2011. május 21., szombat

Esőben is hegyen!

A beharangozott esős idő ellenére is úgy gondoltam, szombat most a túráé lesz! Pedig ezerszer megfogadtam, esőben soha, de így is sikerül! Késésben voltam, mivel a reggeli futást valahogy most kihagyhatatlannak gondoltam, de szerencsére más még inkább :D. Volt, aki miatt a busz az utolsó utáni pillanatban állt meg.
A benzinkútnál eltöltött pihi közben vettem némi (IGAZI! NEM ÉDESBURGONYA!) sült krumplit, mivel ilyent már hónapok óta nem láttam. Olyan furcsa, hogy régóta nem ettem pl. főzeléket, sült krumplit, rakott krumplit, stb. Hasonló dolgokat más blogokban is olvastam. Például Korea előtt el sem tudtam volna képzelni, hogy nem eszem főzeléket, mivel szeretem a főzelékféléket. Emlékszem, mikor először utaztam haza, hat hét után, szüleim kérdezték, mi legyen az ebéd: "Babfőzelék"-vágtam rá :D.
Témához visszakanyarodva: A nap poénja, egy nem is olyan régen idejött indiai srác mondta: "Tudod, miért nincsenek itt nagy kutyák?" Én: "Kicsi a lakásuk?" Ő: "Dehogyis, megeszik a nagyokat" :D. Felvilágosítottam a jindo kutyákról, ezek szerint még nem látott olyant, amik nem olyan kicsi ebek. Bevallom, először én is akitának néztem, és az elején. Bevallom, azonban, kicsit hiányolom azokat a kutyákat, amik Európában nekem természetes jelenségnek számítanak többek közt a labrador, német juhász, szetter, vizsla, a bernáthegyi- félék (a nagy, formás, vastag bundájú ebek, na őket nagyon is hiányolom!). Aki ismer, tudja, imádom a kutyákat, de családi vonás, hogy nem épp az ölebekért rajongok. (A birka nagyságú Bobi, és a borjú nagyságú Foltos szerintem sokat elmond :D)
Elnézést a kedves olvasóimtól, hogy az elvonási tüneteimmel traktálom őket, de most ez idevágott. Szóval megeredt az eső útközben, és beugrottunk a boltba egyszer használatos esőkabátot venni. Rájöttem, hasznos holmi. Igaz, az ember úgy néz ki benne, mint a Halloween partira készülő Quasimodo, ha hátizsákot is aláteszi, de legalább véd :D! 1-1.5 dollárért lehet kapni, könnyen szakad, de ha az embernek önsorrontó módon arra támad kedve, hogy túrázik esős időben, akkor megteszi. Volt nálam esődzseki, de a hátizsák alávevése egész napos eső esetén nem szerencsés. Kisebb zápornál elviselhető. Nem volt most nagy eső, csak egész nap ez a szitálás-szerűség...
Mentünk fel, eleinte Bakony-szintű terepek. De később elég ütőssé váltak, kapaszkodókkal, korlátokkal, néhol a tapasztaltabb "pókemberek" segítsége kellett :D.
Itt még vigyori, mit sem sejtve:
Itt már vigyori, hurrá, felértünk! :D
Ijesztgetésenk: Na, innen nem akarok leesni!
Útközben:

Megálltunk, némi kaját magunkhoz venni. Az urak rament főznek :D!

...és esznek...
Sojuval, de erről most nem csináltam képet.
Szép kilátás, a hegyről lefelé:

Volt pár rész itt is, ahol kötéllel lehetett lemenni, bár teljesíthető volt. A természet már a nyári zöldjét viselte, de azért ezt a csodás virágot meg tudtam örökíteni :). A sértült ujjamat hagyjátok figyelmen kívül, a virágra koncentráljatok, kedves olvasóim!
Eltévedés is megvolt: rossz helyen mentünk fel, Oksunbong felé. De végül turisták segítségével megtaláltuk a helyes irányt. Sietve rohantunk, és fel is értünk! Tényleg klassz érzés egy hegycsúcsra feljutni. Még ha egy nem is túl nagy csúcsról van szó! Bár kicsi a bors, de erős (húzós), ezt ugyanúgy a Bulamsanról el lehet mondani.
A fenyők lilás hajtás-kezdeménye: Csodálatos!
A visszaút idegesített, hogy megint felfele, megint felfele, mikor lefele kéne, de felértünk, ahol turisták adták nekünk a "Mikulás-csomagokat", azaz apró csomag, rágcsával, naranccsal, esetleg joghurt itallal, amit elosztottunk egymás közt. A lejtők tényleg szánkó-üzemmódban mentek, mivel csúszott a sár.
A komptúrát az eső miatt kihagytam volna, rázott is kicsit a hideg, de végül jó volt, az előző fejezetben említett "baleset" ellenére is.
Belülről, engem egy repülőgép turista-osztályára emlékeztetett:
Koccintás. Ki sörrel, ki vízzel, hahahahahahahahahahaha!

Szép volt a környék, csak az a baj, hogy "fentről hidd el minden szép" elvet vallom, és a hegyről már láttam. Utána vacsoráztunk, szerencsére akkor már megkönnyebbültem, hogy nincs komoly baj, bár a sokk csak a buszon hazafelé jött ki rajtam. Bibimpap és szójás-tofus leves közt választhattunk, én bibimpapot ettem, ami teli volt helyi zöldségekkel. Ellennék én ezen a kaján idők végezetéig. Bár a szójás-tofus leves is a kedvencemmé nőtte ki magát, de szeptemberben még úgy voltam: "úristen, hogy lehet ezt megenni?". Mr. Kim, a túravezetőnk odahívott az ondollal melegített helyükre, ahol ők ettek, tényleg átmelegedtem tőle. Az eső miatt már fáztam... A túranadrágom miatt is féltem, hogy a mosógép felmondja a szolgálatot, olyan koszos lett, hogy fel lehetett volna állítani-még mázli, hogy volt nálam váltásnaci! :D
A hazaút agybaj volt, mivel mondták, mosdó-szünet nem lesz. És háromszor megálltunk. Mi a túróért vedel annyi makgolit a társaság buszút előtt, ha csak WC-re jár tőle? Jeju után ugyanez volt, azaz hasonló, de akkor főleg a hangoskodás miatt volt a düh... Ok, nem mondom, lehet inni, de mértékkel. És a koreaiak, ha isznak (nem a berúgásról beszélek, mert a teljes részegség nemzetközileg ugyanaz :D), idegesítőek, és közönségesek, kiabálnak a saját nyelvükön... A harmadik megállásnál elpattant a cérna, komolyan hullafáradt az ember, és már vágyódik az ágya után... Ok, norebangoztunk is, volt, aki tökjól csinálta. De emiatt a három mosdószünet után ott van kicsit a tüske...
Este, mikor végre a koleszt viszontláttam, egy dolgom volt még: Szobatársam szülinapos, és a felköszöntése :). Szerencsére a másik csaj is ott volt, így ketten fel tudtuk. De nem mondom, hullafáradtan dőltem be az ágyba... ok, a galériaágy miatt ez nem helyén való, hogy beledőltem, mivel oda nem lehet beledőlni :D. De hamar elaludtam :D!

4 megjegyzés:

  1. Főzelék, nyamiii. (értelmes megjegyzés)
    Újfent gyönyörű tájakon jártatok! Csodaszép a képek alapján! Kedves ötlet a mikuláscsomag.:))

    A koreai kutyák mekkorák kb.?
    Az ebekért odáig vagyok, és itt is minél nagyobb, annál jobb. Nálam az unokatesómék berni pásztoránál kezdődik a nagy kutya. A mi majd' 50 kg-s, csípőmig érő kedvencünk csak "erős közepes". (úgy vagyok ezzel, mint a tesóm a karácsonyfával, kérdeztük dec.-ben, mekkorát kér. Közepest. S az mekkora? Olyan három méter. (!!!) Kérdeztem erre, akkor mekkora a nagy karácsonyfa? 5 méter fölötti.XD)
    A mieink: ő a fent említett eb, fél éve költözött az örök vadászmezőkre: http://twitpic.com/1zlvaa
    Jelenleg velünk élő kedvencek: http://twitpic.com/29rewa és http://twitpic.com/52g8eb A labrador kicsi. Gyerekkoromban nagy kutyának képzeltem, a valóság jól rámcáfolt.:D Igaz, kislányként nagynak láthattam a labradort, csak mire hozzánk került egy, ha nem is túl magasra, de felnőttem.:D
    Azért szeretem jobban a nagy kutyákat, mert többek közt a Csonny vállán lehetett bőgni, mikor leestem a lépcsőn. :))
    Elnézést, a kutyákról rengeteget bírok fecsegni.

    Az egyszerhasználatos esőkabát igencsak elkelne. Meg kéne honosítani, munkába járáshoz ideális volna, ui ha esik, nyakig sár vagyok, ég a pofám rendesen, mire beérek biciklin.

    VálaszTörlés
  2. Én is imádom őket! Volt egy tündéri berni pásztorom, aki tényleg imádni való volt! Nagyon kiborultam, mikor 10évesen rákba meghalt. Komolyan,Bobi, ha szomorú voltam, akkor mintha átérezte volna ezt.
    A másik kutyusom, Foltos, bár kevesebb időt töltött velünk, de őt is nagyon szerettük. Egy moszkvai őrkutya volt, csak megvadult szegény, nem tudom, mitől.
    Ezekbe a nagy kutyákba azt szeretem, hogy birkalelkűek, mintha egy másik ember bújt volna. Hogy nem lehet őket nem szeretni. Annyira tudtak nekem örülni, mikor Pestre kerültem fel tanulni, és hétvégére hazamentem! Szóval én is el tudok róluk mesélni napokat! Amúgy itt Koreában vannak a Jindo kutyák, amik akita szerű ebek, szóval nagyobb állatok. Mondjuk az elején én is akitának néztem őket, küldtem is egy akitákért rajongó barátnak, hogy itt vannak akiták:). Ezek a jindo kutyák nagyon játékosak tudnak lenni. Amit utálok Koreában, hogy rövid láncon tartják őket!

    VálaszTörlés
  3. A berni gyönyöürű és nagyon szeretetreméltó eb! Minket, akiknek sokat jelent a kedvencük,nagyon meg tud viselni az elvesztése, a többi ember meg "de hiszen csak egy kutya/macska", és nem érti.
    Nekünk az első kutyánk vadult meg,szintén nem tudni mitől.Mivel nagyon pici voltam, csak halványan emlékszem rá, de szerettem (anyámék mesélték, mennyire :D).
    Szegény jindo kutyusok, rövid láncon. :( Mire tartják őket? Házőrzés?

    VálaszTörlés
  4. Nem hiszem, hogy jó házőrzők, mivel nagyon szelídek a jindok. Komolyan, úgy tudnak örülni, ha az ember jéátszik velük, legalábbis amelyikkel én összefutotam, az angyon barátságosnak látszott.De nekem is sokat jelentett mindkét kutyusom. Bobi többet volt velünk, az első igaz barát, hozzánk nőtt a 10 év alatt. A második kutyámnak, Foltosnak alig 3 év adatott meg :(.

    VálaszTörlés