Csütörtöki órám

Bírom a csütörtöki órámat. A tanár bár szeret csipkelődni, de nagyon aranyos, jópofa ember. Az itteni profok között előkelő helyen szerepel a népszerűségi listámon. Óra előtt szeret humorizálni, példabeszédeket mondani. Pl. most arról beszélt, hogy hogyan legyünk boldogok: elfogadni egymást, legyen célunk, stb. Vicces vagy cuki képekkel illusztrálva. Komolyan mondom, örülök, ha jó fej prof tartja az órát. Eddig nagyjából elégedett voltam a kurzusaimmal. Volt kettő kivétel, de belefér. Egyik a naplóm kezdete előtt, az első félévben, nem volt alkalmam nyilatkozni róla. Jobb is. Másikat viszont tavasszal sokat szidtam XD.

Szóval ezen az órán szó volt a TATA -box (bioszosok udják, miről van szó)-ról, és a tanár: "Tudjátok, mit jelent a TATA?". Majd válaszolt is: "Japánul köszönést, gyerekeknek". Mire én: "Magyarul a tata-jelzőt idősebb bácsikra is mondják. Egy szleng az ajussi-ra". (Ajussi koreaiul: idősebb bácsi. Ajuma: idősebb néni) Röhögés.

Nem nagyon szoktam a srácok orrára kötni a magyar szlenget. Ennek oka, hogy egyelőre élvezni akarom annak előnyét, hogyha valami nem úgy sikerül, mint kéne, kimondhatom a megfelelő szavakat. És senki sem szól meg érte. XD. Ok, nem gonoszkodom. Pár hete egy török srácnak megtanítottam pár "olyan" szót, ő is mondott párat törökül. Mi európaiak legalább a saját nyelvünkön ki tudjuk mondani (angolt leszámítva). Csak ha egyszer visszasodor a sors a hazánkba, akkor rá ne szokjunk :D! Nem fenyeget olyan veszély, nyugi! XD.