A vonatunk július31én este 10 után indult- volna, ha nem késett volna 20 percet. Késő vonat, késő este: ezzel engem ki lehet kergetni a világból. De a Beograd gyorsvonatra tettek pár kocsit, a késéssel érkező Dacia expressről, és emiatt volt a macera. Mikor bemondták: 11es vágány, megindult a tömeg, és húzás! Hála az égnek, volt helyünk, de mivel nem tudtunk hálókocsira venni, ülve aludtunk, ami roppant kényelmetlen. 10 perc késéssel végül is kigördült a szerelvény a Keletiből. 2 óra múlva meg a határnál ébresztettek-kissé félkómás állapotomból, hogy útlevél-ellenőrzés. Tudtam, hogy macera ez, hogyne tudtam volna, mégis bosszantó volt hallani, ahogy a szerb rendőrök flörtölnek az amcsi csajszikkal... Persze a tökölés mind Kelebiánál, mind Szabadkánál (Subotica) megvolt. Belgrádba érve már világos volt, de várost nézni nagyon nem volt időnk. Mindegy, reggeliztünk, és rájöttem: a csevap egész jó kaja :). Eddig csak hallomásból tudtam, de most meg mertem kóstolni.
A következő vonatunk nemsokára indult, relatíve tiszta, kulturált szerelvény. Csak megint késéssel indult, hogy a ménkű ütne belé XD! Ráadásul egy idegesítő nő került a fülkénkbe, aki eldohányozta már a hangját, és mindig mindenkivel dumcsizni akart. Gábor szerint is, a másik három szerb sráccal fecsegett, minden ostobaságról. Rajtunk látta: magyarok vagyunk, pedig velünk is kommunikált volna. A szerbek nagyon hangosak, koreaiaknál nem különbek!! :S.
A vonat amúgy két óra késéssel érkezett Bar állomásra. Rengeteg alagút van arrafelé, Szerbiában és Montenegróban, és irtó hosszúak-mondjuk hegyes vidék, érthető, de viszonylag lapos részre is tettek párat.
Emellett annyi félig befejezett, vagy félbehagyott lakóházat nem láttam, mint ott. Háború nyomait nem nagyon láttuk. Gábor szerint Bosznia -Hercegovinán is keresztülmentünk, azaz fogott a telónk boszniai hálózatot. De csak rövid távon. Bosznia Hercegovinában van állítólag a legtöbb taposóakna-csak tapasztalt kísérővel lehet túrázni, kiépített útvonalon, nem lehet azt mint nálunk. Azaz, ha hív a természet, szigorúan tilos letérni az útról, hogy keresünk egy bokrot.
Emellett annyi félig befejezett, vagy félbehagyott lakóházat nem láttam, mint ott. Háború nyomait nem nagyon láttuk. Gábor szerint Bosznia -Hercegovinán is keresztülmentünk, azaz fogott a telónk boszniai hálózatot. De csak rövid távon. Bosznia Hercegovinában van állítólag a legtöbb taposóakna-csak tapasztalt kísérővel lehet túrázni, kiépített útvonalon, nem lehet azt mint nálunk. Azaz, ha hív a természet, szigorúan tilos letérni az útról, hogy keresünk egy bokrot.
Végre átléptünk a montenegrói határon, valami kolostor mellett. Csodálatos hegyeken mentünk keresztül, de meguntam az életemet, mire megérkeztünk...
A szállásunk tulajdonosa kijött elénk, egy apartmanban laktunk 3 napig, ami közel volt a strandokhoz. De ennek árnyoldala: A bulihelyekről behallatszott a zene, de azért elaludtunk. Elég normális helyen aludtunk, csak Gábor szerint volt pár csótány... A szoba elég levegőtlen, fülledt tudott lenni délelőttre.
Másnap kelés és reggeli után elsétáltunk a buszmegállóhoz, ami a város másik felében van. Persze a kiviligetek most is nagy élményt nyújtottak-mediterrán népek szőlő-vagy kivi-lugast csinálnak, ami árnyékot tart a kocsijuknak, vagy napközben nagyon hasznos, ha kiülnek beszélgetni az udvarra.
Gránátalma-és fügefa is akadt elég rendesen.
Bar nem annyira nevezetes kulturálisan, inkább csak a tengerpartja miatt látogatják, ami nagyon szép. Eredetileg az egyik hegyre épült- Stari Bar - de leköltözött inkább a hegy lábához a tenger miatt. Nem volt időnk a régi városhoz felmenni.
Tűzött a nap, és több, mint egy óránkba tellett, mire kiértünk a busz-állomásra, ahol legalább kellemes forrócsokit adtak (meggyel, és nagyon sűrű volt). Kotorba akartunk először utazni, de a kotori busz pont elment. Jellemző. De Budvába hamarosan indult, tehát vettünk oda buszjegyet, és vártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése