Jirisan

Szóval most eljutottam végre ide is. Eddig is nagyon akartam, de valami mindig közbejött. Tavaly ősszel nem szerveztek ide, mikor a kétnapos volt, akkor más dolog jött közbe. Tavasszal szerveztek, de akkor az eső, meg egyéb más esemény miatt lemondtam. Most, mikor Seoraksanról leérve, esőben álltunk sorba a buszra várva, nekem is megfordult a fejemben, lemondom és megyek a novemberben szervezett kétnaposra. De végülis mégsem tettem meg, mivel sok ismerős jött. Nem is bántam meg, hogy végül eljöttem. Jirisan délen helyezkedik el, Szöultól 4-5 órányi út busszal. Az egyik legmagasabb hegy Koreában, csúcspontja 1915 méter. Csak a Hallasan előzi meg az 1950 méterével. ( Megjegyzés: Harmadik a Seoraksan, 1708 méterrel. Észak -Koreában vannak ennél is megasabb hegyek, de oda esélytelen. Mondjuk a Gyémánt-hegységbe elmennék)
Most is aludtunk a buszon 1-2 órát, aztán fél öttől már talpon voltunk. Egy darabig műúton sétáltunk, míg el nem értük a nemzeti park bejáratát.
Elég nehéz volt kövön menni, lámpa nem volt nálam kaptam is érte egyik sráctól: A buszindulás előtt megszidott, a hegyen is megszekált. "Kiírtam a honlapra, hogy ne felejtéstek otthon a lámpát, de nem mindenki vette komolyan"-és tréfálkozva megveregette a vállam. Való igaz, elég kemény sziklák voltak az elején, követtem másokat, akiknek volt fényforrásuk. Sajnos, az az igazság, elég kemény hetem volt, és kiment a fejemből, hogy zseblámpa is kéne, de majd legközelebb. De hat körül már szürkület volt, viccelődve mondtam, ha otthon lennék, most kelnék. Ahogy világosodott, úgy mentem egyre magabiztosabban. Egy kis menedékház mellett álltunk meg, ettünk valamit és teát főztünk.
A csajokkal Ace of Base-t dúdoltunk, viccelődve mondogattuk, hogy "mi már öregek vagyunk, hogy ezt ismerjük". De szerintem nem. Az Ace of Base, mikor ment, még általános iskolás voltam. Még jó, hogy emlékszünk rá, hiszen ma is játszák a rádióban, tehát nem kőkori zene:).
Ramachandra (egyik indiai srác, aki első találkozásunkkor leolaszozott-azt mondta, kicsit olaszos az akcentusom, amit nem értek. ) megengedte, hogy használjam a bögrét-cserébe kérte, a csúcsig én vigyem XD. Fel is tettem a hátizsákomra, mivel volt rajta egy kapocs :). De végül a következő menedékházig az én táskámon lógott.Itt ezen a képen látszik is a bögre :))).

Elég hosszú volt az út a csúcsig, jó sok lépcső, emelkedő, elég fárasztónak éreztem. De az idő nagyon szép volt, melegebb, mint számoltam. (hétközben plusz 1-2 fokkal ijesztegettek :S , és esővel, de ezúttal az égiek kegyesebbek voltak hozzánk, mint két hete).
Közel a csúcshoz, kellett kicsit öltözni, ennek ellenére kellemes kirándulódőnek lehettünk tanúi.
Úristen, a csúcsra felérve készült képeken totál kialvatlan fejem van :S. Ez normális, de akkor is. A sapkát pont ezen kirándulás előtt vettem, mivel a vastag télisapkáimhoz még nem érzem elég hidegnek az időt. Jó lesz futásra. :)A csúcstól a második menedékház felé való úton. Nagyon szép volt ez a szakasz, csodálatok kilátás. Eric szerint a Jirisan hatalmas hegység, könnyen el lehet tévedni. Ezen az úton rengeteg száraz fát láttunk. Az második menedékház ("shetler") elérése után ettünk, és pihentünk. Elég ijesztő volt, ahogy a szél odafújta a ködöt, mintha eső jönne. De szerencsére, kikerült minket a csapadékzóna. A további út során-harmadik menedékház felé- esett némi meghatározatlan halmazállapotú valami, de alighogy ráhúztam a hátizsákomra a védőt, elállt. A második menedékház mellett kettéváltunk, páran egy rövidebb, könnyebb szakasznak vágtak neki. Míg mi, a kissé hosszabb -elvileg csak egy órával hosszabb-túrának vágtunk neki. Ezen szakaszon kicsit "Tátra-fílingem" volt, mivel eléggé hasonlított azon túraútvonalakra.Na. a hülyeség az itt is... XD
Ezt a szakaszt is nagyon élveztem. Gyorsan lenyomtuk azt a kb. 4 kilométert az utolsó shetler-ig. A csúcsról már látszik :))). Na, ekkor érződött nálam a "Magas Tátra" -fíling :)

