2011. október 3., hétfő

Már megint az álmok...

Nagyon szomorú vagyok. Bobiról álmodtam. Otthon, a teraszunkon ült, és örömmel csóválta a farkát, mikor megpillantott egy srácot, aki közeledett felé. A srác elővett egy sörösüveget- Láttam, víz volt benne, és a kutyus szájába öntötte, és az üveget is le akarta nyomni a torkán!! Én rohantam, hogy megvédjem Bobit de két másik srác lefogott, velük is meg kellett küzdenem, visítottam, állatkínzó barmok, meg egyebek... Ők meg röhögtek a kutya szenvedésén... Közben láttam, hogy Bobi meg fuldoklik. Nem mondom meg, kik voltak azok a srácok, de be tudtam azonosítani őket álmomban. Tény: Bobinak nem volt velük baja, bár félt tőlük, de Folti szerintem utálta őket (petárdák, meg állandó udvaron való motorozás miatt többek közt)... Felriadtam, de még most sem nyugodtam meg. Nem tudom, meg tudtam-e menteni a kutyusomat, vagy megfulladt-e. De mikor reggel fölkeltem, még a futás sem nyugtatott meg.
Nem tudom, ez az álom egyfajta utolsó csepp volt... Tudom, lesz jobb is, de jelenleg valahogy úgy érzem, mintha egy alagútba zártak volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése