Tudom, olvasóimnak már van némi fogalma arról, hogy nagyjából milyen kajákon élek idekinn. Néha webnaplómban bemutattam az általam perferált, és kevésbé perferált dolgokat. Sokmindent nem kóstoltam még, de azért sok furcsa dolgot próbáltam már. Azaz európai szemmel nézve furcsa dolgokat.
Ha elkerülsz Ázsiába, Kínába, Koreába, Japánba (Vietnám, Thaiföld stb), akkor biztos tudod, a rizs az fő táplálék. Idekinn Koreában, néha furcsának tartom, de reggelire is rizst esznek sokan levessel és kimcsivel. Kimcsiről már sokat meséltem, most nem fogok. Tudom, főleg a fiatalok már kevésbé, eleinte nekem furcsa volt. Azaz még most is furcsa, nem mindig kívánom reggel a főtt kaját. (Tudom, Apu, a tükörtojás, de az más :). És tudom, Anyu, a zabpehely is főtt kajának számít, de én most a rizsről beszélek) Pl. ma reggelire is banánt, joghurtot ettem futás előtt, és még vettem egy péksütit laborba menet.
Szóval ebédre már legtöbbször elfogadható kajának tartom a rizst. Tulajdonképpen rizsen-kimcsin és préselt algalapon ellennék idők végezetéig, de a szervezetem tuti nem örülne neki.
Koreában, ha az ember rendes helyen eszik (ami lehet egy kevésbé drága kajálda is), szeretem, hogy kapunk a kajához többféle "side dish-t", egyfajta mellékkaját. Kis tálkákba készítenek elő általában zöldségeket, kimcsit, gombát és egyéb dolgokat, amiket a rendes kajához szokás enni. Nekem bejön :). Általában ez benne van az árban.
Legtöbb ázsiai kajával nincs semmi bajom, de van, amivel sosem fogok megbarátkozni.
Jelenleg pár kedvencemet mutatom be. Következő fejezetben pedig esetleg a kevésbé szeretett dolgokat.
Szóval kezdjük a bibimpappal (비빔밥 ). Biztosan a legtöbben ismerik akiknek fogalmuk van az itteni életről, rizs, zöldség, és tojás, esetleg hús, vagy tengeri herkenytű, amikkel tényleg nagyon jó. Tudom, sokan azt mondják rá, némi rizs, leöntve "side dish"-el, de ennek ellenére szívesen eszem. Kőtálban, amikor a forró edényben sűl meg a tojás, na az király. Egyszer majd szeretnék eljutni Jeonju-ba, a bibimpap "hazájába", sok útleírásban olvastam róla, és szívesen megkóstolnám én is. Tengeri herkentyűvel is szeretem, tonhallal is jó szokott lenni. Hússal általában nem szereltem, legfeljebb csirke az, amivel elmegy, de marhával, meg csípős disznóhússal már gusztustalanul néz ki.
Mostani túra utáni nagy kedvencem lett a szójababos leves, a dengdzsangcsige (된장찌개), amiben tofu, zöldség, kagyló található. Kicsit csípős, emlékszem, Koreai tartózkodásom elején rühelltem, most meg nagyon megszerettem.
Van egy halas változata is, egyik túra után ettem, annak nem tudom a nevét, de nagyon ízlett az is.
A másik, túra után előszeretettel evett kaja a pajeon(파전), ami kicsit rántottára emlékeztet, tojással, és tengeri herkentyűvel megbolondítva, de létezik kimcsis és krumplis változtata is. Szójaszósz is jár hozzá.
Nagy kedvencem a dakgalbi is, (닭갈비) ami csirke, zöldség, ízetlen tteok esetleg rizs, csípős szósszal leöntve, és megsütve. Vigyázat, nagyon csípős!!!!
És ha már csípős dolgoknál tartunk: Vannak egyfajta "kínai" kajáldák Koreában, amik a fekete babos tésztát, vagy rizst árulják. Ezt a fekete babos szószt kezdetben nagyon szerettem, de valami miatt mostanság ellenszenves lett nekem. Talán a menzán találkoztam az épp gusztustalan változatával. Pedig kínaiban jól el tudják készíteni. Szóval a kínálat részét képezi egy baromira csípős, tengeri herkentyűs ramen, dzsampong, (짬뽕), amit magam sem tudom, miért szerettem meg, de imádom.
Tengeri herkentyűs leves, amit Jeju-n ettem tavaly. Király volt :)))
A japche (잡채), ami valami sűlt üvegtészta zöldséggel, szintén egy jó kaja. Általában mellékkajaként adják. Fafülegomba, zöldség és szezámmag szokott lenni, amikkel együtt pirítják.
Egy érdekes fogás: koreai, vagy japán hideg tésztaleves, a naengmyeon (냉면) nem tudom, milyen tészta van benne, de retekcsírával, uborkával és tojással, esetleg csípős szósszal, vagy wasabival szoksá enni.
Emellett van egy nyers tonhalas-rizses zöldséges-csípős bibimpap-szerűség, aminek nevét nem tudom. Állítólag japán, nekem bejön. A másik, aminek szintén nem tudom a nevét, valami haltojásos -zöldséges cucc, ami pozitív benyomás volt.
Ramen? Az ember folyton ramenbe botlik, boltokban szinte hegyekben áll az instant ramen, amit csak forró vízzel kell felönteni, és már kész a kaja. Ettem jó rament is, túra során jól szokott esni, ha a srácok főznek, de alapjába véve ritkán eszem ilyent.
A gimbapot (김밥) is ide lehet venni, de csak a tonhalasat. A koreai műsonkával (utólag kiderült SPAM a neve, hát találó, én ha ránézek, hányok...), és marhával készült gimbapot nem tudom megenni. Tulajdonképpen a gimbapot szendvics helyett viszik a gyerekek suliba.
És ha már gimbap, akkor van egy "california roll" szerű dolog, ami olyan mint a gimbap, csak a külső alga-borítés hiányzik. Tonhallal és wasabival (tormás zöld csípős szósz) nagyon szeretem.
Mandu (만두) is elég tipikus koreai (ázsiai) kaja, olyan, mint az olasz ravioli, vagy az orosz pelmenyi-töltött főtt tészta. Általában hús, zöldség vagy üvegtészta van beléjük töltve. "Gőzölik". Vegyes, de általában szívesen eszem. 
És ha már mandu: Holdújév körül szoktak mandus levest: manduguk (만두국). Nem rossz, de nem a kedvencem. Ebbe a levesbe azonban szoktak tenni ricecake (tteok) karikákat, hogy az új évben sok pénze legyen az embernek. Mint otthon a lencse, kb azt a funkciót tölti be (lencsét szívesebben eszem, de ezeket a rizskarikákat is bírom.).
Ezekből a tteok-karikákból is szoktak levest csinálni- tteokguk (떡국) a neve. Ettem már jót is ebből is. A kis ricecake-korongokat szeretem kihalászni belőle, mégha se íze, se bűze nekik :).
Ami szintén népszerű, a sütögetős kaja, a samgyopsal (삼겹살). Általában, ahogy az alábbi képen is látszik a társas összejövetelek kedvelt kajája (direkt tettem be az indiai osztályársakat a gyülekezeti csajokkal :))) ). Erről már sokat meséltem, hogy bacon-szerű húst sütünk meg speciális asztalon (amibe sütő van építve), amit salátalevélbe csavarva, csípős szószokkal eszik. Szeretem, de elég nehéz zsíros nekem. Kagyló vagy kevésbé zsíros hús sütése nekem jobban bejön :).
Szóval mostanra ennyi, ha valami eszembe jut, akkor kiegészítem. A következő gasztros fejezetben a kevésbé kedvelt kajákat fogom bemutatni. Alapjába véve jól alkalmazkodtam a koreai kajákhoz, mégha nem is mindegyikhez.
