A kirándulásra visszatérve, vicces volt ez a novemberi hőség, és valahogy fárasztó is. Olyan értelemben, hogy hamarabb lefáradtunk, talán sokk volt, főleg, hogy abban a tudatban, hogy ősz van, és hamarosan tél.
Ma sikerült megkóstolnom a jujuba nevű gyümölcsöt nem aszalt állapotába. A jujubát ugyanis inkább aszalják, és fűszerként használják, legalábbis itt Koreában én csak úgy találkoztam vele. De a hegy lábánál eredeti formájában is árulták, a túracsoportunkban egy kedves banglore-i pár vett ilyent, és szétosztotta. Kissé körtére emlékeztető íze van, nekem bejött. 
Még egy gasztronómiai "élmény". A hegyről leérve, a srácok makgoli mellé vettek egy kis pohárban valami hosszúkás csigát. Azaz rengeteg hosszúkás, apró csiga, megfőzve, és a csigaház hegye levágva. Az embernek úgy kellett a héjából kiszívni a csigát. Most ettem ilyent először. Nem volt rossz, de azért a kagylót jobban szeretem. A selyemhernyónál mindenesetre nagyságrendekkel különb :). (első évemben gondoltam, próba, szerence, vettem egy pohárral, hát, meg is bántam. De sokan szeretik, pl. főnököm és koreai munkatársaim is)Most esik. Nincs kedve az embernek ilyenkor semmihez sem. Lemondtam a mai túrát, mivel félek a csúszós szikláktól. És elázni sem akarok-bár futás után sikerült. Helyesen: nem akarok elázni még egyszer XD. Majd jövő héten :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése