Berezelős szakasz

Szóval tegnap túráztam a Bulamsanon. Alig aludtam valamit, a késő esti kaja arra kényszerített, hogy fussak lefekvés előtt-bár már éjfél múlt. Reggel is kellett az a futás. Indultam is, Bulamsan vagy Dobongsan messzi van, és mindig annyira gyorsak a metrók, és alig több, mint egy óra alatt ott van az ember. Épp egyik pékségben nézelődtem, mikor Mr. Kim rám kiáltott, nagyon örültem. Gyorsan jöttek ezúttal az emberkék, de a busz tökre nem akart jönni. Majd végre-valahára ott volt, de aztán azért kellett megállni, mivel húst vettünk.
Művészfotó:)
Utálok várni, de végre indultunk. Azon a szakaszon mentünk kb. amit újévkor tettünk meg. Hát, hó nélkül könnyebb volt, az első kötélen simán feljutottam csúszás nélkül. Vigyázni kellett, hogy tűlevelekre ne lépjünk, mert az nagyon csúszik. Eric és én hülyéskedünk. Szokás szerint XD.
A második húzós részen egyik bácsi felsegített a repedésig, ahol már magamtól el tudtam menni. Azán nem pihentünk meg a menedékháznál, hanem a csúcsig felmentünk, persze ott már kellett a kötél. Felfelé még jó volt. Végre fenn vagyunk :)))
De Mr. Kimnek, Sojumannek és a többi pókembernek ez sem volt elég! Lefelé is ugyanazon a részen kellett menni. És a sziklákon se kötél, se korlát, se gyökér, amiben kapaszkodni lehetett volna. Néhol lyukak. Amik felfelé nem gond. De lefelé... Nem volt könnyű, a tapasztaltabbak szó szerint besegítették a lábam a lyukba, mivel nem volt könnyű megtalálni. Hát, ez a szakasz eléggé "bekakilós túraút volt". Vagy nevezzük Berezelős hegynek? Télen járhatatlan, nyáron is csak segítőkkel járható.Végül volt egy kis szülinapozás a "menedékhelynél", sütögetés-húst nem nagyon ettem, mivel pénteken kicsit megterheltem a tápcsatornámat, de azért megkóstoltam. Inkább a kimcsi ment. De a kis menedékhely üzemeltetői is jól jártak, mivel a srácok vettek egy csomó makgolit, sojut. Klassz nap volt, a megpróbáltatások ellenére is. :).Lefelé menet már elég kókadt, fáradt voltam, gyorsan leértünk. Megint egy művészfotó a khakisziéváról :).
Krizantémok:)
Tündérkutyus :) A fiúk soccer-ezntek egy kis kajálda udvarán, ami kb. olyan, mit a röplabda, csak lábbal. Énnekem ez nagyon nem magy. Egy nagyon aranyos kutyakölyök is volt megkötve, örült nekünk. Utálom akoreaiakban, hogy rövid láncon tartják a szegény kutyákat! :(
Kicsit beültünk pihenni, voltak, akik ittak. Hazmenetel során csatlakoztam Mr. Kimhez, és Sunilhoz. Szerencsénk volt, mert egy fiatal csaj, aki szerintem az étterem tulajdonos rokona/lánya volt, elvitt minket a metrómegállóig, köszönet érte még egyszer. Ráadásul a zenei ízlése egyezett az enyémmel, állapítottam meg, mikor megszólalt a Metallicától a Master of Puppets a kocsiban :D. Dugó volt rendesen, de épségben a metróhoz értünk. Eric is motorral lépett le, láttuk, ahogy elszáguld mellettünk :). Egy tökéletes nap volt, igaz, egy közeli hegyen, de akkor is :).