2011. május 26., csütörtök

"Itt lakom, látod, ez az a ház"

"-kevés a luxus, szolid a kényelem" - na erről a dalról mindig a kolesz (tulajdonképpen nem csak a sajátom, hanem egyfajta kolesz -himnusz :D ) ugrik be. Ez pozitív, mivel ez a zene a kedvenceim egyike. Bírom a Tankcsapdát, főleg, hogy régen voltam otthon, többször is hallgatok magyar, vagy épp egyéb európai zenét.

Szóval a koleszt már majdnem másfél éve boldogítom, és még fogom is, ha minden igaz. Az igazgató ma megkérdezte, hogy nyáron elhagyom-e Koreát. Mondtam, a sulit előre láthatóan 2013 körül végzem el, és addig szeretnék maradni. Ezúttal a nyári hazaút időpontját is elmagyaráztam, hogy mikor térek vissza. És megígértem, a következő hat hónapra fizetem előtte.
Tulajdonképpen már ötödik éve vagyok koleszos, ha a pestit is beszámítjuk. Tudom, én relatíve későn kezdtem a koleszban való életet, de nem még mindig nem érzem, hogy unnám. Tudatosítja bennem, hogy még diák vagyok. Ad egyfajta biztonságérzetet, szeretek itt lakni. Bár ehhez a környezete is hozzájárul-a sportpálya, hegyoldal, erdő. Már Pesten is tapasztaltam, hogy mikor koleszba kerültem, a sokkal jobban tanultam, mint mikor nem. Ennek nemcsak ez lehet az oka, de azért olyan, mint a placebo-elhiszem róla, hogy hat, és működik. Azaz nem is! Hiszen ELTE-n is nézték a tanulmányi eredményt, és azért is igyekeztem jobban, hogy maradhassak. Itt akkor tuti valahogy meg tudják nézni, de eddig velem remélem, nem volt baj velem ez ügyben.

Na ez blogra megy! Szobatársammal ronggyá röhögtük magunkat, most is ádáz küzdelmet vívok a rekeszizmaimmal:D! Kolinkban félévente háromszor-négyszer szobaellenőrzés van. Már tegnap hazarohantam ablakot pucolni, nyelvórám és futás előtt. Szóval tudni kell, hogy a szobához tatozik a WC, zuhanyzó, tehát a használatukért csak két emberrel kell megküzdeni. Bár a pesti koleszból megszoktam ezt, bár annak kapacitása töredéke a mostaniénak. Megjegyzem, az itteni fészkem sem túl nagy, olyan 600 fős (kb. mint a Kerekes úti kolesz, egy ELTE-s szemével nézve), és ezt bővítik hamarosan, nem tudom, 2013ig, vagy 2013ban. Nem tudok részleteket, csak láttam egy tervrajzot az előtérben, ami szerint terveznek építeni egy másik koleszt melléje, összekapcsolva a jelenlegi épülettel.
Szóval két órát vártunk végzős szobatársammal, mellékhelyiséget sem mertük használni. Nyitott ajtó, vártunk türelmetlenül. Aztán jött az igazgató, hogy az ablakot ellenőrizze, közben: "Eva, hanguk (koreai?)?"- mondtam, tanulgatom, ami igaz is volt. Ezután jött a lényeg: az igazgató végighúzta az elsőéves szobatársam asztalán a kezét, amit elfelejtett lesikálni :D! Mi közben meg szakadtunk a röhögéstől. Én reggel megtettem, tehát az enyémben nem talált volna kifogást(pont az én asztalomat nem nézte)! :D Mutatta nekünk a kezén a port, ami ráragadt. "Úristen" szaladt ki a számon. Ezen kívül mindent rendbe találtak, de meghaltam aznap a vihogástól!
Tulajdonképpen vicces eset volt. Szerencsére a koleszban nincs több, mint egyfajta egészséges szigor. Annyi szabály van csak, amennyi egy koleszban lenni kell. ELTE legtöbb kolijában (hálisten enyémben nem) eléggé anarchia uralkodott, és az éjjel bulizós, nappal alvós, piás, szobában focizós diákok sok ismerősömnek bosszúságot okoztak. De durvább dolgok is voltak. Nem megyek bele a részletekbe, de hallottam pár rémtörténetet. Én szerencsére kifogtam akkor a legszolidabbat, ahol három évet éltem.

