Túlélni a mai napot
Visszamenni aludni
Kb. ez megy most. Néha nagyon is ez megy. Annyira elegem van néha Koreából, meg a koreaiakból (tisztelet a kivételnek), ebből a soha meg nem állásból, az őrületből. Elgem van a sulimenzán készült gusztustalan kajákból, a néha apatikus emberekből. Néha nagyon hazamennék pár napra, csak pár napra. Elég lenne annyi. Tulajdonképpen én szeretek itt, de kicsit annyira jó lenne ebből a pörgésből kiszakadni. Úgy ennék lencsefőzeléket, de jelenleg ez nem megoldható. Nem vagyok kényes, higgyétek el, nem. Viszont annyira jó lenne karácsonyra hazamenni. Tudom, hiú ábránd, de a jelenlegi helyzetem nem teszi lehetővé ezt. Ráadásul amilyen időjárás szokott akkor lenni Európában (tavaly és tavalyelőtt is), és hallom a rémhíreket a légi közelekdés akadozásáról... Tavaly is elég rossz volt, de idén sem lesz jobb. A szeretteinktől távol töltött karácsony rosszkedv nélküli megúszása egyenlő a lehetetlennel.Sosem éreztem magam ennyire egyedül. Még soha sem. Néha szörnyűek a hétköznapok. Annyira jó lenne, ha lenne itt pár európai ember a közvetlen könyezetemben (suli, kolesz), akikkel meg lehetne beszélni ezen dolgokat (meg bármi mást).
Tudom, nem lenne okom panaszra, hiszen szakmailag most jöttek érdekes dolgok. Tanulmányilag sem lehet egy rossz szavam sem. Szép az idő, volt és lesz pár jó kirándulás. Vasárnap ráadásul az anyanyelvemet is hazsnálhattam :)! Ugyanis két magyar lány jött Koreába fél évre, egyikkel találkoztam Seoul Station-nál. Ebédeltünk együtt, találtunk egy jó kis bibimpap-éttermet. Kicsit furcsa mindig, ha magyarral futok össze, hiszen sokszor meséltem már róla, kevés honfitársam él kinn. De mindig jó érzés volt eddig, összehasonlítani a kinti tapasztalatokat, röhögni, vagy éppen bosszankodni a koreai furcsaságokon. Amikor találkoztam külföldön (nem csak Koreára gondolok) élő magyarokkal, észrevettem: sokkal közvetlenebbek, mint az otthoniak, teljesen más a beállítottságuk, mint otthon. Talán, mert nekik is hiányzik az hasonló nyelvű társaság?
basszus, mért nem lehet ide kommentet írni? :P
VálaszTörlésjaj Éva, mért kell ez a betűkódos micsoda ?
VálaszTörlésna mindegy, csak anniyt írtam, hogy régen, mikor Linaduban voltunk, ott pont, hogy a németek voltak rendesebbek, mint azok a magyarok, akikkel szintén ott taliztunk. Az volt, hogy Lindau a Bódeni-tó mellett van, és ott van egy torony, ahova ha felmész, belátod majdnem az egész tavat. Na csakhogy sajnos 3 euróba került :(. Erre más táncos társaimmal ott ültünk lent a kövön. Majd jöttek más magyarok is, hallották, hogy magyarul beszélünk, mi is, hogy ők, de csak lenézően néztek. Majd jött egy német idősebb férfi, aki adott nekünk 3 eurót, és közölte (ezt megértettem :):)), hogy menjünk fel mindenképpen, mert szép a kilátás. Persze az emlékeim összefolyhatnak, mert már régen történt.. de a lényeg ez :)
VálaszTörlésMegkaptam mind a három kommentedet, hihihihihihi! :))) De ez embere válogatja, attól is függ, hol élsz. Meg egyáltalán embere válogatja, van akit csak beképzetté, sznobbá tesz, hogy kijutott mondjuk Amerikába, és ott él. Más viszont inkább örül, ha másik magyarral fut össze, főleg itt Koreában, ahol kevés magyar él. (kb. 40 magyar tartózkodik itt huzamosabb ideig)
VálaszTörlésVannak sznob emberek, akik lenézik a szegényebb honfitársaikat. :(.Egyszer azt hallottam, egy majmot hiába öltöztetnek be öltönybe, attól még majom marad XD.
Megértem, hogy akkoriban, nem tudom, mikor volt, de soknak éreztétek a három eurót, most is sok az, bizonyos dolgokért. De vannak jó emberek.
Érdekes dolog ez, én nem töltöttem sok időt Szöulba és mégis amikor pl. az utcán sétáltam ha feltűnt egy fehér ember, egyből reagáltam rá akaratlanul is, ha más nem egy szemkontektus vagy egy mosoly, de sok esetben köszöntünk is egymásnak úgy ismeretlenül.Bennem semmi rasszizmus nincs, sose volt, de mégis most ez hülyén fog hangzani, de jó érzés volt fehér embert látni.:)Pedig mondom csak kis időt töltöttem Koreába.Szóval el tudom képzelni hogy annyi idő után hiányzik neked Európa.
VálaszTörlésSosem szerettem a rasszizmust, de én is örülni szoktam a fehér társaimnak, és ők is hasonlóan éreznek :))). Még szerencse, hogy szeretek természetet járni, és megtaláltam a túracsoporokat, ahol sok rendes, jó fej embert ismerem meg. Kedves emberek a koreaiak,sokan vannak, akik angolul egész beszélnek, legalábbis ismerőseim között. Szeretem Koreát, de való igaz, néha hiányoznak olyan dolgok, amik otthon természetesnek számoltak. De lehet, a sors akarta így, hogy megmutassa, hogy ezek nélkül is van élet. :)
VálaszTörlés