Lábmosós nap

Jelenleg úgy érzem magam, mint akit nagyon összevertek, főleg a vállamban és a combomban érzem az izomlázat. És kicsit úgy nézek ki, mint egy térkép :))) . A tegnap este idegölő volt, ötkor kellett volna elindulni haza Samcheok felől Szöulba(nem a szomszédban van a két város egymástól), és este 9 felé járt, mire a busz kigördült a parkolóból. Azt hittem, végre nyugodtan pihenhetünk, de pár nagyarcú hozott egy nagy csomó sört és makgolit, és kiabáltak, "buliztak" a busz hátuljában, állítólag valaki rosszul is lett a sok szeszetől. Még mázli, hogy elől volt szabad hely, ahol aludni is tudtam, ami 14 óra talpalás után nagy örömömre szolgált. Aztán az a több, mint fél óra szünet sem tudom, mire kellett, mikor 15-20 perc is elég lenne, hogy az ember "kiengedje a gőzt". Éjjel egy volt mire megérkeztünk, még mázli, hogy kiharcoltam Mr. Kimtől: Álljunk meg Bundangnál is. Szerecsére CC egy irányba ment velem, és Yatap-ig taxiztunk, onnan engem a sofőr elvitt a koleszig. És azért is áldom a sorsot, hogy a koleszt nem éjfélkor zárják, hanem éjjel kettőkor, így zárás előtt 15 perccel sikerült bejutnom :).

A mostani napot nem tudom hová tenni, egyszerre volt nagyon klassz és nagyon ramaty is. Azaz a túrát élveztem. Ha nem lett volna ez a nagy késés, akkor tök király nap lett volna.

Szóval 11 és éjfél között volt a találkozó, egy nehéz, laborátrendezős nap után. Szerencsére a buszban hamar lenyugodtak a kedélyek, és mindenki húzta a lóbőrt, lehetőségeihez képest. Volt, aki sajátos módon oldotta meg, bár efféle technikának már lehettem tanúja.

Hajnali öt felé járt, mire a busz célba ért, az Eungbongsan hegy lábához. Hamar indultunk, először egy kisebb hegymászás vette kezdetét. Nem mondom, hogy húzós, de fárasztónak éreztem, és folyadékhiány is beütött. Vittem magammal vagy két liter lötyit, mivel tudtam, víz-utánpótlási lehetőség nics, bár Eric ugratott -"akkor majd iszunk az algás patakból!" Hát ittunk is! A bakancsom épp eleget, ami most nagyn dühös Mr. Kimre XD!

Ezek a palackok nem tudom, mire valók. Talán mégiscsak víz-utánpótlás a túrázóknak?

Reggel 7kor már a csúcsra értünk, szitált az eső reggel. Azért van a képen rajtam esődzseki, hogy védje a hátizsákomat, ugyanis még nem volt időm jobbat venni. Amúgy elég fülledt idő volt. A csúcs majdnem elérte az 1000m magasságot, de azért még 2 métert kellett volna nyújtózkodni.

Majd hamarosan másztunk lefelé, rengeteg gombát láttam, amik a Rám-szakadékból hiányoztak három hete :(. De ha Bandi itt járt volna, tuti lebeszéltem volna a gombászásról. Az ok, hogy a Rám-szakadékon átvitte, de ez a szurdok annyira durva volt, ok, őzlábgombát nem láttam.

Hamarosan leértünk a szurdokba, ahol kis pihenés volt, a srácok hoztak gázfőzőt, és rizst, rament főztek, illetva sütöttek bacon-szerűséget is. Klassz kaját állítottak össze, köszönet érte!:)))

Majd pancsi!!! XD A víz böszme hideg volt! De nagyon tiszta, a kis halak gyakran odagyűltek a lábam köre. A srácok mániája volt, hogy a csajokat belerángatták, vagy lökték a vízbe XD!

Elindultunk később, mikor először kellett vízbe mennem, még nem sejtettem sokmindent, de aztán nem is egyszer, hanem kismillószor léptem bakancsos lábbal vízbe. A vége felé már kezdtem unni, hogy megint vízbe kell mászni, na nemá!!!

HAHAHA! Hátmasszázs-zuhany! XD

Pár ütős szakaszon is átmentünk, ahol segítség kellett, de mint mondtam, a rutinos bandatagok átsegítettek mindenkit a húzós részeken. Egyik részen például például a lezúduló víz előtt közvetlenül kellett átmennünk, ha valaki ott megcsúszik, akkor ott a baj! Itt egy kötelet feszítettek ki, és az amatőr túrázókra, pl. rám egy biztonsági rögzítőt akasztottak, hogy el ne vigyen.

Egy másik részen meg Eric beleesett a lezúduló vízbe, szerencsére nem lett komoly baja-bár Eric gyakran ugrott le magas részekről, vízesés mellett a mély vízbe, de azért cuccostul-mindenestül, hogy mobil, esetleg fényképezőgép is bent van a táskánkban... Volt ott is egy húzós átmászós szakasz, ahol a srácok segítettek, ennél a vízesésnél is. Itt CC zuhant le, de szerencsére nem lett komoly baja.

A helyszín, ahol a két baleset történt:

Sokat segített nekem a csúszós sziklákon való menetelben Nathan, aki angolt tanít egy másik koreai egyetemen. Összebarátkoztunk a túra közben. Amúgy szereti a Beatles-t, amit én is szívesen hallgatok.

Elég húzós terep volt, mint meséltem. Először jöttem ilyenre, és amitől nagyon félek túra közben, az a csúszós szikla. És nagyon nics kiépítve a szakasz eleje, csak néhol egy-egy vékony kötél, ahol tényleg reménytelen a dolog. A vége fele azért jobban felszerelték, erősebb kötelekkel, néhol már lépcsők, korlátok is kerültek a szurdokvölgybe. De egyik ilyen részen én is lecsúsztam, egy ronda lila folt lett az eredménye a combomon. Gazdagabb lettem a túra során egy-két karcolással és ilyen kék-zöld folttal, de nagyrészük ruhával eltakarható, mivel néha elestem, megütöttem magam. De komoly sérülés senki részéről nem történt, bár Mr. Kim, és az ügyesebb bandatagok ügyeltek rá, hogy biztonságban átjussunk ezen a völgyön.

Ez az egyik utolsó vízesés, ami mellett kötélen ereszkedtünk le. Itt már erősebb kötelekben kapaszkodhattunk.

Azért örömmel vettem, mikor nagy nehezen kiértünk a szurdokból, de a busz így is nagyon-nagyon messze volt, az utolsó pár kilométernél sokan stoppoltunk, mivel be voltam rezelve, hogy mindenki ott van, és ránk várnak. De pont ellenkezője valósult meg :S. Mint meséltem azon reményem, hogy kimerül a társaság és nyugalom lesz, sem valósult meg az út elején. Bezzeg, tavaly, Seoraksan túrán senkinek sem jutott eszébe zajongani, és szünet nélkül végigmentünk. Így is korábban odaértünk, és mint meséltem, a koleszba is beértem időben. A sok viszontagság, foltok ellenére is megérte elmenni, mert a végül az égiek is kegyesek voltak hozzánk, kisütött a Nap. Emellett maga a szurdok is nagy élmény volt, megérte. Vicces, hogy egy keményebb túra esetén gyakran fordul meg az agyamban, hogy többé nem, aztán következő hétvégén meg újból. Holtpont esetén "miért voltam ilyen lüke, hogy idejöttem?", aztán másnap: "de jó, hogy elmentem". Komolyan, nem érten magam ezen kérdésben. De jobb is :))).

Majdnem elfelejtettem valamit: Szombaton volt augusztus 20, remélem, szép volt a tűzijáték és a Budavárban a Mesterségek Napja! Jövőre majd igyekszem úgy ütemezni a hazautamat, hogy ilyenkor még Pesten legyek! :)