Nagyon félek...

...a jetlagtól. Már most, a nyugat-kelet irányba való utazástól, az olyan alvászavart okoz, főleg, hogy délután 5kor fut be a gépem. És a búcsúzástól is, hogy az otthoniakat újabb egy év után láthatom csak viszont.

Nem baj, meg fogom szokni. Tavaly is megszoktam. Monszunnak hamarosan vége, kezdődik a suli, ősz nagyon szép Koreában. Szabadidőmet majd igyekszem kihasználni, túrázni, haverokkal lenni, amikor csak lehet. És lelkiismerettel végezni a munkámat.
Kicsit azt hiszem, gyerekként hasonló életről álmodtam. Nem így, de ilyen pörgésről, világot látni, legyen benne valami, ami nem hétköznapi. Néha nehéz, de eldöntöttem: mondjon bárki bármit, én ezt végig viszem!!!