Mosolyogva olvastam őket, és közben néhol magamra ismertem. De vannak benne olyan dolgok is, amik esetén tényleg örülök, hogy ide még nem jutottam el.
A mai nap is példa erre. Csípős-zöldséges tészta volt a kaja, kérdezték a többiek, nem erős-e nekem. Én mondtam, nincs ezzel semmi baj. Majdnem röhögtem rajtuk. Én, akit otthon Korea előtt halálra szekáltak, mivel nem bírtam az ilyent. Azért már várom, hogy szervezzen valaki ősszel túrát Chungcheon körüli hegyekre. Már hegyezem a gyomrom az ottani híres csirkés tteokgalbira! :). (zöldséges-csirkés kaja, amiben ricecake és édesburgonya is akad amire extra adag csípős szószt öntenek, ott sül előttünk egy asztalra helyezett serpenyőben. Amikor már megettük nagy részét az egészbe rizst tesznek, és megsütik)
Egyáltalán normális, hogy a kimcsi láttán nem undort érzek, hanem örülök neki? (ok, csak a káposztásnak, annak is csak Koreán belül) És az, hogy rament is szívesen megeszem, ha úgy adódik (pl Párizsban), pedig az elején undorodtam tőle?
Viszont a két listát kiegészítem egy dologgal: Túl régóta élsz Koreában, ha magadra ismersz a két listát olvasva, de már nem is röhögsz az egészen! :D Szerencsére rám ez még nem igaz, mivel padlót fogtam, miközben olvastam. De majd megkérek valakit, csapjon le kecsapnak, ha elkezdem szívni az orrom, vagy épp csámcsogok! De szerintem ezeket sosem fogom felvenni XD. Azért annyira "ázsiai" sosem leszek, mégha pálcikával eszem olyan dolgokat is, amiket nem kéne.
A köpködésekre fel voltam készülve.Hisz az utazás előtt annyi mindent elolvastam, megnéztem Koreáról, hogy tudtam mire is számítsak.:)Na jó, azt nem mondom hogy az első csulázás hangjára és látványára nem szorult össze a gyomrom, amit amúgy egy fiatal iskoláslány vitt véghez...de tényleg próbáltam túllépni ezeken az "eseményeken"..:)Egyetlen egyszer ért "kultúrsokk" a köpködés miatt, de akkor viszont a szemem-szám tátva maradt!:)Történt az egyik reggelen, amikor a Jogyesa templomhoz sétáltam, hogy egyik kereszteződésnél éppen piros volt a lámpa és egy szép fekete csodaautó ajtaja kinyílt és egy helyes öltönyös férfi kihajolt a kocsiból és csulázott egy akkorát az útra hogy beleremegett a beton:)...én se köpni se nyelni nem tudtam annyira meglepődtem.:)Nem a köpködés miatt, hanem hogy egy ilyen jól szituált emberke teszi ezt.
VálaszTörlésAmúgy nem volt vészes a dolog, én nem sok köpködéssel találkoztam.
Fúj, az épp kimaradt! De a köpködés még elmegy, de az ázsiai orrfújás... Itteni életem első napjaiban láttam egyszer (nem zsebkendő, nanem egyik orrlyukat elszorítják, másikon jön a cucc, le a földre)-na azt hittem, ott adom ki azt a csokit, amit pár perce megettem. Gáz...
VálaszTörlés