Gugak

Ma este, a Nagykövetség jóvoltából csodás élményben volt részem. Ugyanis többek közt a Koreai Nemzeti Színház (National Theather of Korea) néha felajánl jegyeket a nagykövetségeknek, különféle kulturális rendezvényekre. Amiket ők szétosztanak a kultúrára igényt tartó honfitársak között. Most is egy jó kis koreai népzenei koncertre jutottam el jóvoltukból.

A koreai tradicionális zenét, más néven gugaknak nevezik. Speciális dobokon, és pengetős hangszereken, esetleg fuvolákon játszanak. Tulajdonképpen nem nagyon ismerem a koreai zenét. A k-pop tudásbeli hiányosságaimat már ecseteltem. Viszont nemcsak rockot hallgatok. Nagyon szeretem például a népzenét is- főleg könnyűzenével ötvözve.

Szóval ma órámon tűkön ültem, hogy ne tartsa sokáig, imám meghallgattatott. Siettem is egyből, mivel legalább egy óra a kiút a Namsan városrészbe, ahol a színház van. Vettem Suseo-nál egy jó kis rizs-háromszöget (nagyon finom, a rizsbe szárított halat, vagy csirkét töltenek, szezámmaggal megszórva), és felpattantam a jól bevált hármas metróra. Gyorsan kirepített. Azt tudni kell, hogy a színház és a metrómegálló közt ingyenes busz, úgynevezett "shuttle bus" jár. Ami negyon kényelmes. Bár a színház nincs messze, de nem emlékeztem az útra, hogy tavaly merre jártam. Most is eltévedtem volna, mikor kerestem az utat, de végül busz mellett döntöttem. A sofőr (aki felváltva szívta a taknyát és a fogát, fúj) kétszer is megállt az utolsó percbe odaérkező utasoknak. Gyanúsan sok volt a gyerek. Párhuzamosan két ilyen koncert is kezdődött. Rossz helyen akartam kérni a jegyet-útba igazítottak végül. Jól jártam, mert ott bögrét (egyik népzenekar fényképével) osztogattak, én is kaptam egyet. Még nem tudom, hová kerül, kolesz-e vagy labor, mivel már van jó pár bögrém.
Karácsonyi fények a szíház előtt.
De az agyam majd" felrobbant, átkoztam a koreaiak azon tulajdonságát, hogyha nem tudják a választ, vagy megjátsszák a gyíkot, vagy mondanak valami hülyeséget. Végül nagy nehezen megtaláltam, át is vettem a jegyem. Egy diétás cider (ami jelenleg nem almabor) megvétele után indulni akartam be-valaki rám köszönt. Egyik honfitársam volt, akivel kétszer is találkoztam már a Követségen :). Volt még időnk, egy darabig dumáltunk az itteni életről. Érdekes, hogy vidéki egyetemre jár, mégis belebotlott a God Mother nevű istencsapás szektába. Ezek szerint ezek mindenhol jelen vannak Korea-szerte, de sajnálatos módon az én városom a magja.
Hétkor kezdődött a koncert. Egy kör alakú terem volt, fedett, jól fűtött, lépcsőzetes ülésekkel. Kicsit a kamaraszínházakra emlékeztetett a stílusa.
Nagyon élveztem a darabot. Először bejött egy erdei koboldnak öltözött figura-kicsit lebutított Shrek XD. Táncolt, bénázott, amit direkt csinált. Kinyitott egy könyvet. Közben a kivetítőn is megjelent egy könyv, ami mindig mutatta, mi a darab címe. A zenészek közt többen tradicionális piros-fekete ruhát viseltek, koreai hagyományos hangszereken játszottak. Mások meg fekete modern cuccban, hegedűn. Néha egy hanbokot viselő énekesnő is énekelt. A képek minőségéért elnézést, vaku nem szabadott.
Az énekesnő:A terem, amiben a koncert zajlott, és a zenekar.
A zene közben mese-jeleneteket, koreai életképeket mutattak. Néha homok-rajzművészek alkottak csodás képeket a háttérben. Nagyon-nagyon szép volt az egész. Hol elérzékenyültem, hogy nevettem.
Az egész koncert nem tartott tovább egy óránál, de jelenleg elég is volt ennyi. Kb. gyerekek számára felfogható stílusban csinálták az egész előadást, a közönség 90%-át gyerekek tették ki. Plusz láttam pár külföldit is láttam, de nem sokat, de szerintem ez nekik is szólt. Örültem, hogy nem szalasztottam el ezt az alkalmat. Még egyszer köszönet a Magyar Nagykövetségnek az ajándék jegyekért!!!
Tulajdonképpen az ázsiai népzene sugallja a természet-közeliséget, az egyszerű emberek életét, küzdelmeit. Bár ezt szerintem bármilyen népcsoport esetén el lehet mondani. Pl. a magyar népdalok, népballadák és népmesék is.
Szívtam meg már kétszer koreai színházzal. Főleg amiatt, hogy nem értettem a darabot. Szeretek színházba járni, de itt kizárólag a zenés darabok jöhetnek szóba, ahol tényleg minimális a szöveg, de a cselekményt így is meg lehet érteni. Pl. a Warren féle színházlátogatást Cat-tel még máig is emlegetjük. Bár már csak röhögve, de az kész horror volt...

Tudni magyar beszed...

A cím megtévesztő, hisz nem felejtettem el magyarul. Csak a koleszban januárig szeretném elintézni a kolesz meghosszabbítását (befizetni a koleszdíjat következő szemeszterre), amit félévente kell. És a féléves koleszdíjat is egyszerre kell fizetni, januárban illetve júliusban. Lehet 4 hónapra is, de a koleszdíj egy hónapra leosztva drágább, mint a hat havi. És erre szabályzat is van: aki 6 hónapra fizeti be, az csak olyanokkal lehet egy szobába, aki szintén hathavit intézett. Meg a négyhaviakkal ugyanez. Volt nyáron ezzel macera. Szobatársaim kedves, helyes csajok, és megbeszéltük, következő félévben is együtt maradunk. Csak egyik csaj négyhavit kért, de vállalta, hogy kiegészíti 6 havira, csakhogy ne tegyék át. Megjegyzem: ugyanazt tanulják, ami prakikus. Amúgy üzleti szakra járnak.
Kolinkban amúgy 1, 2, 3 és 4 ágyas szobák vannak. Én 3 személyesben lakom. Vicces, mivel galériaágyunk van, de már megszoktam. Eleinte fura volt, hogy fel kell másznom, és vigyáznom kell, nehogy hirtelne üljek fel, mivel nagyot tud kondulni a plafon... Otthon nyáron volt a fura, nem kellett felmászni a fekhelyemhez. Egy és kétszemélyesben már rendes fekhelyek vannak, a négy személyes viszont bár relatíve olcsó, de nagyon zsúfolt. De tulajdonképpen a szép környezet, meg a sportpálya sok plusz pont :D!

Jelenlegi szobatársaimmal:

És egy kis nosztalgia. Pesti kolesz, régi szobatársaimmal:
Amúgy a pesti koleszom pótolhatatlan! :) De az itteni sem utolsó :). Hisz tiszta, rendesen fűtik. A koleszdíj befizetésével kajajegyet is kapunk. Szóval nem panaszkodom.

Gyorsan lement, a kolesz vezetője amúgy is jó fej:). Azért lényeg az, hogy mikor leírta, magyarul mondtam: "köszönöm", majd kijavítottam: "kamszamida"-ra azaz koreaiul köszöntem meg. Nevettünk egy nagyot, és én is belül vigyorogva indultam a laborba.
Vicces, elég ritka eset a majdnem egy év alatt, hogy magyarul akarok megszólalni Koreában. Automatikusan jött az angol. Fura, otthon első hazautam alkalmával majdnem angolul kértem bérletet Pesten.
Vagy a vizsgadrukk tette velem? Nem tudom...

Nagyon nehéz volt a vizsgám. Nem vallottam kudarcot, de vért izzadtam vele. De nem voltam egyedül, a többiek is. Az volt a gond, hogy jelenleg posztert csinálunk egy konferenciára, és főnököm behívott minket délelőtt, hogy módosítsuk. És nem kis munka volt. A többség sem tanult, és nehéz volt. Még lesznek prezik, tehát még nincs semmi veszve, de kicsit rossz kedvem lett.
És egy jó hír: Első poszterem a doktorimból kinyomtatva:))))! Utolsó pillanatban, mint mindig... Indiai kollégám meg én, nyelvi akadályok sűrű erdején áttörve nagy örömmel vettük kézbe a "remekművünket". A konferenciára nem megyek mivel órám lesz, másik kollégám mutatja be. Nehéz nap volt... De azért a nehéz vizsga miatt érzett kimerültséget feledtette: kinyomtatták az első posztert a doktori témámból! :). Elindul(t) valami, aminek el kell! Reméljük...