Advent

Olvasom a híreket, miközben készítem elő a pipettahegyeket klávozni. Süt a Napocska, de most már fagy van. Reggeli futás közben láttam, befagytak a péntek esti eső (de bosszús voltam, hogy keresztbe tett az esti futásomnak!) során keletkezett tócsák. Épp megakadt a szemem az egyiken: Megnyílt Vörösmarty-téren a karácsonyi vásár!Megint karácsony közeleg. És ezt itt Koreában fogom tölteni, esélytelen a hazajutás. Pedig jó lenne. Otthon szeretem ezt az időszakot, mikor ki van világítva Pest, éjjel, még nagy hóban is öröm sétálni ebben az időszakban. Igaz, kicsit beárnékolta az év véges gyakorlati zh-k, vizsgák miatti para, de szerettem ezt az időszakot. Szerettem, mikor mentünk kocsival, és láttam, hogy nem volt olyan település, ahol ne lenne legalább minden második fenyőn égőfüzér. Bár néha ízléstelen dolgokat is láttunk, ami már a giccs-kategória (pl. sövényre rakott idétlenül villogó égők, ugye, Apu?). Szerettem, hogy ilyenkor "van valami a levegőben", néhol a sült gesztenye vagy forralt bor illatát. Szeretem a hideget, a fagyot, a havat -de az ónos esőt, na azt nem!!!! (otthon gyakori. Itt Koreában is találkoztam vele, hálisten, csak egyszer, a két év alatt. ) Meg persze a Vörösmarty-teret is szerettem, mikor Pesten tanultam, Nénémmel többször kimentünk oda, annyira jó a hangulata. Tudom, csak két nap a karácsony, aminek nagy üzletet csináltak, de akkor is, szép, és örömteli időszak.
De most kicsit elszomorít, ha Szöulban ilyent látok :(. Csak emlékeztet, hogy távol vagyok a családtól karácsonykor, hogy nem tudok senkinek semmit adni.Tegnap este, a kínai összejövetel után is a campushoz közeli kávézóban megakadt a szemem a kis műfenyőn és a piros üveggömbökön. Egyre több helyen látok világító égőfüzéreket. Itt Koreában karácsonykor csak műfenyők kaphatóak. Igazai fenyőfa-mészárlásban nem vesznek részt.
Persze nem lesz annyira rossz, mivel a gyülekezet is szervez összejövetelt, és túra is lesz. Tavaly emlékszem, Minoval viccelődtük, ő azt mondta: "Sejttenyészetet kaptam, köszönet érte a főnökünk Mikulásának (Jézuskájának)" XD. Még mindig nevetek, ha eszembe jut. Hát, volna pár kívánságm idén, de most erről nem nyilatkozom.
Ma meggyújtottam gondolatban egy gyertyát egy képzeletbeli adventi koszorún. Azért is karácsony, azért is advent, mégha a körülmények ellene szólnak, akkor is! :). Akkor is jól fogom magam érezni, csapódni fogok azokhoz az emberekhez, akikkel szívesen vagyok. Nem fogok szomorkodni, hogy távol vagyok a családtól. Igenis, ha nem is lesz igazi fenyőm (koliban nem fér el, gyökereset tuját láttam, de nem kockáztatom meg), de pár csupasz ágat beszerzek, amit kidíszítek piros üveggolyókkal, lehet kapni olyanokat. Pl. a koliszobában az elfér az asztalon. A család esetén meg segít az internet. Bár az nem ugyanaz, mintha otthon lennénk, de ideiglenesen jó. Hiszen hazánktól, kultúránktól távol is lehet karácsonyt várni, illetve ünnepelni. Lehet kicsit követni az otthoni szokásokat, ha nem is úgy, mint otthon. Lehet ügyességgel, kis fantáziával pótolni hiányzó dolgokat, mint pl. kínai kelből töltött káposztát csinálni, amiről egy nagyon szívesen olvasott webnaplóban láttam. Bár nem szeretem a töltött káposztát, de nagyon is szoktam mosolyogni az emberi furfangon, józan paraszti észen.
De akkor is, ha nincs is honvágyam, de ha valaki odaajándékozna nekem egy karácsony előtt Magyarországra induló, és vízkereszt körül visszaérkező légijáratra szóló repjegyet, nem hiszem, hogy nemet mondanék rá. De sajnos illyen jótevő nincs. A másik ok meg, ilyenkor gyakran szoktak otthon nagy havazások lenni. Tél rizikós, vízum-ügyintézés alatt is izgultam, hogy ne akadjak el Moszkvában. De nem kizárt a nyári elakadás sem, aki nem hiszi, olvassa el a júliusban írt egyik fejezetemet, a pekingi reptérről és a francia járatról! Bár az nem volt annyira vészes, de hallottam pár valóban durva sztorit is...