Újra vizsga után

Na, ezt is túléltem. Nem volt nehéz, de nagyon koncentráltam, hogy vissza tudjak emlékezni a dolgokra. Eléggé elfáradtam, de szerintem jól sikerült. Tény, nem vallottam kudarcot. Olyan péntek-fílingem van, pedig csütörtök van.

Idegölő hetem volt, munka miatt főleg, mivel be akartam fejezni, amit be kell. Végük kis késéssel, de sikerült. Küldtük további munkára, ahol ma reggel mondta egyik srác, hogy gond van. Ma délelőtt szó szerint az őrület határán voltam, de végül megnyugodtam, mivel kiderült, mégsem olyan nagy a baj. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, ahogy utólag kiderült, de majd ha végeznek, akkor kiderül. Jövő héten, remélem, már tudok foglalkozni az eredményekkel is, és a további kísérletekkel.

Most nagyon is fáradt vagyok, és le is higgadtam. Vizsgahéten a könyvtár előtt péksütit és tejet osztogatnak. Jó ötlet, hisz legtöbb diák reggel rohan a könyvtárba, mivel tanulni kell. Vagy épp ott töltötte az éjszakát. Halál a fogyira (becsszó, nem ettem meg, mikor nem voltam éhes), kiüt rajtam hamarosan a vörösbab-mérgezés.... Ma, vizsga előtt főtt kaját nem tudtam enni (a mezna üzemeltetőjét megölöm, mi az izéért tesznek bulgogit a bibimpapra, fúj. A menza-bulgogira ránézni sem bírok :S. A bibimpapba amúgy sem való hús, max hal!) , csak sajtos zsemlét és ivójoghurtot. Meg vizsga előtt egy csokit. Fájt a hasam, az idegesség, meg a túl sok szénhidrát-bevitel miatt este, de almával sikerült helyre hozni.

Tegnap este futás közben koreai csajok csatlakoztak hozzám tegnap este. Mondták, amit sok koreai csaj szájából hallottam: "I would like to lose some weight" (fogyni akarok). Mire én: "Me too". Ők: "No need, u look nice" (neked nem kell, te csinos vagy). Itt is ott van a Miss Piggy-szindróma, nemcsak az otthoni ismerősöknél. A koreai csajok legtöbben nagyon hiúak, fogyi -mániásiok. Akiken van pár kiló felesleg, megértem, de akin nincs... Fogyis shake, cereal, fitnesz, stb.

A Google mai logója. Megint kicsit koreai design :). (hangulosra emlékeztek, ugye?)

Még egy Ázsia-paródia. Koreaiak megőrülnek a műszaki kütyükért, ami néha bosszantó... Nekem ez nagyon bejön!!! :) Mámint ez a kép. Bár nincs iPod-om, iPhone-m, meg egyéb menő kütyüm, de akkor is, ez összefoglalja alényeget! :)

Vannak pillanatok, amikért érdemes itt lenni. A mai napom, amilyen rosszul indult, egész jól végződött. Nem akarok több rossz napot! Szóval mentem futni, és beállítottam egy mosást. Útközben először az óceániai sráccal találkoztam, aki kifejtette, mennyire nehéznek találja a koreai nyelvet (és szidta egyik tanárját, és a kissé apatikus osztálytársait...). Egyet értek, mármint szerintem is nehezek az ázsiai nyelvek (kínai, japán, stb...). Beszélgettünk kicsit. Futottam tovább. Egyik ismerősöm stoppolt le, akivel együtt voltam Eungbongsan-on augusztusban. Kiderült, egy suliba járunk (angol szakos), bár Facebookon most jelöltük egymást, és őt is meglepte a dolog.
És most jön a lényeg: Lejárt a mosás, bementem a mosókonyhába teregetni. Két koreai lány jött be, és egy angol szöveget nyomtak az orrom alá, hogy segítsek nekik kijavítani. Segítettem, a legjobb tudásom szerint, (remélem, jól is, de voltak benne olyan hibák, amik egy nem-anyanyelvűnek is feltűnnek, ha relatíve jól tud angolul) nagyon örültek neki. Mosolyogva teregettem, két perc múlva bejöttek, és egy kis csomag kekszet nyomtak a kezembe "Köszi, Eva"-megjegyzéssel. Mielőtt tiltakoztam volna, eltűntek... Ezzel a vidám mozzanattal zárult a mai nap. Vannak jó percek, amik mosolyra hangolják az embert. Az ilyeneket szeretem.