Őrület...

Tegnap kicsit korábban mentem haza, hogy futás után pihenjek egy jót, hajat mossak. Persze pont akkor jöttek meg a dolgaim, amit a másik cég analizált. Hát nem álltam meg, hogy bele ne nézzek. Hát nem jellemző módon belenéztem. Pihenésnek lőttek, sőt a nyugis alvásnak is, mert még álmomban is azok jártak az agyacskámban... Sőt, még reggeli futáskor is. És fura, az élet mindig a legreménytelenebb percekben ad meg egy "lökést", ami segíthet a továbbiakban is.

De szombaton megyünk Jirisanra, eldöntöttem, juszt is jól fogom magam érezni! XD. Csak ne essen, könyörgöm, csak ne essen az eső!!!