Noise and mass pollution

Manapság utálom az egyetemi menzát. Nem tudom, a többiek mit szeretnek benne, de én nem bírom, nagyon nem. Először is, legtöbbször gusztustalan a kaja. Másodszor, ami fő indok, hogy dél körül mindig tömeg van. tumultus, és nagyon kiütközött a tömegfóbiám. Meg a sok ember nagy zajt csap. Nem vagyok egy kényes, de az embert az ilyen le tudja fárasztani. Hogy az ember halad a tömeggel, szabad asztalt keres, aztán a társai egymás közt derűsen elfecsegnek, elvigyorognak evés közben.
Metrón sem bírom, a tömeget, zsúfoltságot van, ha levegőtlen az egész tér. Legtöbbször telefonon hangosan dumálnak, meg ha egymás közt, akkor meg, ha egy focipálya két végén lennének, akkor is értenék egymást. Ráadásul abban az idegesítő hangnemben, amiről sokat meséltem. Ok, nem panaszkodom, de a tömeget rühellem. Még a hegyeken is tud "dugó" lenni, főleg egy ünnepnapon a népszerűbb hegycsúcsokra felmenni kész katasztrófa!
Tudom, a 2 milliós Budapest után a majdnem 20 milliós Szöul elég nagy váltás. Eleinte élveztem, hogy mekkora város. Emlékszem, mikor első érkezéskor a reptérről buszoztunk a suli felé, akkor esett le, hogy úristen, mekkora...

A zaj, a másik. A koreaiak képtelenek halkan beszélni, rosszabbak, mint az olaszok. Este 11 körül, mikor már az ágyam felveszi az elektromágnes funkciót, nagyon tudom utálni, ha kiabálnak a folyosón (az elektromágnes rendszerint reggel 6 körül kikapcsol). Én sem skype-lek kilenc után már, hogy ne zavarjak másokat. Hálisten ilyen itt ritkán fordul elő, szerencsére nincs olyan, hogy a szobában fociznak, vagy éjjel buliznak. Szóval ezen nem panaszkodom, csak egy példa volt. A koleszban azért is imádok lakni, mivel természetközelben vagyok, csendes helyen. A napom jól kezdődik, ha reggel kimegyek futni, még üres a campus, emiatt le merek térni a sportpályáról. Akkor még madárcsicsergésre futok. A hegyen néha túrázók kiáltanak, visszhang reményében, de ezt szeretem. De Szöul napközben és este nagyon zajos lehet. Hiszen a világ egyik legnagyobb városa. Éjszaka viszonylag elcsendesedik, mint a legtöbb nagyváros. De a metrókon, buszokon és egyáltalán az utcákon mindig erős a zajküszöb. Munkahelyek is hangosak, az előző paragrafusban említettek miatt. Ráadásul most hallottam, hogy Ázsiában az emberek fő beszédtémái: pénz, kaja, mit töltöttek fel a facebookra (ok, cyworld-re. A cyworld az olyan kb. mint nálunk az iwiw. Azaz az iwiw koreai változata :D). Ennek ellenére sok intelligens koreait ismerek, akiket sokminden érdekel. Vicces, angolul normális hangerővel, és hangsúllyal tudnak dumálni, koreaiul meg nem tudnak halkan... A metrók persze halkak, nem úgy, mint otthon. A pesti szerelvényeken ülve utáltam, ha megcsörrent a mobilom, annyira hangosak, itt viszont simán megértem, ha valaki felhív, simán tudok vele beszélni. Viszont ha az utcán sétálva hívna valaki, akkor annak nem örülnék.

De egy valami tuti biztos: "Rock'n'roll ain't noise pollution!!!"

Holnap gyereknap, ami Koreában szünnap. Itt május 5én tartják (Kínában június elején, pont ma reggel tudtam meg), én is gyerekként fogok viselkedni-nem megyek be dolgozni :D. Helyette Dobongsan :))).