Kirándulásunk Montenegróba, második rész: Budva és a Kotori-öböl

Szóval buszra ültünk, és indultunk. Az ülésre száradt kiköpött rágókon kívül (fúj!!!!)- ugyanis leszerelték az ülés háttámláján a szemeteseket-nem volt rossz út, klassz zene (főleg szláv slágerek, de a 2005ös görög eurovíziós dalt is felismertem, ami akkor a győztes dal volt) szólt a buszon. És a kilátás sem volt semmi!!! Ez a benyúló rész egy hangulatos városka volt valaha, de sajnos szállodává lett átalakítva.

Budvára megérkezve dörgött az ég, pont jókor ültünk be ebédelni, mivel elkezdett szakadni az eső. Mediterrán éghajlat ilyen: nyáron száraz, néha egy jó kis zápor enyhíti ezt. Mindegy, már éhesek voltunk, kora délután révén. Gábor megszekált, mivel tengeri herkentyűs spagettit kértem -imáádom!! :). Rendelésre várni kellet, mivel négy szerb pasi flörtölt keményen a pincérnővel... (szerbek nagyon tudják játszani a Casanovát)

A budvai tengerpart -fagylalt errefelé nagyon nyerő -hihetetlenül szép. Rengeteg yacht és luxushajó állt a kikötőbe. Gáborral sokat filóztunk, mennyire költséges ezek fenntartása (kikötői díj, üzemanyag stb). Sok hajó volt beregisztrálva pl. a Kajmán-szigetekre, Kubába, mivel akkor nem kell adózniuk.

Montenegróról tudni kell, bár nem EU tag, de euró a fizetőeszköz. Háború nem érintette, és mikor különvált Szerbiától, akkor vízummentességet adott az oroszoknak. És sok orosz milliomos fektet be itt. Sokat röhögtünk azon, hogy az apartman eladó hirdetések főleg oroszul vannak kiírva XD.

Budva történelmi belvárosa csodálatos! :))).

Sikátorok:

Ortodox templom, harangtornya nagyon ott van:

Régi jugoszláv szuvenyíreket is lehetett kapni...

Majd elbuszoztunk Kotor-ba. Egy órás buszút volt Budvától, a kotori vár egyből feltűnt. A történelmi városban fel lehetett jutni a hegyen lévő erődhöz, csak én vállaltam ezt be. Szépen kiépítették, izgultam, hogy szandálban nem fog menni. Viszont sokan tangapapucsban feszítettek (nem röhögni!) , és simán másztak, annyira nehéz nem volt. És a kilátás az öbölre! Leírhatatlan! Egy kis kápolna romja is díszelgett a várfalon. Kiépített úton, lépcsőkön mentem felfelé, egyértelmű volt, hová, merre.

Már sötétedett, mikor másztam le, és már ragyogtak a város fényei. Klassz kis mozgás, bár izomlázam nem lett. De élveztem, kár, hogy Gábor nem jött fel velem a hegyre. Neki is tetszett volna. Csak sajnos megfájdult a feje, nem kockáztatta.

Sétáltunk a belvárosba, majd a kikötőbe is lementünk, meglestük a luxusyachtokat-és hajókat. A hegyekben a legenda szerint van egy kolostor, ami összegyűjti az esőfelhőket, meredek sziklafalakon áll. Ott évente 2000mm csapadék is leeshet (bakker, mint nyáron Szöulban...). Próbálták már megközelíteni, de olyan vizes volt a hegyoldal, hogy nem tudták. Persze ez csak egy legenda, közel sem biztos, hogy igaz. Mindenesetre érdekes. Elég későn volt buszunk, és hosszú volt az út haza. Egyszer rendőrök szálltak fel a buszra, mivel valakit kerestek. Aztán meg túlmentünk, pedig a szállás mellett is megállt a busz. Mindegy, követtük a tengerpartot, és ahol hangos zene ment, egy szupermarket mellett: na ott laktunk!!