Szóval aki volt Koreában kollégista, biztos tudja, milyen itt élni. Hogy a fiúk és lányok szigorúan el vannak szeparálva, külön szárnyban laknak. Ha fiú átmegy a lányok szárnyába, vagy fordítva, azt büntetik. Elvileg nálunk át lehet járni egymáshoz, este 11 előtt senkit sem érdekel, ha a TV szobában, egy fiú és egy lány együtt nézi a filmet, tanul, beszélget, azt szabad, utána viszont már büntetendő, egyszer láttam a portás bácsit, aki ellenőrizte (és a mosókonyhát zárta be, mivel reggel 7 és este 11között üzemel). A nyali-falit viszont tiltják, hiszen arra valók a love motel-ek. A TV szoba ajtajára ki van téve egy rajz: fiú és lány, körülöttük szívek, és áthúzva, hogy ezt ne. :D. Be van kamerázva a folyosó, szerintem az össze nyilvános helyiség. (szobák hálisten nem). Szerintem fiúknak lányszobába, vagy fordítva már szigorúan tilos a belépés.
A legtöbb koleszt-olvasmányaim alapján-éjfél körül bezárják, hallottam olyant is, hogy ellenőrzik a portások, hogy a diákok a szobában vannak-e. Az enyémet nem zárják be, csak bizonyos napokon éjszaka pár órára. Chipkártya van, amivel a lépcsőházba, plusz a szobába lehet bemenni. Szerintem ezáltal tudják valahogy ellenőrizni, hogy melyik diák van éppen az épületben. Ha nem alszol a koliba, ki kell jelentkezni, bejelenteni, mikor jössz vissza. Emlékszem, mikor először jöttem ide, meglepődtem a chipkártyán, amivel bár Pesten is találkoztam, de az csak a főbejáratra működött, szobákba továbbra is kulcsokat használtunk. Vittem ide is a kulcstartót, erre nagyon nem volt szükség. A chipkártyát be kell dugni egy rekeszbe, a szobába érkezéskor, a világítás csak úgy működik. Először nekem furcsa volt, de szobatársaimmal tettünk a mellé a rekesz mellé egy "kártyatartót". Így ha egyikünk kimegy a szobából, beteszi a másikét, aki a helyiségben van. Egyszerű megoldás, de hasznos. Ha a szobába visszatértünkkor betesszük abba a tartóba, és nem görcsölünk, hogy "te jó ég, hová tettem a kártyámat". Egyfajta reflex:))). Ha visszatérek később Európába, akkor meg újra vissza kell szoknom a rendes kulcsra :D! És a belépőkártyát elhagyni sem érdemes, mivel kemény foglaló van rajta, amit a koleszdíjjal befizetünk, és ha nem vigyáz rá eléggé az ember fia vagy lánya, elveszti azt az összeget. Viszont, ha nem hagyjuk el, a következő félév elején visszakapjuk a pénzt.
És persze az alapkövetelmények: ne zajongj éjszaka! Ez nagyon is jogos, én is kiborultam, mikor szobatársam késő este telefonált. Egyszer rám szóltak, hogy túl hangosan Skype-lek! Hát erre azt mondom, bagoly mondja verébnek! Ugyanis ha a folyosón valaki telefonál, akkor fél emelet hallja, még a szobából is! És este 11 körül előfordul, hogy kiabálnak a folyosón, amitől herótom van! Én, ha én a koliból beszélek valakivel, este 9 után abbahagyom, vagy halkan próbálom. Bár legtöbb dumát a laborból szoktam intézni.
Tarts rendet a szobába -ellenőrzik, erről már meséltem. Én próbálok rendet tartani, mielőtt megyek el, suliba vagy akárhová. Nehogy már azt higgyék, rendetlen a magyar! :D.

Menza is található, a diákok kapnak egy rahedli kajajegyet félév elején, és ezt félév végéig el lehet használni. Lehet vásárolni azon felül is, vakációra. Elsősorban reggeli esetén szoktam, ami tipikus koreai reggeli, rizs, valami leves, zöldségek. Változó. Kivéve a szerdát. Általában szerdánként kissé "nemzetközibb" kaját kapunk, péksüti-félével, idén bevezették valami palacsinta-szerű lepényt, mint a pita. De még egy újítás volt idén: Aki nem kívánja reggelire a főtt kaját, pl. jómagam sem mindig, az szendvicsre és tejre is beválthatja. Hát, ennek nemcsak én örültem, mivel van rá kereslet :))).Egy hátrány, hogy a koleszdíjat félévente egy összegbe kell fizetni (6 vagy 4 hónapra), de kivitelezhető így is, hiszen ez segíti, hogy beosszam az ösztöndíjamat :D.

Szeretek itt élni, mivel szép helyen van, a sportpályáról meg már sokat meséltem. Csak egy valami hiányzik, ami itt lehetetlen, ami Pesten természetes volt: néha hazalátogatni hétvégére. Bár a kollégisták, ahogyan nézem, nagyon ritkán mennek haza. Tudom, Koreában azért nem kis idő, főleg, ha Buszanban, vagy a déli részeken lakik az illető. És 4-5 ezer forint egy út busszal, ha nem több.
Szerintem, ha az ember diák itt, bírja, hogy szobatársai vannak, a galériaágyat(3-4 ágyas szobák, 1 és 2 személyesben már rendes ágy van), a kis alapzajt, akkor érdemes koleszban lakni. Nemcsak mert olcsóbb, mint a normál szállás (Koreában a szállás, ami irreálisan drága, a magyar rendszerhez képest), de biztonság is sokat jelent. Én itt sokkal inkább biztonságban érzem magam, mintha a városban lakék. Eleinte én sem hittem el, hogy bírni fogom, de az élet átírta a forgatókönyvet :D.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése