Sokáig aludtunk, mivel tegnap este későn érkeztünk haza. Majd végre feltápászkodtunk, és take a cab üzemmódban kimentünk a buszpályaudvarra, mivel kevés időnk volt. Egy szerb pasas ült előre, kicsit olyan macsó típus, tetókkal, miegymás. Meghallotta, hogy magyarul beszélünk, megkérdezte magyarul: "Hogy vagy?". Mondta, tud pár szót, bár elég nehézkesen ejtette. De tulajdonképpen egy nem magyar anyanyelvűtől nagy teljesítmény, ha meg tud szólalni.
Sajnos busz nem ment, tehát irány a vasútállomás, ami szintén ott volt egy jó nagy köpésnyire XD.
Jugó címer az egyik vonaton:
Vonat indult, csodás kilátás a tengerre, majd böszme hosszú alagút... Keresztül mentünk a Skodrai-tavon is, ami egy nagy tó Albánia és Montenegró határán. Néha szigetszerűen hegyek nyúlnak ki a tóból, és egy várat is láttunk. Fotóm sajnos nincs.
Podgoricába mentünk egy elektricska (orosz HÉV-et elektricskának nevezik, Oroszországban a 200km-nél rövidebb távra ilyenek járnak, a nagy távokra meg a plácckárt-os vonatok azaz a pojezd, azokról később mesélek) szerű szerelvénnyel. Hamar megérkeztünk a buszpályaudvar szerencsére itt is a vasút mellett volt. Csak mikor bementünk, egy döglött kutya feküdt a buszpályaudvar kapujában, attól majdnem sokkot kaptam...
Busz egyből indult, szép hegyi utakon. Cetinje-be mentünk, a régi fővárosba. Ugyanis Cetinje nagyon magasan van, és nem alkalmas fővárosnak, a Tito-korabeli időkben építették Podgoricát. Podgoricáról még annyit, hogy kulturálisan nem túl jelentős, nem néztünk itt várost. Amit láttam belőle, szocreál panelok, épülő házak...
Egy órás hegyi út után megi is érkeztünk, ahol egy sofőr ránk is startolt, hogy elvisz a mauzóleumhoz, fejenként 12 euróért, mivel messze van a mauzóleum a buszpályaudvartól. Cukorkával is megkínált minket, rendes volt. Vissza is hoz, sőt, meg is vár minket, míg mi ott nézelődünk. Belementünk, mivel arrafelé busz nem jár, max. turista, busz. Sőt, még ki is szállt, hogy nézelődjünk, fotózzunk. Bónuszként még le is fotózott minket a heggyel. A Lovceni Nemzeti Park csodálatos volt, szép kilátás, csak a szerpentinek és a gyors vezetés miatt kicsit liftezett a gyomrom, főleg az agyam...
A szerbek egyébként folyton dudálnak, vezetés közben, mint az olaszok. Gáborral legalább 10 okot felsoroltunk, miért dudálnak, pl, köszönni, ismerősnek jelezni, hogy gyere, elviszlek, esküvőkor örülni, stb. Utolsó indok: MERT ARRA VAN KEDVÜK! XD
Felértünk, majd jó sok lépcsőn kellett felsétálnunk, szerencsére ezeknek nagy része egy alagúton vezetett át. Valami nagy király lett ide temetve, ezen hegység második legmagasabb csúcsára. Azért a második, mivel a király szerény volt, és gondolta, lesz még nagyobb uralkodó, aki méltó a legmagasabbra. De nem volt olyan szerénytelen alak, aki oda merte volna temettetni magát... Így a legmagasabb csúcsra egy TV antenna került.
A mauzóleum:
A hegytetőről csodás a kilátás, itt épült egy híres kilátóhely.
A szép kilátás. Velünk.
Visszatérve Cetinjében már be volt dugulva a fülem, minden bajom volt... Lerakattuk magunkat a belvárosban, egy kolostornál, ahová a ruszkik előszeretettel zarándokolnak. Fotózni tilos volt, és fel kellett kötni egy -egy színes kendőt, amivel el kellett takarni a lábunkat, ha sortot visletünk. Csajoknál még elment, de a pasik nevetségesen néztek ki csíkos, virágos, rózsaszín vagy épp sárga kendőben, ami szoknya módra volt a derekukra kötve.
