Ki érti ezt? avagy nekrológ a kedves bőrkabátról

Tudom, egy tárgyi dolog elvesztését annyira nem kell gyászolni, hiszen pótolható. Viszont jelenleg egy olyan dologról van szó, ami nagyon-nagyon közel állt hozzám, egyfajta ereklye volt: a majdnem 10 éve hordott kedves bőrkabátomról.
Emlékszem, milyen boldog voltam, mikor harmadik gimis koromban megkaptam, és mennyire szerettem viselni. Mennyire büszkén mentem benne gimibe. Nem tudom megmagyarázni, miért. A legkedvesebb ruhadarabjaim egyike volt. Egyetemi éveimet is kiállta, és reméltem, majd ha később lányom lesz, neki fogom adni. Egyfajta jelképkémt, ha a kamaszkorba lép. Én is örököltem Anyutól pár fiatalkori cuccot.
De egyik hűvösebb reggelen fel akartam venni, és ez a látvány fogadott...Nem tudom megmagyarázni, a bőr összehúzódott,és merev lett. Csak féloldalt, a másik ujja normális... Nem értem, mi okozhatta: A fülledt idő? A többi cuccomnak érdekes módon semmi baja nem lett. Meg nem is az első nyár, amikor itt volt, tavaly nyarat szépen kiállta, még tavasszal is volt rajtam. Ráadásul most tettem a szekrényembe páraelszívó dobozt. Vagy kettő kellett volna? Vagy beljebb? Elképzelésem sincs, mi okozta ezt.
Tudom, nem olyan nagy probléma, hiszen pótolható. De ha az ember elveszít valamit, az szomorú. Nemcsak társ, családtag vagy rokon esetén. Hanem házi kedvenc, barát esetén is. Vagy ha elköltözünk egy kedves helyről. Vagy épp a bizalom elszáll egy olyan ember iránt, akiről nem gondoltuk volna. Megesett ilyen is már nem is egyszer, és nem csak velem. Ugyanígy vagyunk a "családi ereklyékkel", hozzánk nőtt tárgyakkal is. Sokszor olvastam, hallottam olyan műgyűjtőről, aki, ha el kellett adnia egy hozzá közel álló darabot, akkor meggyászolta. Vagy ha megsemmisült, ellopták, akkor is ugyanez. Szomorú voltam én is most emiatt... :(. Hiszen lassan 10 éve használtam, és nagy kedvencem volt.
De akkor is, nem értem, mi történhetett, mitől ment tönkre? Esetleg valakinek ötlete???