2011. november 21., hétfő

Házi... Ki kér?

Azaz ki akarja helyettem megcsinálni ezt a húzós beadandót? Már lassan kész, de ki akarja befejezni nekem? Bár mondhatnám ezt a tanárnak XD. Bár ezzel én nem tudnám meggyőzni az itteni tanáraimat. XD
Piáról jut eszembe: Vízum-ügyintézés után 2010 február utolsó napjaiban jöttem vissza Szöulba, és vittem a labor tagjainak unicumot. Amit meg is kóstoltak, egy egyetemi fesztivál keretén belül. EZ NEM PHOTOSHOP!!!!
Plusz még egy kissé kompromittáló kép kezembe került a kimerült laborpatkányokról XD. Bocsi, srácok XD. Csak annyira vicces ez a kép! Annyi vicces pózt föl lehet venni, mikor az ember alszik a laborban. Az kísérlet-asztalt a képen azóta én használom! XD
Még mindig bírom a skacokat, ha hülyülnek. Tudom, nem lehet mindig, mert a meló előbbre való, de ekkor bírom őket igazán.
Most van a suliban valami diákönkormányzat-kampány. Hatalmas transzparensek mindenhol, néha fiúk vagy éppen csajok táncolnak k-popra. Elég jó táncokat képesek lenyomni. A k-pop igazán nem az én szakterületem, elnézést, ha a koreai popbandák helyett néha a Horkyze Slíze-ről, Kalevaláról, Eurovízióról, Iron Maidenről, stb hallotok. De Korea annyira nem változtatta meg a zenei ízlésemet. Szívesen meghallgatom a zenéket, vannak kifejezetten jó dalok is. Szóval a lényegre visszatérve, mikor mentünk tömni a majmot (ebéd), akkor a menza (mit menza, sikdáng!!! XD) előtti kis téren lehetett "szerencsekereket" pörgetni. Kis plüss plédet vagy épp tollakat nyerhettünk. Mino mondta "Gyerünk, pörgessünk". Igaz, "csak" tollat nyertünk, de én annak is örültem. Tollból sosincs elég... De vicces volt kicsit, mikor egyszer tollat nyertem volna, a diákok háromszor is megpörgettették velem, de csak nem sikerült a plédet XD. Délután gofrit is sütöttek ingyen a jónépnek, de ahhoz sorba kellett állni. Egész jó volt, de az otthoninak nyomába sem érhet.

Egy közös fotó a "koreai kislányommal". Most kaptam meg, ezt a képet. Lekaptak, mikor fölemeltem, és cipeltem. Hát nem édes? Nagyon élvezte! Viccből mondtam Connie-nek és Jin-nek, hogy örökbe fogadtam a kicsit. Remélem, a saját leendő gyerekeim is ilyen aranyosak lesznek.A koreai gyerekek amúgy bűnrosszak, de annyira cukik! Zajosak, állandóan rohangálnak. Láttam olyant is, hogy a metrón felmásztak az űlésre, úgy elérték a kapaszkodót. És azon hintáztak. Vagy a szökőkűtban pancsoltak a nyári hőségben. Aki angoltanár Koreában, és óvodában, vagy általános iskolában tanít, biztos tudja.
Okés, akkor most veszek egy nagy levegőt, és megírom még az utolsó bekezdést. Holnapra kész lesz, és pénteken le is tudom adni. Más dolgom is van még péntekig, amivel tuti végezni akarok. Vasárnap Chungcheon és Samaksan, remélem, lesz dakgalbi -evés is (de rég ettem!). December 1én színházba megyek (Jegyért előre is köszönet a Magyar Nagykövetségnek!), aztán meg talán Woraksanra és Jebibongra Warren-nel! :)))).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése