Fények Szöulban 2 - A Cheong-gye-cheon patak partja

Szöul belvárosában van egy kis patak, a Cheong-gye-cheon. Szépen kiépített a környezete, sétálóutcával. Egy átlagos hétköznapon is érdemes végigmenni rajta, mivel nagyon hangulatos. A koreai háború után építették ki, kellemes színfoltja (vagy épp zöld foltja) Szöulnak. Jelenleg, novemberben kihagyhatatlan. Ugyanis, ha valaki emlékszik egy májusi fejezetemre, biztos olvasott a Lotus Latern Festival-ról, a Buddhista utcai fesztiválról Insadongon, amit én is megnéztem. Hatalmas élmény volt. Ősszel is rendeznek hasonló lótuszpapírból készült lampion-kiállítást. Nevezetesen az említett kis patak vízén! Nem tudom, mivel és hogyan rögzítik, de romantikus látványt nyújtanak, amit a vízből kiállva világítanak, és a patak visszatükrözi a csodás színes fényeket. Nem vagyok se nem sznob, se nem kultúrbarbár, de mint legtöbb lány, szeretem a szépet, érdekeset különlegeset. Mióta itt élek, nem szenvedtem hiányt belőle. Emiatt szinte ujjongva vártam, hogy láthassam ezen fesztivált.
Megint sokat tököltünk, mivel pár embernek folyó ügyeket kellett intézni. Addig vettem egy ho-tteokot, amit már említettem előző írásaimban. Sütik ezt a ho-tteokot olajba, amin nekem túl zsíros. Viszont olaj nélkül is, formában, mint a szeptemberben említett halacskákat. Az utóbbit jobban szeretem, ez is olyan volt, nagyon ízlett, kis rizsfánk, fahéjjal töltve. Honosítani kell ezt otthon, tuti lenne rá kereslet XD. Állítólag van zöldteás változata is, de én még nem találkoztam vele. Egyelőre, bár izgatja a fantáziámat.
Szóval végre a vízpartra értünk, ahol már vonzottak a színek, mint az elektromágnes. Piros lampionok fala fogadott, majd egy aluljárón átmenve leértünk a patakhoz, aminek partja már úszott a meleg fényekben.
Ez a vízesés annyira szép kivilágítva! Ez tetszett nekem legjobban, egyik kedvencem
:Ez is nagyon szép volt, másik kedvenc!
Itt a koreai "állatöv" állatai láthatóak: Sajnáltam, hogy ilyen későn értünk oda, a buddhista szentélyek várhattak volna egy hetet, azok nappal érdekesebbek. Kristóffal a végén azon röhögtünk, hogy szinte hegyén- hátán voltak a lámpások, a pisai Ferde-torony, Szabadság-szobor, majd koreai rajzfilmhősök, és végül Superman XD. Őszintén sajnáltam, hogy csak végigrohantuk.
Nagyon hűen mintázta a koreai várfal, vagy valamelyik palota kapuját. Az őrökkel együtt. :)

...és velünk
Hattyúk :).
Király, vagy valami nemesi család gyaloghintója :)Ezek a nyulak is tetszettek, ráadásul mozogtak, mintha egy mozsárban őrölnének valamit :)
Még pár lámpás:) A koreai rajzfilmhősök. Nem ismerem őket.Szabadság-szobor.Ezeket a lámpások is szépek. Ilyent akarok én is! :)Csak mert szép...

Na, ő a Superman, amin Kristóffal röhögtünk XD.Nagy bánatom: Nehéz szelektálni , melyik képet osszam meg. Lehet, hogy még egy fejezetet nyitok e célból. Csak az éjjeli hazajutás volt necces, be voltam rezelve, hogy le fogom késni a metrót. De végül jött, nyugtattak, hogy nem kell aggódni, épségben hazajutottam. Bár a Bundang Line az orrom előtt ment el. Éjfél is elmúlt, mire a koleszt viszontláttam. (Na itt adok hálát az Égnek, hogy a kolit nem éjfélkor, hanem éjjel kettőkor zárják) De csodás, kellemes estém volt, megérte, még az álmosság ellenére is.