Elengedni valakit...

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. (Müller Péter)

Pénteken utazom, szombat este érkezem vissza új otthonomba. Vegyes érzések, hiszen annyira jó volt itthon, annyira jó volt viszontlátni a családot a barátaimat. És persze Őt is... De benne van a torkomban a gombóc, hogy előre láthatóan egy évig nem jöhetek... Nem mintha nem szerettem meg volna Koreát, az ázsiai világot. Néha már kezdek olyant érezni, hogy hiányoznak bizonyos dolgok. De akkor is, bár bírom a koleszt, a sulit, a kinti világot, de annyira jobb lenne gyakrabban jönni!

Próbálok kicsit pihenni, hiszen mozgalmas időszakom volt, és nem hiszem, hogy a visszautam utáni időszak nyugisabbnak várható. Jövőre Kanadában lesz ez a konferencia, amin most voltam. Remélem, főnököm elküld, majd ráhajtok, hogy küldjön. :)!!!