Családias délután

11kor volt a találkozó a Good Shepherd Church kávézójában, ugyanis ma egy közös összejövetelet terveztünk. Nem volt különös, egy közös ebéd, meg egy közeli kávézóban való beszélgetős. De ettől még jól éreztem magam. Elég korán érkeztem, de pár ismerőssel találkoztam, akik épp angolt gyakorolták, beszélgettek a kulturáról koreaiul. Ebbe én is beszálltam, és élveztem is. De jött a lelkész, és a többiek is. Nem voltunk sokan, összesen 10en, de jó volt a hangulat. Kis beszélgetés után elindultunk. Még a templom előtt.
Már nagyon meleg van, fülledt az idő, szeptemberig nem fogok hosszú faremert látni :S

A kínai kajálda azon az utcán volt, ahol a gyümölcs vásárlásaimat szoktam intézni, Bokjeong-dong mögötti utcán. Elég pici hely, dehát ahogy tartja a mondás, melegben sok hóember kis helyen is elfér :). Tanjával, aki Ukrajnából jött. Ő fog férjhez menni június 11én, az ő vőlegénye Eonch a gyülekezetben dolgozik. Akármilyen is lesz az esküvőjük, kíváncsi leszek rá, mivel koreai szertertáson még nem voltam. A lelkészünk, YoonHo, aki büszkén mutogatja a családjáról készült fotókat. Furcsa kaja volt, ilyent még nem láttam. Egy olyan edényben hozták a levest, ami ketté volt osztva. Egyik részében piros lötty volt, másikben fehér. Ilyent még sosem láttam. Mióta Koreában élek, ettem párszor sütögetős helyen, tehát az asztalba épített sütőberendezés nem volt újdonság. Ami igen, ez a kettéosztott edény. A piros löttyből készüla csípős leves, a fehér löttyből a nem csípős. Erről meg kell kérdeznem egy Kína-szakértőt, de ők azt mondták, Sinchuan-tartományban csinálják ezt a levest, akik tudnak csípősen enni. Aha, Szecsuán :D! Így már ismerős, de bábó vagyok, hogy eddig nem esett le :D! A fotón pont az egyik kínai csaj, (koreait tanul a suliban) :). Zöldségeket, tofu, meg állítólag bárányhús, zöldség. Na eszembe jutott a kaja neve, shabu-shabu, a lelkész mintha arról beszélt volna. A cucc amúgy nem volt rossz, de a csípős tényleg csípős volt.

Egyes kínai kajáldákban ami szimpatikus egyben mulatságos, hogy földmiogyorót adnak side dishnek :D, amit köztudott, imádok! Érdekes szószokat adnak, ami a kistányéron van, az szójababos, de volt egy NAGYON sós, lehet, hogy nekem van Európa-elvonási tünetem, mikor azt gondoltam, jééé olívás, és pofára estem. Kiderült, fekete szezámmagos. A kinti tartózkodásom elején kóstoltam ilyent, de az édes volt.
Bevallom, kétszer izzadtam, egyrészt a csípős cucc miatt, másrészt a kis helyiség is hozzájárult, ami bemelegedett, de a tulaj szerintem gondolatolvasó, mert bekapcsolta a légkondit! :D
Ebéd után beültünk egy kis kávézóba, amin egyszer-kétszer megakadt a szemem, My coffee, kellemes faház-hatású belülről, bár a légkondi itt is ment. Engem nem nagyon zavart egyelőre, de Tanjának kölcsönadtam a blúzomat, ő fázott.
Valami gyümölcsös fagyasztott joghurtot ittunk, nagyon jól esett, bár ilyen löttyöt ritkán fogyasztok.
Grace és Wendy, az utóbbi Malajziából származik, és misszionárus akar lenni, Afrikában. Hamarosan megy Malajziába vissza, remélem, visszatér.
Tudom, a hit sokat segít, ha az ember elhiszi, sikerülni fog. És ha imádkozik Istenhez, azt én is szoktam, hogy sikerüljenek a dolgaim, de néha érzem, némelyik ember kicsit túlzásba esik ezzel, istentiszteleten is. Én nagyon bírom ezt a társaságot, sokat nyom a latba, hogy vasárnap esténként idejövök.

Most is kellemes órákat töltöttünk együtt, jól éreztem magam nagyon! :)) Most kb. erre vágytam, egy dumálós, lazulós délutánra, mikor nem hajt a tatár. Most már elhiszem, hogy sínre kerülnek majd a dolgaim!!!