet félretéve: "Koreában a húsvét a templomok falain belülre korlátozódik" (nem saját idézet, de nagyon is igaz), nem ismerik hivatalosan, csak a keresztények. Tavaly húsvét vasárnapján (és hétfőn is) a suli előtt osztogattak főtt tojásokat, de boltokban nincs jele, hogy a karácsony után a másik legnagyobb keresztény ünnep közeledik. Bár ki tudja, talán egyszer meglátják az üzletet a csokoládéban is. :S.

A nap képe (bár szombaton készült) -gingkofák így néznek ki most!! A télen csontvázként alvó fák (CC mondta, hogy télen olyanok a fák, mint a csontváz) most felébredtek és kezdik magukra ölteni zöld ruhájukat :).

Fekete nap....

Április 14 Koreában ünnepnap, egyfajta "fekete nap". Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a fiatalok összegyűlnek, főleg a kínaiban, és feketebabos szószt esznek tésztával, vagy éppen rizzsel. Ez egyfajta anti-Valentin nap vagy ha tetszik, anti-fehér nap, ugyanis azon fiatloknál szokás, akiknek nincs párjuk. (kimaradtak a Fehér Napból és a Valentin napból...) Én afféle baráti összejövetelre tudnám hasonlítani, bár ilyen bármikor lehet.
Ennek a kajának a neve jjajangmyeon(짜장면). Jelenleg elég nagy esélye van, hogy tiltólistára kerüljön, egyszer elrontottam tőle a gyomrom, azóta az immunrendszerem speciális védekezési reakciót fejlesztett ki ellene (igaz, a kimcsi és mandu ellen kifejlesztett antitestek már kiürültek). Ezt a kaját el lehet készíteni jól is, meg rosszul is, olyan, mint a bulgogi. Egy jobb (ez nem feltétlenül a drága, pöpec helyet takarja, itt Szöulban sok megfizethető, mégis klassz kis kajálda van) helyen tényleg klasszul el tudják készíteni, de a menza-jjajangmyeon-t vagy menza-bulgogit nagyon nem ajánlom, legalábbis a mi sulink menzáin nem.



Más miatt is fekete a mai nap :(. Pont ma kaptam egy halálhírt...Szomorú egybeesés :(. Az élet néha kegyetlen, az ember egyik percben látszólag egészséges, másik percben támad a rák, a következőben meg lesújt a Nagy Kaszás... Nem családtagról, rokonról van szó, de egy kedves ismerősről. Tudom, szép kort megélt, keveset szenvedett, szép élete volt. De nem tudom felfogni, hogy egyik percről a másikra történt minden... Isten nyugosztalja!

Gondolatok az édesburgonya és durrantott tojás mellé

Való világ... Nem nézem, de olvasom az otthoni hírket, és minden második arról szól, hogy a villában milyen belhé volt, ki kivel jött össze, ki hogy rúgott be. Elég primitív alakoknak látszank, de az is lehet, hogy forgatókönyv szerint csinálják. A legutóbbi párbajt megbundázták, hogy a balhésabb csaj jusson vissza. Hát cirkusz és kenyér, ez kell a népnek, jól megmondta Augustus császár... Végülis, röhöghetek egy jót a híreken!
Nem tudtam ellenállni, csináltam egy képmontázst a Való Világ két "színes" egyéniségéről :D! Nem tudom, valahogy idevág. :))) Ugyanis az egész banda elég sokat vedel, hisz ingyenpia, ingyenkaja, mindent az ülőgumóik alá raknak, hogy csinálják a botrányt...

Bár, ha belgondolunk, a bezártság nem tudni, mit hoz ki egy emberből. Összezárva tizen-valahány másikkal, kis helyen, még ha luxuskörülmények között is, de nem tudni. Még szerintem a normális, szolid, diplomás ember is meghibbanna, mivel nem járhatna ki onnan.
Engem pl. hat ökörrel sem tudnának kényszeríteni, hogy ilyenbe részt vegyek, nem érné meg a milliókat. Szerintem rosszabb, mint egy börtön.
Az meg, hogy minden az ölükbe hullik, kaja, pia, miegymás... hát a kutya is jó dolgában veszik meg... A feladatok során pedig a legtöbb konfliktus tuti műbalhé...

És miért van durrantott tojás a címben?
Hát, ezért!!!