Ha elkerülsz Ázsiába, Kínába, Koreába, Japánba (Vietnám, Thaiföld stb), akkor biztos tudod, a rizs az fő táplálék. Idekinn Koreában, néha furcsának tartom, de reggelire is rizst esznek sokan levessel és kimcsivel. Kimcsiről már sokat meséltem, most nem fogok. Tudom, főleg a fiatalok már kevésbé, eleinte nekem furcsa volt. Azaz még most is furcsa, nem mindig kívánom reggel a főtt kaját. (Tudom, Apu, a tükörtojás, de az más :). És tudom, Anyu, a zabpehely is főtt kajának számít, de én most a rizsről beszélek) Pl. ma reggelire is banánt, joghurtot ettem futás előtt, és még vettem egy péksütit laborba menet.
Szóval ebédre már legtöbbször elfogadható kajának tartom a rizst. Tulajdonképpen rizsen-kimcsin és préselt algalapon ellennék idők végezetéig, de a szervezetem tuti nem örülne neki.
Koreában, ha az ember rendes helyen eszik (ami lehet egy kevésbé drága kajálda is), szeretem, hogy kapunk a kajához többféle "side dish-t", egyfajta mellékkaját. Kis tálkákba készítenek elő általában zöldségeket, kimcsit, gombát és egyéb dolgokat, amiket a rendes kajához szokás enni. Nekem bejön :). Általában ez benne van az árban.
Legtöbb ázsiai kajával nincs semmi bajom, de van, amivel sosem fogok megbarátkozni.Jelenleg pár kedvencemet mutatom be. Következő fejezetben pedig esetleg a kevésbé szeretett dolgokat.
Szóval kezdjük a bibimpappal (비빔밥 ). Biztosan a legtöbben ismerik akiknek fogalmuk van az itteni életről, rizs, zöldség, és tojás, esetleg hús, vagy tengeri herkenytű, amikkel tényleg nagyon jó. Tudom, sokan azt mondják rá, némi rizs, leöntve "side dish"-el, de ennek ellenére szívesen eszem. Kőtálban, amikor a forró edényben sűl meg a tojás, na az király. Egyszer majd szeretnék eljutni Jeonju-ba, a bibimpap "hazájába", sok útleírásban olvastam róla, és szívesen megkóstolnám én is. Tengeri herkentyűvel is szeretem, tonhallal is jó szokott lenni. Hússal általában nem szereltem, legfeljebb csirke az, amivel elmegy, de marhával, meg csípős disznóhússal már gusztustalanul néz ki.
Mostani túra utáni nagy kedvencem lett a szójababos leves, a dengdzsangcsige (된장찌개), amiben tofu, zöldség, kagyló található. Kicsit csípős, emlékszem, Koreai tartózkodásom elején rühelltem, most meg nagyon megszerettem.
Van egy halas változata is, egyik túra után ettem, annak nem tudom a nevét, de nagyon ízlett az is.
A másik, túra után előszeretettel evett kaja a pajeon(파전), ami kicsit rántottára emlékeztet, tojással, és tengeri herkentyűvel megbolondítva, de létezik kimcsis és krumplis változtata is. Szójaszósz is jár hozzá.
Nagy kedvencem a dakgalbi is, (닭갈비) ami csirke, zöldség, ízetlen tteok esetleg rizs, csípős szósszal leöntve, és megsütve. Vigyázat, nagyon csípős!!!!
És ha már csípős dolgoknál tartunk: Vannak egyfajta "kínai" kajáldák Koreában, amik a fekete babos tésztát, vagy rizst árulják. Ezt a fekete babos szószt kezdetben nagyon szerettem, de valami miatt mostanság ellenszenves lett nekem. Talán a menzán találkoztam az épp gusztustalan változatával. Pedig kínaiban jól el tudják készíteni. Szóval a kínálat részét képezi egy baromira csípős, tengeri herkentyűs ramen, dzsampong, (짬뽕), amit magam sem tudom, miért szerettem meg, de imádom.
