2011. augusztus 13., szombat

Kell pár nap...

Kell pár nap, mire újra otthon fogom Koreában érezni magam. Keveset aludtam, álmos is vagyok. Nem találom a helyem. Az időzóna-ugrálás, a családtól való újbóli elszakadás megzavart.

A vízelszívó dobozok működtek, abban volt a legtöbb víz, amit az ágyamra tettem, de a szekrénybe rakott kettőben is meglöttyent egy kevés. Működött cuccaim szárazok maradtak, jövőre is használni fogom ezeket. Bár a légkondi sokat segít...
Főnököm adott némi munkát most, az segített, hogy jobban érezzem magam. :). Holnap lehet, elmegyek túrázni. Már kezdek átállni, de mikor megérkeztem, és megcsapott a fülledt, nehéz ázsiai levegő, és a tömeg, hát az halál volt. A monszun rátett egy lapáttal, buszban menet is szakadt, és akkor is, mikor 30 kilós cuccal sétáltam a campuson... Mert a kézipoggyásszal együtt meglett majdnem. (A bőrönd és hátizsák 21-22-t nyomott. A kézitáskám sem volt könnyű, a laptop, a kamera, és a begyömöszölt csokik együtt elég tisztességes súlyt tettek ki. ) Ez volt az a pillanat, mikor mondtam, elég... Főleg, hogy háztól (otthontól) -házig(a koleszig) több, mint 24 óra (majdnem 30!) volt az út!!! Annyira jó lenne, ha lenne néha a sors szalagjához egy tekerő, egy fast forward gomb, amivel át lehet ugrani a válságos részeket...
Persze ostobaság. A Republic is megénekli:
"A rossz elmúlik, a jó utolér" Hát, van benne valami.

A páraelszívó dobozaim, tartalmukkal. Remélem, látszik, nem volt bennük sok víz... Hálisten:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése