Röpködős fejezet

Mint meséltem, szeretek repülőn utazni. Ritkán szokott bedugulni a fülem, meg valahogy élvezem, legtöbb esetben. A hosszú út, a jetlagon kívül nem okoz nekem gondot, a kajával sem volt eddig bajom. És ez az egyetlen reális opció, ha Európa (vagy Amerika, Ausztrália, vagy bármi) felé akar mozogni az ember. Bár a transz-szibériai vasút is van, aminek Pekingnél is van egy leágazása. Bár egyszer poénból kiszámoltam, hogy ilyen dolog nemcsak hogy legalább két hét, hanem még drágább is, mint a repjegy (kínai vízum, orosz vízum, vonatjegy, ellátás, stb.). Nem az, végigmennék egyszer Moszkva-Vlagyivosztok közt rajta, de ilyenkor nem megoldás.

Szóval az első utam Emirates géppel volt, de kb. hat hetet töltöttem Koreában akkor. Vízum-problémák miatt haza kellett 2010 februárban jönnöm. Koreában tudni kell, hogy mint magyar (EU-s?) állampolgár 90 napig tartózkodhat vízum nélkül. A vízum procedura egyszerű, ha megvan a szükséges dokumentumod, akkor két-három napon belül megkapod. Hétfőn bevittem, szerdára kész lett, bár Koreába kevés a vízum-kérelem. Nekem diákvízumom van természetesn (D-2). Budapesten lehet egyszerit és többszörit is igényelni,. A többszöri vízum kicsit drágább, mint az egyszeri. Hiába három éves a suli, a budapesti Koreai Nagykövetség csak két évre ad ki vízumot. A hosszabbítás már egyszerűbb, mivel idekinn, a Bevándorlási Hivatalban lehet intézni, ahol az "Alien Card"-ot, a külföldi tartózkodási engedélyt kell intézni. Ez az "Alien Card" feljogosít bennünket, hogy Koreán belül biztosítást kössünk, hogy legyen mobilunk, hogy tudjunk bankszámlát nyitni stb. Szóval a kinti élet kulcsa.

2010 februárban Aeroflotot választottam, mivel viszonylag gyorsan haza lehet vele érni. Sokan szidják az Aeroflotot, de szerintem nincs vele baj. Meséltem, hogy akkor épp félig üres volt a röpcsi. Igaz nem volt lehetőség mozizni, miegymás, de élveztem a majdnem 10 órás repülőutat.

Szöulban (és Pesten sem) nem tudtak kiadni beszállókártyát a következő járatra, csak a moszkvaira...Kajával sincs baj, a 10 órás repülőut alatt kétszer adtak, először a repülőút elején, majd a vége felé. Legalábbis, amikor én utaztam, akkor normális dolgokat adtak, bár elég sok pletykát hallottam ellenkezőjéről is.

ÉS AKKOR LÁTTAM A BAJKÁL TAVAT BEFAGYVA!!!!! Nagy élmény volt:))).

Moszkvában szakadt akkor a hó, jellemző módon, de a leszállás simán ment. Emlékszem, a moszkvai reptéren az átszállásnál mennyire durva volt, az útlevél-és csomagellenőrzés. Lassan ment a sor... Ha az ember utazott átszállással repülőn, tudja úgy is, hogy egy érzékelő-rendszeren kereszül ellenőrzik a táskát, nekünk is át kell menni egy kapun, cipő, óra, öv levétele után. Ha érzékelnek rajtunk valami furcsát, akkor tipi-tapi ezerrel :D. Ha találnak valamit, ki kell pakolni, egyszer láttam, hogy pár gyanús alaktól konzervdobozok tömkelegét koboztak el. De lehet, rosszul láttam. Sok reptéren a laptopot is kivetetik a táskából, de becsszó, oda úgysem raknék robbanószert :D!!! A moszkvai reptéren macera megtalálni azt az ablakot, ahol a következő utamra kell becsekkolni. Az is vicces volt, hogy mondták nekem: "no way to get place next to window", mégis kiadtak nekem egy "A"székre szóló jegyet, ami köztudottan ablak mellé szól.

Moszkvai reptér nem nagy, és teli duty-free shopokkal, persze a kínálat nagy része vodka :D, rendben, parfüm, csoki meg egyéb más dolgok is... Pár helyen elfogadják az eurót. Netet nem tudtam először fogni, mivel fizetni kellett volna érte (Bee-line, orosz mobilhálózat honlapja jött be), de egy kávézóban már működött az igyenes wifi.

A pesti gépről-először MALÉV géppel- nem tudok sokat írni, mivel a fél utat (és a kaját is) végigaludtam... Annyira zombi voltam már, és annyira akartam, hogy legyünk már Pesten, hogy azt nem lehet azt leírni... De csak arra emlékszem, mennyire ledöbbentem, mikor a pilóta magyarul megszólalt... Akkor lépésnek éreztem a hat hét távollétet is...

Moszkvába visszatérve a szöuli gép Korean Air gép volt, sikerült valamennyit aludni. Ez az út is eléggé fekete folt, főleg mert a kilátásból is alig láttam-szárny mellett ületem... Arra emlékszem, direkt európai kaját(valami marhapörkölt-szerűség lehetett) kértem bibimpap helyet, gondoltam, ásziai kaját ehetek még eleget... És reggelire tojást adtak, (zöldteakása lett volna a másik, majd legközelebb) meg talán joghurtot.

Moszkva fentről, mint egy terepasztal, még a Budapest-Moszkva közti (félig üres) gépből:

Ezzel a kék géppel repültem Szöulba, ahol aludnom is sikerült valamennyit.

Majdenem hat hónap telt el a következő hazautamig, akkor Emirates géppel utaztam. Éjfélkor indul a dubai gép Szöulból. Emlékszem, korán kimentem, hogy jó helyem legyen, mivel esti gépről volt szó, metróztam. Gimpo és Incheon Airport közt jár az A-REX, ami tényleg fél óra alatt kirepít Incheonba, de a reptéri buszok is napközben gyakoriak.

A check-in hivatalosan fél 9kor kezdődött, 8 óra sem volt, mire már elindították. Elég kevés cuccal mentem, a kézipoggyászom majdnem nehezebb volt, mint a hátizsákom. Sajnos, Incheonban még mindig nem találtam meg, hol lehet befóliázni a csomagokat (és mivel Gimpoból indul majd a röpcsim júliusban, ezért egy darabig nem is keresem). A duty-free shopok akkor már nem adták meg nekem azt az örömet, mint először, lehet a fáradság, a késő esti indulás is hozzájárult, vagy hogy akkoriban elég sokat járkáltam Insadongon, Itaewonon...

A gép teli volt, ami nagy szó, mivel ez egy Airbus A380, a világ jelenlegi legnagyobb utasszállító röpcsije. 8 és fél órás az út, a tájból semmit nem láttam, aludni sem tudtam. Már hajnalodott, mikor Dubaiba értem, szerencsére Szöulban becsekkoltak a bécsi gépre is.

Emeletes gép, emlékszem, prezim volt azon a napon, és záróképként egy hasonló röpcsi képét tettem be-enyhe célzás :))):

De ami miatt nem élveztem, mivel túl sok volt a pelenkás-korú utas, amik enyhe (nagyon nagy :S) hanghatást eredményeztek... És a szülők nemá' hogy csitították volna őket, hiszen hadd bontakozzon ki a bébi... De lehetett zenét hallgatni, filmet nézni, választék elég nagy volt, jó kaját adtak, (talán halat) rendszeresen intézkedtek a folyadék-utánpótlásunkról :))). Emlékszem, megnéztem a Hanna Montanát gondoltam, gagyi lesz, de inkább szórakoztatónak találtam.

A dubai reptér hatalmas, teli duty-free shopokkal, pöpec üzeletkkel, szállókkal, imádkozó termekkel, kajáldákkal. Sőt, van egy tranzit kávézó is, ahol az átszálló utasok leülhetnek, kajálhatnak. A fogyasztás-alkoholt kivéve- ingyenes itt, gondolom, a repjegybe beszámolják. egyszerű kaják jellemzik, de nagyon bejött. Emlékszem, hogy örültem az igazi joghurtnak :))). Mondanom sem kell, wifi jól működik, bár a kapuknál már nagyon akadozik.

De a pálmák a reptéren belül viccesek. Egy svájci csajjal futottam össze, és együtt vártunk Dubaiban. Akkor próbáltam meg fél év után először németül bezséni, és mindiag automatikusan angol lett belőle... Most már kevésbé lenne ilyen. Emlékszem, a bécsi gép késve indult, már tökre be voltam rezelve, mi van, főleg, hogy betereltek minket a levegőtlen és kicsi váróterembe, aki ismer, tudja, mennyire nem szeretem a tömeget, zsúfoltságot. A laptopom már lemerülőben volt, a konnektort nem lehetett bedugni. Van egy kütyüm, ami segítette volna a csatlakozást, csak azt nagy okosan a koleszba hagytam :S. Egy nő épp adott kölcsön, mivel gyorsan írni akartam haza, és épp akkor betereltek minket a buszba a röpcsihez. A dubai reptér böhöm nagy, legalább 10 percet buszoztunk a géphez (vagy nekem tűnt soknak?). Mindenesetre az összes nem emeletes gép- klón esetén reménykedtem-na ez lesz a miénk, de végül megálltunk egynél. Éreztem kicsit a száraz, sivatagi hőséget, és arra a pár pillanatra jól esett, a fülledt Szöul után. Emlékszem, mennyie örömmel ültem le, hogy "na ez a gép a hazavisz, nincs semmi baj", és idegességem is elmúlt, hogy nem tudtam megírni azt az emailt.

Szóval ezen utazás alatt (és utána) három Murphy törvény teljesült:

- Pont at a dolgot hagyod otthon, amire tuti szükséged lesz: gondolok én arra a csatlakozóra, mikor a laptopom lemerülőben volt.

- Mikor késve indul a géped, és gondolod, hogy van időd megírni egy emailt/ rágyújtani (becsszó, azt nem csináltam)/ nézelődni a Duty free shopokban stb, akkor szólnak, hogy bezsállás...

-a harmadik nem utazással kapcsoaltos, erről itt nem írok.

Bevallom, ez volt életem eddigi legjobb repülőútja, tényleg csak félig volt teli a gép, három űlésem volt ahol el is fekhettem, láthattam fentről Dubait, és azt az örömet sem felejtem el, mikor Európa fölé értünk. Nem beszélve arról az isteni csokis cuccról, amit a kajához adtak :).

Hello, Európa!!!!!!

Emlékszem, leszállás után találkoztam egy bolgár csajjal, aki szintén Koreában tanul, régóta nem volt otthon, úgy mint én. De ő kicsit nagyobb kitérővel ment haza (Prága). Kijelentette, hogy ő most bevág egy bécsi szeletet, mivel végre európai kaja:). Azalatt a két hét alatt rizshez nem nyúltam én sem, az tény :D.

De legjobb érzés tudjátok mi volt? Mikor épségben megérkeztem Bécsbe, és örültünk az otthoniakkal egymásank!!!

Na, de már említettem, a visszaút Dubai és Szöul közt volt legeslegegeslegkatasztrofálisabb repülőút, amit eddig átéltem, még egy ilyen nem akarok :S. Csúcsidő, dugig teli röpcsi, amit a szél néha vészjóslóan rázott, orrát-fogát szívó útitárs, későn kiadott csomag, para, hogy elveszik, tovább is van mondjam még? ("MONDJAD!" :D) De jól esett, mikor visszatértem a suliba és a koleszba, kissé összeszakadva, kiemrülten, amikor többen is mondták: "Welcome back, Eva" vagy "missed you":). De két álmatlan éjszaka jött, még a két órás, kiemrítő metrózás ellenére is.

Utolsó európai képem, tavaly augusztusban, bécsi reptéren.

Remélem, az Air Chinával nem lesz rossz tapasztalatom, zajos, idegesítő útitársak és bunkó stewardessek kíméljenek :D! Mindenesetre az Air China az első emailen kívül SMS-ben is értesített erről, egy hét múlva email: hívjam fel őket, hogy tuti így is menni akarok-e, hogy Gimpoból indul a gép? Ez nem lehet rossz jel.