Inwangsan +Bukaksan

Sajnos, fordítva is igaz: Ha az ember nagyon vár egy túrát, néha nem sül el túl jól. Nem mintha olyan pocsék lett volna, de most valahogy nem tudtam ráhangolódni, sokan is voltunk, én sem voltam a legjobb passzban (a héten előtörő honvágyam miatt). Nagy várakozásokkal ültem metróra, vasárnap reggel, reméltem, jó lesz a társaság, ami nem is lett volna baj, sok ismerőssel futottam össze. De túl sokan voltunk, mivel ünnepnap, szép idő. Mert szikrázó napsütés volt.

Indulás előtt:


Inwangsan az úgynevezett "szent hegy" Szöulon belül. Van egy Buddha-templom, amit tavaly nyáron megnéztem. Nem nagy szám, de nagyon népszerű. De most ezt kikerültük, és mentünk az utakra. Sok helyen le volt zárva a turistaút, valami regisztráció kellett a bejutáshoz.
Tigris...
A hegycsúcsraa fal mellett gyorsan feljutottunk. Inwangsan és Bukaksan nem nagy hegyek, de sokat kell lépcsőzni.


A két hegy között Mia, Kat és én:
Van, akinek jól áll a hajában-sapkájában a gaz :D.
A hülyeség, az mindig megy :D!

Bukaksan szigorúan őrzött hegy, ahová be kell regisztrálni. Az ok: közel van a kormányzati épület, az úgynevezett Blue House. Katonák őrzik mindenhol, szögesdrótokkal van lekerítva a lépcső, korlátozzák a fotózást is, tehát sok kép itt nem készült. Ki kell tölteni egy lapot, csak külföldi igazolvánnyal, útlevéllel, vagy egyéb dokumentummal engednek be. Harry megszekált, hogy miért angol lapot töltök ki, ha tudom olvasni a koreai karaktereket? :D
Elég izzasztó volt lépcsőn menni, fenntről sem volt kilátás, de volt egy szikla, ahonnan ugráltunk le.
A külföldi bácsik nem átalltak velem pózolni :D!
Hoppá! Persze nem ugrottunk magasról, egy méterről alig, tudom ízületgyilkos dolog, de egyet-kettőt, nem többet :D!

Frog rulez!



Fenn :D!

Lefelé mászás közben nem csináltam fotókat az előbb említett okok miatt. Örültem most, hogy leértünk, mivel közel voltunk Insadonghoz, emiatt arrafelé vettük az irányt.
Husky, hát nem édes???

Bukchon Hanok Village-n keresztül mentünk:

Láttunk egy vicces padot, két pasas rág a két felén egy kekszet. Szerintünk csajnak kéne lennie a másiknak, de lehet, hogy homokosok? :D
Insadongon a társaság enni akart, egy koreai kajáldába mentünk, ami viszonylag megfizethető volt. Én csípős levest ettem, szerintem ezt meg fogom szeretni :))).


Kaja után azonban elköszöntem a többiektől, az előző fejezetben említett okok miatt. Utólag leírva, fotókat visszanézve nem is volt olyan rossz. Csak túl sokan voltunk, ennyi volt a baj, semmi más kifogásom. Maximum annyi, hogy kicsit ütősebb túrára vágytam.