Október eleji szigetelés

Visszatértem Muuidóról :). Jó volt, csak "minden kezdet nehéz". Reggel hat után gondoltam, kimegyek futni egy nagyot. Ami nem is lett volna nagy gond, hiszen csodálatos idő, napsütés volt.,De a lépcsőházba kitérve meg kellett állapítanom, valakinek túl jól sikerült a péntek esti buli... Annyira, hogy a rókacsalád jóval azelőtt meglátogatta, mielőtt elérte volta a szobát (és a WC-t). Nem tudom ki, de így névtelenben is a kívántam neki minden rosszat... Először azt hittem, rosszul látok, de futás után rájöttem, valóban valaki esti piálásának mellékterméke vigyorog rám. Gondoltam, nincs mese, ennek szaga lesz, és nem tudom, hétvégén takarítják-e az épületet (végülis igen), fogtam egy zacskót, lapátot, felmosóvödröt, és undoromat félretéve feltakarítottam. Igaz, most már visszagondolva röhögök az egészen, de akkor totál nem votl vicces :S.

Az iskolaundor méginkább kiütött, és indultam is. A metró gyorsan odaért Hongde-ra, sőt, be is igazolódott azon pletyka, hogy az A-rexet kibővítették Seoul Stationig. De a vonat amire ültem, nem ment végig, leszállítottak előbb, de jött pár perc múlva a másik, ami tényleg a reptérre vitt. Adammal futottam a vonaton össze, akit már nagyon rég nem láttam. Sokan jöttek el, fel is ültünk a 222-es buszra, szardínia -fíling volt kicsit, de azért kivitt a révhez. A komp 5 perc alatt átért a szigetre. Egy kutyus is velünk jött, aki a legnépszerűbb kiránduló lett (Jinyeongé a fenevad, a képen Sam-el. És persze sportos csíkos trikóban XD).

A szigetre átérve busszal mentünk elég sokáig, megint szardíniát játszottunk, de végül eloszlott a tömeg. A tengerpartra értünk nagy sokára. Elfoglaltuk a szállást, ami egy mimbaknak nevezett bunker. Nem katonai bunkerről van szó, de a mimbakra a bunker a legjobb magyar fordítás. Amúgy ezek a mimbakok a tengeri homokba lábakon álló cuki kis házikók, ondollal (padlófűtés), takarókkal. Persze a tulaj segítsége kellett, hogy bakapcsoljuk az áramot illetve a fűtést. Az utóbbi éjszaka nagyon elkelt, mivle az időjárás egy "varázsütésre", azaz az októberi hónap kezdetével, lehűlt.

Kukucs!!!!

Miután sikerrel elfoglaltuk a bunkereket, irány ebédelni. Muuido tengeri sziget, a srácok azt mondták, nagyon jó kagylós tésztalevest lehet kapni. De én most nagyon nem kívántam a tésztát. Hárman a bibimpap mellett döntöttünk. Tök lassan szállították ki a kaját, és a bibimpappal nem is volt a másik két csaj megelégedve. Jinsu tolmácsolásával panaszkodtak. Végülis jól jártunk, mivel némi engedményt is kaptunk a bibimpapra. Szerintem meg nem is volt olyan rémes, de azért örültem... Nem mondom, életem legjobb bibimpapját ettem, de azért nem találtam annyira katasztrofálisnak, ettem már ennél rosszabbat is. Azért mentség legyen, hogy a pajeon nagyon klassz volt.

Tengerpart, a csaj a képen Gina.

Ginával nagyon röhögtünk, mikor megpillantottuk, hogy valaki egy férfi nemiszervet rajzolt a homokban. Nem normális, de már sokat meséltem a koreai fallikus kultúráról... Erről nem teszek be képet. És ha már tökök:)

Száradó paprikák:) Ha már az ember szép színeket akar látni, még a levelek annyira nem sárgultak, de már kezdemények akadtak.

Majd túrázni mentünk, szerintem baromi sokat tököltek a többiek, utálom, ha órákig pakolgatnak egy túrára. Ráadásul a lemaradókra is mindig várni kellett. De azért szép volt:)

Egy csúcsra mentünk fel, ahol kiderült, hogy a későn érkezők mindig tudnak rövidebb utat, és már ott vártak minket. Szép kilátás nyílt onnan.

Sarah: "Guggoljatok le csajok, most én akaroka legmagasabb lenni"

Pont akkor érünk le, mikor a naplemente "elkezdődött", és hihetetlenül csodálatos volt, a tengerrel. Jobban élveztem, mint valaha Jeju-ról. Talán akkor a hazajutás miatt aggódtam, ez is oka volt... Most viszont felszabadultan tudtam élvezni.

Miután lement a nap, dumáltunk és hülyéskedtünk a kajáldában. Tengeri herkentyűket is sütögettünk, megkóstoltam, és nagyon bejött! Majd egyszer tényleg csatlakozom a bandához, ha olyant esznek, most nem voltam kajás... De a kagylót nagyon-nagyon szeretetem!

Ezt a képet értelmezze ki-ki ízlése szerint-csorgassa a nyálát, vagy undorodjon! XD

Majd tábortüzet raktunk-állítólag tilos, de mi vigyáztunk, énekeltünk. Sajnos túl hideg volt. Bevonultam kicsit pihenni, de olyan kellemes meleg volt az ondol, hogy elaludtam. De éjszaka néha túl melegnek éreztem a padlót. De még így is mázlisták voltunk, hiszen tudtunk szólni a tulajnak, hogy villanyt és fűtést be kéne kapcsolni: volt aki erről megfeledkezett. Jinyeong szerint Sam horkolt (én kevésbé hallottam). Velük laktam együtt, a kutyus is itt lakott, de szobatiszta volt, szóval nem lett ebből probléma :).

Másnap reggel nehezen kelt a társaság... Volt, aki bement a vízbe, nem találta hidegnek, de a kijövetel már más kategória volt (hideg szél). Én meg sem próbáltam, nekem nem ér annyit, hogy esetleg egy torokgyulladást összeszedjek.

Kagylókat kerestünk, nekem kezembe akadt egy óriás példány:). Ha a halászok ezt élve kifogták volna, akkor nagyon örültek volna a vendéglősök!!! De sok szép csigát-kagylót tettem el. Istenuccse, hogy jövő nyáron haza fogok vinni párat!

Elég sokat tököltünk megint. Egy idősebb, angolul alig tudó pasas mondogatta: "Maradjunk a parton és remenezzünk". Kilnec-tízre volt megbeszélve, hogy indulunk, de még tíz után sem mutatott senki kedvet az indulásra. Végülis csak-csak sikerült indulni. Azon az úton mentünk, amit egyszer már Warrennel végigjártunk, csak ellenkező irányban. A legnagyobb csúcsig.

A csúcsra gyorsan felértünk, de Adam, én és egy Kansas City-i srác és én végül inkább a korábbi hazautat választottuk: nem volt kedvünk a tengerparton tovább semmit tenni. Lemásztunk, ahol egy kérdőívet töltettek ki velünk valami Muuido-t népszerűsítő honlaphoz. Közös fotót is csináltattak, amint egy ház meszelését imitáljuk. Valami honlapra fölteszik... Kompot épphogy elértük, épphogy felértünk rá, már indult. Aztán a busz nem akart jönni, tehát átsétáltunk Jamjido-n. -ami elég veszélyes volt szerintem az autók miatt. Járda semmi, autók is ott mentek el mellettünk, aztán korlát sem volt épp kielégítő. Jamjido egy kis sziget, ami össze van kötve egy autóúttal a reptéri szigettel. Nem tudom, de Muuido lett jelenleg a kedvenc szigetem lett. Tudom, csak egy sziget, de akkor is, nagyob bírom! :)

Gyalogosok is mennek rajta rendesen. Egy Olivia nevű csajjal ismerkedtünk meg, aki koreai, és munkatársaival volt Muuidon. Aztán az A-REX. A Kansas City-i srác és én felszálltunka vonatra. Adam busszal akart menni, de az utolsó percben ő is beesett a szerelvényre, mondván, a busz nem ér meg annyi pénzt... Végülis: Az A-REX-el a reptérre való kijutás, mióta Hongde-n át lehet szállni rá olcsóbb lett. És kényelmesebb is, mivel nem háromszor, hanem csak kétszer kell átszállni! Majdnem harmada annyiba kerül, mint a reptéri busz... Mármint Bundang esetén, ami viszonylag messze van a reptértől. (Árak, viszonyítási alapként: Taxi Bundangtól reptérig: pontosan nem tudom, de 20-25 ezer forintnak megfelelő összeget is elkérhetnek érte. Busszal: 2ezer forint körül van, ami egész olcsó, és nagyon gyors és kényelmes, csak Moranig vagy Yatapig kell kimenni taxival vagy metróval. Metró és A- REX: kb. 700 forint egy út, bár hosszabb, és macerásabb is, főleg reggeli gép esetén nem ajánlom.)