A tengeri herketnyűket amúgy is nagyon szeretem, talán furcsa, hogy magyar vagyok, de amikor csak lehet, szívesen fogyasztok polipot (rákot) vagy kagylót, sokkal jobban szeretem, mint a marhát, vagy a disznót. Otthon a csillagos egekben van az áruk, itt megfizethető-Koreának ugyanis van tengere. Az Ojingeo Bokkeum (오징어볶음) is ilyesmi, csípős polippörkölt, zöldséggel.
Tengeri herkentyűs leves, amit Jeju-n ettem tavaly. Király volt :)))
A japche (잡채), ami valami sűlt üvegtészta zöldséggel, szintén egy jó kaja. Általában mellékkajaként adják. Fafülegomba, zöldség és szezámmag szokott lenni, amikkel együtt pirítják.
Egy érdekes fogás: koreai, vagy japán hideg tésztaleves, a naengmyeon (냉면) nem tudom, milyen tészta van benne, de retekcsírával, uborkával és tojással, esetleg csípős szósszal, vagy wasabival szoksá enni.
Emellett van egy nyers tonhalas-rizses zöldséges-csípős bibimpap-szerűség, aminek nevét nem tudom. Állítólag japán, nekem bejön. A másik, aminek szintén nem tudom a nevét, valami haltojásos -zöldséges cucc, ami pozitív benyomás volt.
Ramen? Az ember folyton ramenbe botlik, boltokban szinte hegyekben áll az instant ramen, amit csak forró vízzel kell felönteni, és már kész a kaja. Ettem jó rament is, túra során jól szokott esni, ha a srácok főznek, de alapjába véve ritkán eszem ilyent.
A gimbapot (김밥) is ide lehet venni, de csak a tonhalasat. A koreai műsonkával (utólag kiderült SPAM a neve, hát találó, én ha ránézek, hányok...), és marhával készült gimbapot nem tudom megenni. Tulajdonképpen a gimbapot szendvics helyett viszik a gyerekek suliba.
És ha már gimbap, akkor van egy "california roll" szerű dolog, ami olyan mint a gimbap, csak a külső alga-borítés hiányzik. Tonhallal és wasabival (tormás zöld csípős szósz) nagyon szeretem.
Mandu (만두) is elég tipikus koreai (ázsiai) kaja, olyan, mint az olasz ravioli, vagy az orosz pelmenyi-töltött főtt tészta. Általában hús, zöldség vagy üvegtészta van beléjük töltve. "Gőzölik". Vegyes, de általában szívesen eszem. 
És ha már mandu: Holdújév körül szoktak mandus levest: manduguk (만두국). Nem rossz, de nem a kedvencem. Ebbe a levesbe azonban szoktak tenni ricecake (tteok) karikákat, hogy az új évben sok pénze legyen az embernek. Mint otthon a lencse, kb azt a funkciót tölti be (lencsét szívesebben eszem, de ezeket a rizskarikákat is bírom.).
Ezekből a tteok-karikákból is szoktak levest csinálni- tteokguk (떡국) a neve. Ettem már jót is ebből is. A kis ricecake-korongokat szeretem kihalászni belőle, mégha se íze, se bűze nekik :).
Ami szintén népszerű, a sütögetős kaja, a samgyopsal (삼겹살). Általában, ahogy az alábbi képen is látszik a társas összejövetelek kedvelt kajája (direkt tettem be az indiai osztályársakat a gyülekezeti csajokkal :))) ). Erről már sokat meséltem, hogy bacon-szerű húst sütünk meg speciális asztalon (amibe sütő van építve), amit salátalevélbe csavarva, csípős szószokkal eszik. Szeretem, de elég nehéz zsíros nekem. Kagyló vagy kevésbé zsíros hús sütése nekem jobban bejön :).
Szóval mostanra ennyi, ha valami eszembe jut, akkor kiegészítem. A következő gasztros fejezetben a kevésbé kedvelt kajákat fogom bemutatni. Alapjába véve jól alkalmazkodtam a koreai kajákhoz, mégha nem is mindegyikhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése