"Újjászületés"

Tegnapi túrán -hamarosan írok arról is-történt egy kisebb balesetem. Túra szerencsésen lement, a szokásos egy-két karcolással, kék-zöld folttal, és utána kompoztunk egy felduzzasztott folyómederben. Esős idő volt. A kompon vaslépcsők- vezettek a felső teraszrészre (3-4 lépcsőfok), ahol gyönyörködni lehetett a tájba. Nos, a kirándulás vége felé megcsúsztam ezeken a vizes lépcsőkön. Emlékszem, próbálam úgy irányítani magam esés közben, hogy ne legyen baj. Nyugtattam a körülöttem lévőket, jól vagyok. Örömmel tapasztaltam, tudok járni, tehát nem tört el semmim. De annyira fájt a könyököm, hogy két perc is eltelt, mire újra mozgatni tudtam. Hányinger, szédülés is elkapott, de ezek elmúltak perceken belül. A derekamat is érzem, de igazán annál lejjebb ütöttem be :). A derekam miatt aggódtam leginkább, bár szerencsére annyi fájdalmat érzek, hogy "most jól megütöttem magam". De ennek ellenére sokkot kaptam, és a buszon jött ki nagyon, de az eufóriát is, hogy szerencsésen megúsztam.
Sétálok Seongnam utcáján, és veszek némi édesburgonyát. Reggel akkora volt az örömöm, hogy tudok futni! Futottam is 50 percet, meg sem kottyant! Most is örömmel sétáltam, és boldog voltam, hogy tudok járni! De utólag belegondolva, szerencsésen megúsztam, de történhetett volna nagyobb baj is. Tudom, nem szabad erre gondolni, hogy "mi lett volna ha", de mégis az ember ilyenkor "rémeket lát", velem is gyakran megtörténik, hasonló szituk után. Hiszen egy lépcsőn való lecsúszásnak lehetnek durva következményei! Rándulás, ficam, lábtörés, kéztörés, sok embernél gyakori. Rosszabb esetben gerincproblémák, akár le is bénulhat. Fokozzam? :S Ok, nem teszem.
A mobilom kijelzőjén megrepedt az "üveg". De ez nem túl nagy probléma, hiszen működik a kütyü. És egy mobil kijelzőjét bármikor ki lehet cserélni, de a törött csontot, ha helyre is jön, nem. Gyakran hallottam: "A testi épség nagy kincs", és néha frázisnak találtam. DE most, hogy velem is megtörtént ez a "baleset", amit viszonylag épen megúsztam, rájöttem, nagyon is igaz. Aki kicsit is ismer, tudja, szeretek sportolni, mozogni. Futok, túrázom, néha biciklizem. Egyszerűen örömet okoz, erőt ad. És nem élném túl, ha ettől megfosztanának. Ez halálkomoly. Szerencsére egy gimis térd-és bokahúzódáson kívül semmi sem volt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem történt nagy baj. Gyakran hallom, ha az ember relatíve ép bőrrel megúszik egy autóbalesetet, zuhanást, vagy hasonló dolgot, akkor arra azt mondják újjá születik. Vagy az élet, a sors még akar tőle valamit, akarja, hogy ép maradjon. Lehet, hogy velem is ez volt. Mindenesetre fel tudok nézni azokra az emberekre, akik szerencsétlenebbül járnak, de megtesznek mindent a gyógyulásért, és fel is épülnek. Persze tudom azt is, hogy környezetük is sokat segít. Ha azt kántálják nekik, hogy "úgysem gyógyulsz meg", akkor kisebb az esély, hogy a beteg hinni kezd benne. De ha biztatják, segítik, az tudom, hogy használ. De nemcsak betegségről beszélek, hanem akármilyen élethelyzetről, legyen az állásinterjú, vizsga, vagy hasonló megmérettetés.
Olvastam egy tanmesét, amikor a békák toronymászó versenyt rendeztek. A közönség nézte, és kiabálták, hogy "de magas", "de meredek" "úgysem fog menni" és hasonlók. Egyre többen adták fel, csak egy béka volt, aki kitartott, fel is ért! Kiderült, süket volt! Hát ki kéne fejleszteni egy szelektív hallást, ami kiszűri ezeket a negatív kritikákat! :D. Én például örülnék egy ilyennek! :D!
Meg kéne tanulnom még jobban hinni, hogy sikerülni fognak a dolgaim. Remélem, menni fog. Sokszor hallottam én is, hogy "nem tudod megcsinálni" "úgysem fog sikerülni". De van haladás: most már egyre inkább elhiszem: Van, akinek nagyon is savanyú a szőlő!!!! :D