Hongcheon folyó, ha nem elég az elázásból

Szerettem evezni, mikor kamasz voltam. Szívesen mentem vízitúrára, amikor úgy adódott. Egyetemen, végzésem után egyik haverom is szervezett hasonlót, egy 10 napos Tiszán való kenuzást, megtettönk 200 kilométert, napi 35-40es átlagban. Igaz, kiütött a végén már a péksüti és napolaj -mérgezés, de jó volt. Koreában eddig egyszer került evező a kezembe: tavaly nyáron Boryeongban, az is tengerben. Szívesen mentem volna raftingolni, vagy egyéb vízitúrára, de valami mindig közbejött.

Szóval a Hongcheon folyóhoz mentünk, ami a Palbongsan hegység mellett mellett is elmegy. Reggel elég álmosan indultam el, a buszban is kellemetlen, fülledt levegő volt. De találkoztam egy régi ismerőssel, akinek nagyon örültem :). Sajnos dugóban indultunk, közben próbáltam aludni. Nehezen ment. De végül odaértünk, nem is késtünk sokat. A fél órás tréninget inkább éreztem időpazarlásnak, a tűző napon, mintsem hasznosnak. Majd buszoztunk a kiindulási helyre. Nem ismertem a körülményeket, és kitaláltam, nem veszek papucsot sem a csónakozáshoz, ami nagy hiba volt, mivel elég köves vízparton vittük be a hajót a vízbe. A koreai kajakok totál msáok, mint a magyarok.

Nehéz elmagyarázni, de azért megpróbálom elmagyarázni: Könnyebbek, mint amit Európában megszoktunk, nem zártak, és üreges műanyagból vannak. Lyuk is van az aljukon, ha víz folyna be, legyen hol távozzon.Mikor végre vízre tettük a hajót, jobban éreztem magam, és élveztem az evezést is. Szép tájakon mentünk keresztül. Néhol voltak kisebb zúgók, amik az elején ijesztőbbeknek látszottak, mint amikor benne voltunk. Úsztunk is kicsit, nagyon élveztük.

Egy rész volt, ahol sziklára mentünk, egy rossz mozdulattól mintha begörcsölt volna a vádlim, de cak egy pillanatra. Borulás nem volt. Ennek ellenére örültem, mikor a végére értünk, kicsit már elfáradtam.A folyó teljesen más volt, mint egy európai. Relatíve sekély vizű, és sziklásabb, zúgókban kevésbé kellett félni a borulástól. És persze nagyon tiszta. A végén már élveztem, hogy vizes lehetek, mivel gyakran befröccsent... Sajnos a túrára már nem mentünk, mivel sokan elfáradtak.

De kaja-keresés sem volt egyszerű, mentünk már több, mint egy órát, nem mindenki tudott átöltözni, fáztak. Mint kiderült, a Palbongsanhoz mentünk, ahol viszont tök lassan készült el a kaja, és nem tudtuk nyugodtan megenni. Valami ginzenges-csirkés levest ettünk, de mire kihozák, én már jóllaktam. Mivel kimcsit, egyéb zöldségeket, és pajeont is kivégeztünk. Megkóstoltam, nem volt rossz, de ez inkább téli kaja. Ilyeneket szívesebben eszem egy hideg december/januári napon. Palbongsanról gyorsan-alig több, mint egy órán belül hazaértünk, bár Szöul mellett kicsit bedugult.

Jól éreztem magam, de örültem volna, ha a túra nem marad el. Viszont a váltóruhát nem felejtettem el, és azért is áldottam az eszem, hogy cipőt a buszban hagytam. De azon nagyot nevettem, hogy vittem a csónakba két üveg vizet, és törülközőt, zacskóba persze. Gondoltam, a "csomagtartóban" nem lesz semmi baja. Nem is lett, de nem álltam meg röhögés nélkül, mikor a buszban átöltöztem, és abból a zacskóból ki kellett öntenem a vizet. Az esemény előzménye, hogy a csajokat felengedték a buszra átöltözni, (fiúkat nem...) Mikor kivettem a csónakba vitt zacskóból a dolgokat (törülköző, és vizespalack), akkor észrevettem, hogy folyt bele némi víz. Kisétáltam a buszból, és az aszfaltra öntöttem.

Másik vicces eset: Andrew, az egyik haverom időközben leborotválta a fejét, és dupla réteg napolajat tett rá -röhögtem. Megjegyzem, a már korábbi túrákból is ismert piros kalapom volt rajtam. Evezés vége felé Andy: "Eva, van olyan vörös a fejem, mint a kalapod?". Megnyugtattuk, nem. A kezét bezzeg elfelejtette bekenni, oda kapott némi színt. Szép idő volt, bár tűzött a nap, de a felhők sokszor megfogták, kellemes szél is fújt.

És még valami: Első kirándulás, hogy nem tudtam fotózni :(. A gépemet nem akartam vinni a vízre, mert féltem, hogy baja esik, ezért a buszban hagytam. Tehát, a fejezetben szereplő fotók nem sajátok. :(. Sajnos :(