Amúgy a zarándokolásról, és az oroszok hitvilágáról: A szocializmus végével sok orosz fanatikus hívő lett, mivel a kellett valamibe kapaszkodni, hinni-az ortodox katolikus vallás jellemző arrafelé. Divat volt a rendszerváltás után, hogy a templomokat újjá építették, és hogy elzarándokolnak más kolostorokba. Durva példa: van Moszkvában egy híres templom (Megváltó Krisztus Székesegyház, láttam három éve). Sztálin leromboltatta, hogy lesz egy iroda-komplexum, nagy Sztálin szoborral a helyén -Szovjet Palota. Nem volt elég pénz ennek felépítésére, vagy épp politikai okokból nem valósult meg. (vagy épp befolyt a Moszkva-folyó vize) De ott van a nagy gödör, amivel valamit kezdeni kellett. Hát, lett a templom helyén egy uszoda! Rendszerváltás, elkezdődött a vallásos hullám, Jelcin újjá építette, a nagy éhínségek közepette. Emiatt sok orosz nem bírja ezt a székesegyházat. Tudom, nem tehet róla, hogy politikai merénylet áldozata lett... Még egy vicces példa: Sztálin állítólag azért nem bontatta le a Kreml templomait, mert oda járt gyönyörködni az ikonokba! :)))
Szóval a kolostor Cetinjében:
Visszatérve Cetinjébe -Ebédeltünk, mivel már délután 4 volt, nagyon kajásak lettünk. Egész jó csirkefilét ettünk sajttal -sonkával töltve, és gombás szósszal leöntve. Cetinje belváros kihalt volt, sok üzlet bezárt, sok a kihalt épület... Elég lepukkadt, néhol a téli tűzifa a házak oldala mellett volt, ezek szerint itt nincs gázfűtés. Szegényes város. Kb. Szergijev-Poszad-fíling, bár annál nagyságrenddel jobb (egy másik orosz élmény, előjönnek a három évvel ezelőtti oroszországi utunk emlékei XD). Szergijev- Poszadon van egy híres kolostor, de a város totál halott, sok romos épülettel. Lehangoló látvány volt. És gondoltuk, kaja tuti olcsóbb lesz, mire kiderül, nagyon drága. Gábor vett ott egy romlott-gyanús gyrost, még jó, hogy nem lett semmi baja... Ha Oroszországba mentek, gyrossal (shaurma néven árulják) vigyázzatok!!!
Busz indult hamarosan Podgoricába. (bár sok cab driver hirdette, hogy 50 euróért visszaviszi a turistákat Bar-ba, de még sok városba ott volt az ajánlat, persze nem éltünk vele) Döglött kutya hála az Égnek eltűnt a buszpályaudvarról. Gondoltuk, vonattal megyünk, de azt nem kalkuláltuk be, hogy arról a szerelvényről van szó, amivel két napja érkeztünk! Ami rendesen késett, közben roma asszonyok árulták portékájukat, ránk akarták tukmálni a zoknit, övtáskát. Egyik már nagyon köhögött Gábor szerint keveset keresnek. Rosszmájú leszek: bezzeg cigarettára telik, mivel többnek is ott füstölgött a kezébe-szájába a bűzrúd...
A vonat persze nagyon nem akart jönni, néha voltak olyan kényszerképzeteink, hogy halljuk a hangját, vagy épp látjuk a fényeit. De sajnos csak hallucinációnak bizonyultak, tehát irány a busz, ami kis dugóval, de eljuttatott minket Bar-ba. Ezúttal jó helyen szálltunk le, és Gábor javaslatára beültünk egy kellemes helyre. Egy jó fej és aranyos felszolgáló srác szolgált ki minket, aki angolul is tudott. Gábor előző nap hallevest evett, ami jól nézett ki, ízlett is, tehát megettem most egyet én is. Nagyon ízlett, bár fura, hogy a mediterrán népek rizst is tesznek a levesbe- Horvátországban is ettem két éve olyan zöldséglevest, amiben volt. Majd sétáltunk az esti tengerparton, ahol kellemes szláv zene szólt, és egy vidámpark szerű részen működtek a körhinták is. Hatalmas éjszakai élet van a vízparton, egy mediterrán városban, az egyszer biztos, ha kiépítettek egy tenger menti sétányt. Ilyenkor nyáron tuti!!!