A boltban azt hittem, főtt, de kiderült, sima nyers tojás. Megrepesztettem a héját, betettem egy mikrózható zacsiba, ahol szépen denaturálódott is a fehérje (és a sárgája is). DE egyik tojást nem repesztettem meg rendesen, és mikor letettem az asztalra zacskóstul- Durr! még mázli, hogy zacskóstul, akkor nem takarítottam volna le az asztalt olyan könnyen :S. Így is cucáltam :D. Íze egyébként nem rossz! :D

Na ennyit a valóságshow-ról, hamarosan mesélek Palbongsanról is :).

Bobi és a fekete medve közti párhuzam, sírok, disznóbél, és egyéb dolgok

Bukhansan megunhatatlan:). Hát igen, de jövő héten becsszó, nem megyek oda. Ugyanis akkor Mindunagsan lesz az úticél, egy tradícionnális falu, táncshow-al. ALIGVÁROM, ALIGVÁROM, ALIGVÁROM! :). Persze a héten addig meló, de rájöttem: azért is klassz kikapcsolódni, hogy élvezzük továbbra is a melót. Ad némi motivációt, van mire várni.
Egy kedves haverom hívott most erre a túrácskára, egy körút, a Bukhansan körül. Kicsit másképp, laza terep, de amúgy kellemes volt. Elég családias. A haverom volt az egyetlen pasas, meg is jegyezte, hogy élvezet volt, hogy csajokkal túrázhat :)
A közeli forrás vizét is megkóstoltuk. Pár kép a szép őszről:


Egy Buddha templom mellett mentünk el, a kimcsi hordók kihagyhatatlanok!!! A tartalmuk már nem annyira, bár pozitívabb a véleményem róla, de akkor is, nekem tetszenek.
A temlom homlokzatán a swatiska sajos egy európai számára nem mentség. A történelem jól megcsinálta... Mindig a fasizmus jut róla eszéba, ha tudja is, hogy ezen swatiska jót jelent. De azt, hogy Hitler megfordította, és ocsmány jelképként használta, az azért súlyos tüske egy magyarnak is. Hisz a fasizmus alatt mi is szenvedtünk.
De ezek a templomok szépek, még mindig tetszenek, mégha ugyanzon sémára épültek.
Majd utunk során sírokba botlottunk, Ezek a koreai-japán háború alatti hősök emlékei.
De néha a zombik előbukkantak: :)
Aztán egy információs centerbe álltunk meg, ahol haverom prospektusokat szerzett. Én meg a szuvenírek közt találtam egy cuki fekete medvét, amit, bár most nem vittem haza. A Bukhansan Nemzeti Park jelképe. De elhatároztam: legkésőbb, ha elvégzem a PhD-t, akkor egy ilyen csodás emlék lesz majd, akárhová is vet az élet. De lehet, hogy előbb is. Amúgy annyira édes, nem? Nem láttam sajna még élőben, pedig nem most kezdtem a természetjárást!

Nemcsak azért, mivel Bobira, az évekkel ezelőtt örök vadászmezőkre távozott kutyusomra emlékeztet (amúgy tényleg ő is eszembe jutott róla, a fekete bundájával és a fehér foltjával):

És ha már kutyusmutyus:
A zsebblökik itt elég gyakoriak. Alig láttam még normális kutyát, ok, néha, de elég ritka eset. Én nem szeretem őket annyira, hisz a nagy kutyákhoz szoktam. A képen látható kutyus kiszúrt engem. Mikor meg akartuk simogatni, csak nekem engedte, de akkor nagyon. Hátára hemperedett, ahogy Bobi, vagy Foltos szoktak valaha. Megérezhette bennem az állatbarátot?
A gyaloglás után, beültünk egy kajáldába, elég macera volt odajutni. De egyik haverom szerzett oda kuponokat, amivel féláron ettünk. Takgalbit(csípős, zöldséges csirkét), a csoport egyik fele, amiben én is beletartoztem.

Egy furcsaságot választott a másik fele:
Na nem titkolózom:
DISZNÓBÉL SÜTVE! Nem tudom, mikor kóstoltam, teli volt nyomva csípőssel... Volt valami fura íze. Maradok a csirkénél...
De azért a hangulat klassz volt, jól éreztem ma is magam. Lesétáltam pár metrómegállót, többiektől való búcsúzás után, éreztem, jót tesz csípős kaja fogyazstása után :).