Szép kilátás a hegységre :)Művészfotó a gyomról :)A harmadik shetler elérése után főzőcske, pár srác hozott húst, és azt sütöttük meg gázon-minden fűszerezés nélkül is bejött! :) Én vagyok itt a szakács :).
Háát.. erről jobb nem beszélni XD.
Erről végképp nem. Büdi budi, szakadékkal XD.
Lefelé menet eleinte egy nagyon sziklás, nehéz részen mentünk. Már sokkal jobban megy az ilyen rész is. Gyorsabban tudok haladni, mint régen, de a banda egy része túlzottan előre ment. Lemaradtam, mivel cipőt kellett kötni. Eltévedni nem lehetett, de akkor is. Amikor megláttam egyik jelzőtáblát, hogy még milyen sok van, belehúztam. Bár sok helyen könnyű volt, de kellett kis idő, mire utolértem őket, csodálkoztam is saját gyorsaságomon- ahogy mások is :), mikor megtaláltuk egymást, röhögtünk ezen egy nagyot.
Szép gyökere van a fának :).
Vízesés :)
Szép :)
Közel a cél :).
Most is kialvatlan lettem a vége felé, ahol már könnyű volt menni. Mikor észrevettem a táblát, hogy a falu 0,9km, akkor ujjongtam. Sőt, hamarosan már hallottuk a kutyaugatást is. Most is talpaltunk 12 órát, nem könnyű szakaszokon, lefársztja az az ember, nem kicsit, NAGYON!!!
ÉÉS, mindjárt cél! :) Az ázsiai fekete medvék (A Bobira hasonló medvék) itt is jelképek :)

Száradó gyümölcsök:)Vicces, gyorsabban leértünk, mint sokan a rövidebb szakaszról, bár voltak, akik pont akkor végeztek a vacsival, és sörrel kínáltak minket.
Volt egy társaság, akik túl lassan haladtak valami sérülés miatt. Elmentem pár emberrel kaját venni, egy guszta csokis cucpake-t vettem. Ennek ellenére reméltem, hatra leér a késő banda (öt óra körül), bár volt, aki azzal ijesztegetett, nagyon lemaradtak. Épp folyó ügyeimet intéztem, mikor kiabáltak, hogy "Climbing in Korea, buszra fel". Rohantam, ott voltak a hiányzó emberek. A tervezett fél 6os indulási időt tartani tudtuk :). A buszon kicsit bealudtam, de inkább bambulás volt az. Mondogatták a srácok, hogy norebangozni fogunk, de ebből nem lett semmi, mivel mindenkit elnyomott a buzgóság. Négy és fél órás kb. az út Jirisantól hazáig (elfelé annyi ideig tartott), de három órán belül Szöulban voltunk, megállás nélkül mentünk. Most is belehúzott a sofőr, sőt, a sors a dugóktól is megkímélt minket :))). Jól éreztem magam, most is lefáradtam, izomlázas lettem. Ölni tudtam volna egy zuhanyért a végére: ). Végülis, az is megvolt :).
Jirisanra érdemes tavasszal is menni, mivel szép azáleatáblák vannak arrafelé. Akkor majd próbálok rá időt szakítani :).