Másnap pakolás, az ATM-hez és vissza egy órát kellett sétálni. Utána fürödtem a tengerben. Ami köves volt, de a tenger tökéletes, meleg vizű és úszásra alkalmas. És tökéletesen medúza-mentes :))).
Golgotavirág:)
A tenger:)
Itt is:)
Pálmák és leanderek díszelegtek, a leander-bokrok láttán szerintem Szüleim sárgulnak, mivel akkorára megnőnek, mint egy pálma. (De azért a kertünkben viruló leanderekre sem lehet panaszkodni :) )
Ebédre megint jó kis tengeri herkentyűt ettem- roston sült tintahalat krumplisalátával -persze Gábor szívatásait ("egy méter távolság, mivel tengerszagod van") is el kellett viselnem. Ő ugyanis nem szereti az ilyeneket, bár nem értem, miért. Én imádom!!!
Szerencsére a koreaiak és a mediterrán népek még egyben egyeznek -azon kívül, hogy elviselhetetlenül hangosak - hogy a tengerparton élnek, és a seafood-ot kiválóan el tudják készíteni. Nekem is nagyon ízlett, búcsúebédnek kiváló volt.
Még úsztam egy nagyot, és pakolás, pihi. Őrület, a tenger mennyire ki tudja szívni az ember energiáját-pozitív értelemben. A meleg, a sós víz. Hajam katasztrofális lett tőle, de megérte, főleg, hogy ez helyre hozható egy mosással!
Majd irány a vasút. Az utazás körülményeit nagyjából elmeséltem. Hogy nem kaptunk hálókocsira helyet, stb. Az orosz platzkarthoz képest jól aludtam. Most elmondom, mi a platzkart, azért is: A távolsági vonatokon Oroszországban a harmadosztály a legolcsóbb, és ott a nincsenek kupék. Hanem az ülések ággyá alakíthatóak, kapunk matracot, takarót, ülés alá a cuccok betehetők, mint egy ládába. Egyik embernek fel kell másznia a felső ágyra létra, korlát nincs. Olcsó viszonylag. Ennél a koreai ondolos, padlón alvós szálló is kényelmesebb. Tudom, akkor még nem szoktam az ilyent, néha egy-egy kiránduláson elment az emeletes ágy, de vonaton! Most már tuti jobb lenne, bár a kolis ágyamon létra és korlát sem hiányzik. Nem is nagyon aludtam akkoriban... Távolsági vasút Oroszországban ilyen, ruszkik megszokták. Most viszont ágy sem volt ülésen összekuporodva jobban aludtam, mint akkor az ágy-féleségen, a plácckárton, csomagomat párnának használva. A részeg fogyatékost sem említettem a szomszéd kupéban. Idegesítően kiabált, sört ivott, és kidobta az üveget az ablakon. Gáborral összenéztünk, hogy a gyépés minek iszik sört.
Valami szerb városban egyik szembelévő vonaton énekeltek az utasok tök hangosan, verték a vonat falát... Koncert vagy focimeccs lehetett... Két rocker is beszállt a fülkébe, egyikről eléggé látszott, hogy lány, de annyira fiús hangja volt, Gábor is megjegyezte, hogy tuti transzvesztita.
Újvidék és Subotica között a k. 50 kilométert két óra alatt tette meg, agybaj volt, nem akartam már több késést, de az Avala IC viszonylag időben (20 perc késés, mi az a két órás késések után?) a Keletiben volt. Kb. ennyi az utazós élményem. Jó hosszú, de végül épségben megérkeztünk Pestre.Valójában a viszontagságos út ellenére is megérte, még ha nem is volt sok időnk, de láttunk pár szép dolgot. Egy szívfájdalom: Dubrovnyikba is szerveztek hajóutat, ami nagy álmom, és nem is drágán. De erre már nem volt időnk. Majd reméljük, jövőre lesz esélyem eljutni oda. Mostanság imádom az európai mediterrán városokat. A hőséget utálom, de a mediterrán hangulat annyira feltölt, totál beleszerettem! Montenegróban is annyi túraterep van, de nyáron nem merném bevállalni, ha itthon élnék. Ősszel inkább.
Jó hosszú fejezet lett. Hiába, ha írni van kedvem, le sem lehet állítani :D!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése