Vizsga előtt

Meséltem egyszer, mennyire hiányzik a fáról szedett gyümölcs. Most reggeli futás közben viszont kifigyeltem az egészségügyi sétájukat végző ajumákat, amint a campus csresznyefáiról eszik a gyümölcsöt. Sajnos azok díszfák, és apró szemű a gyümölcs, gondoltam, nem ehető. Az ajumák (az ajuma szót az idősebb asszonyra mondják itt Koreában) meg vígan falatoztak róla!!!

Erre gondoltam:).

És ami a fa alatt van... Hát ezt nem kívánom a hátam közepére! Mármint a ruhámra :D

A koleszt elhagyva én is vettem pár szemet. Kesernyés-gondoltam, de ehető volt, sőt, egy bácsi is nagy vidáman szedte és ette, rám is vigyorgott. Szóval a legnagyobb vizsgadrukk ellenére is megvolt a fíling, hogy hurrá, végre fáról szedem a gyümit!!! :))). Lehet, hogy a meggyet lekésem :(. Pedig nagyon hiányzik...

Ideges vagyok a vizsgák miatt, hogy a tanárok össze-vissza beszélnek egyik tárgy vizsgájáról. Elmaradt a negyedéves vizsga a tanároknak nem volt kedvük tartani, ezért kell megszívnunk? Az anyagot sem adták ki teljesen, most erre mit mondjak. Írtam a tanárnak, aki felelős a kurzusért (a kicsit néha nagyszájú, osztálytársam berezelt :S nem mondok nevet), és előre látom a "Graduate/PhD student vagy, nem?", választ. Volt már ilyen, hogy olyan cikkből kellett

készülnünk, ami nem lehetett letölteni, erre az volt a válasz, hogy "ott a könyvtár"... Tudom, nem a dedóban vagyunk, de elvárjuk megfelelő felvilágosítást, és hogy az órai anyag elérhető legyen! Másik tárgyamból rendes a tanár, de ez a tárgy egy vicc, komolyan! Hogy sok előadó tartja, ezt ELTE-n sem szerettem. Ha műszereket bemutatják, bterelnek minekt egy kis terembe, ahol nem tudunk figyelni... Ez a tréning 2-4 ember esetén hatásos, de 20nál... Szóval ezt nem szeretem.

Kezdek ideges lenni a konferencia, és a hazautam miatt is, a héten is többször elszakadt a cérna... Néha látom, az indiaiakkal nehéz fölvenni a versenyt. Szeretnék a jók között lenni, a

tanulmányokkal legtöbb esetben nincs is gond, hiszen legtöbbször érdekes dologkat tanulunk, sokat fejlődtem prezi-gyártás ügyében is, és előadásában is (főnököm is mondta). De az a baj, hogy indiaiak egy része sokkal tapsztaltabb, rutinosabb, mint én. Kutatásban is ugyanez van... Néha azt kívánom, bár a Graduate képzést is itt végeztem volna. Könnyebb lenne.

Minoval és Thanával (indiai srác, főnököm másik doktorandusza) pénteken az önállóságról is dumáltunk, és kiderült, Koreában sokkal korábban ki akarnak repülni a gyerekek. A szülők is jóval inkább elvárják. Ha a szülőkkel él a diák, akkor is dolgozik tanulmányai mellett, hogy minél önállóbb legyen. Ilyenkor nem is akarja, hogy szülei anyagilag támogassák... Ehhez képest Európában, egyre később repülnek ki. Rengeteget olvastam a "Mama hotel" -jelenségről. Hiszen sokaknak kényelmes ez az állapot. Érettségi után, mikor Pestre mentem tanulni, ha anyagilag nem is voltam független, de sokkal önállóbb lettem, fokozatosan. Most élvezem az önállóságot, de azért örülni fogok annak 3 hét felmentésnek alóla július 21től :))).

Thana gondolkodik, hogy venni kéne egy bringát. Régen énnekem is megfordult a fejembe, hisz imádok tekerni, de jelenleg nem tudom úgy kihasználni, mint szeretném. Metrón nem nagyon lehet szállítani, buszon pláne- Ha biciklitúrát szerveznek, ott helyben olcsón kölcsönözhetünk egyet. Van, ahol igyen is, pl. Jamsil, csak egy Alien card kell hozzá. Sajnos a Han River-en kívül állítólag nincs nagyon kiépítve az útvonal Szöulon belül. És a lopásoknak is elég célpontjai a bringák, hallottam pár lenyúlásról. Bár ez nem újdonság. Mino szerint sok koreai igényes a bringájára. Nem kell messzire menni, főnököm is :). Elég spéci gépe van, teleszkóppal,

miegymással. Még mindig elkap a röhögés, mikor mondta nekem:"A 100 dolláros bringa nem túl jó". Sokan 1000dollárokat is ráköltenek, nem akarok rosszmájú lenni, de az már sok. Otthon már 50 dollárnak megfelelő pénzért lehet venni egy standard bicót (nem MTB, csak szimpla Csepel, vagy hasonló), 100 dollárért meg már egy egész jó brinát is lehet kapni. Esküszöm, ha hazajutok, tekerek egy nagyot! :))).

Egyik srác, Jae-wu, aki régen a laborukban volt, most végez graduate-n, egész komoly kutatói állása van. Jae-wu-val amúgy osztálytársak vagyunk több kurzuson, nagyon bírtam/bírom. Védése után elmentünk fagyizni a Cold Stone-ba, ami egy amcsi fagyizó-lác Koreán belül. A másik ilyen a Baskin Robbins. Meséltem, hogy az egyetem alatt nyílt pár kajálda, Seven-Eleven, francia pékség (persze valójában nem francia, csak próbálják lekoppintani az európai péksütiket, ami többé-kevésbé sikerül is), és kávézók. Nos, egy Cold Stone-t is nyitottak meg ott. Nagyon drága, de tényleg isteni kézműves fagylatot lehet enni :)))). Koreában amúgy a standard jégkrém nagyon olcsó, nagy üzletekben féláron lehet venni. Nyáron megy az ember az utcán, a szembejövő emberek felének kezében fagylalt van :))).

A laborral szemben:

Ennek árnyékában találhatóak azok a bizonyos kávézók...

Szóval most ennyi, gyűröm az anyagot, csak írhatnékom volt kicsit... HEHEHE! Most értem el 2011-be a századik fejezethez! :D. Hogy mit össze tudok írni :D.

És végezetül:

A két kép istentiszteleten készült. Bevallom, a társaság miatt (is) jár

ok, mivel a legtöbb ember nagyon szimpatikus. Az alsó képen egy cseh sráccal ismerkedünk. Mindig örömmel tölt el, ha európai emberbe botlok. Persze alig várom, hoyg túleshessek a vizsgákon, és újra túrázhassak! :))). A gyülekezetben gyakran előfordul, hogy visszavisznek a koleszba. Ugyanis jár ide két aranyos kínai lány, akik koreait tanulnak az egyetemen, ösztöndíjjal. Ők is a koliban laknak.

Kissé röstelkedem, hogy mindig elfogadjam, de nemet mondani meg szintén tapintatlanság. Hiszen nem lakom messze a templomtól, fél órányi séta, gyalogolni meg szeretek. Annyi mindent megtesznek itt a jó társaságért, amiatt is. Istentisztelet után együtt eszünk. Egyszer csámve-t is adtak, amit megettem. És odacsapódtam egy másik társasághoz beszélgetni, megjegyeztem valakinek, egyik kedvenc gyümölcsöm. Erre egy pasas szólt a gyerekének-hozzon nekem, úgy, hogy nem is kértem, nem is célozni akartam rá... A múlt heti szombati közös ebédről meséltem. Néha szerveznek kirándulásokat, és fel is hívnak az ilyenek előtt: "Eva, jössz szombaton?" . Szóval kedves, rendes emberek, akiknek a hiten kívül szintén nagyon fontos a jó társaság.