Megint nem úsztuk meg szárazon...

...de ezt szó szerint értem, nem mint múlt héten. A "baljós árnyak" ellenére odamentem Gjude-re, ahonnan a busz indult. Álmos voltam kicsit, futni sem volt időm. Este volt egy "kis éji zene" a koleszban, ugyanis most volt az átköltözés, és valaki hangosan-és nagyon rondán -énekelt a szomszéd szobában. Szobatársam átkopogtatott a falon, hogy ne tegye, én már félálomban voltam, de vigyorogtam, hogy ilyen ronda énekkel én nem dicsekednék...
Szóval hamar kiértünk, ahol sok jó fej ember várakozott. Nagyon örültem az ismerősöknek, mint mindig. Most kivételesen nem tartottam a késéstől.

A busz indult, úgy nézett ki, megússzuk eső nélkül, sőt, néhol már mintha napsütésre utaló jel is látszott. Relatíve gyorsan leértünk, de a vége felé már nagyon vártam... A sors ma nagyon kegyetlen volt: HÁT NEM AKKOR KEZDETT EL SZAKADNI, MIKOR LESZÁLLTUNK A BUSZRÓL? Első körben gyorsan lecsendesedett, és volt pár esőmentes óránk. Egy kisebb hegycsúcsra mentünk fel, amin Buddha-kívánság kövek díszelegtek....és virágok is néhol :).
Hamarosan leértünk a tengerparthoz, ami nagyon kövesnek bizonyult. Menni is alig lehetett rajta, még bakancsban sem... Emlékszem, mikor lassan három éve Szocsiban (Oroszország, Fekete-tenger) voltunk, ott kisebb kavicsok voltak, az sem tetszett, de ezek a kövek még azt is felülmúlták. (A horvátországi sziklás tengerpartokat szerettem, ott úszni is lehetett)A csajok csak belelógatták a lábukat, a képen Lana és Sarah (ezen a túrán több Sarah nevű csaj volt, ő a brit Sarah, de ott volt a koreai is, akivel múlt héten is taliztam)

Lábmosi:) Ez nagyon hiiiideg!!!!!A pasik annál bátrabbak voltak :D.

Megjegyzem, túra előtt bementünk egy szupermarketbe, sokan húst vettek és gombát, amit eleinte nem értettem, miért kell. Kiderült-némi sütögetés vette kezdetét a tengerparton-valaki vitt brikettes sütőt:). Tulajdonképpen nem volt rossz ötlet, de egy napos nyári estén sokkal inkább élveztem volna egy hasonló tengerparti bulit. Tudom, nem lehet minden szép, tökletes, de akkor is. És még itt szúnyogok sincsenek!

De atttól még élveztük, a frissen sűlt húst lekaptuk pálcikával a rácsról, valahogy ez jobban ízlett, mint amit sütögetős kajáldában ettem. Valahogy az igazi sütögetőstől most elment a kedvem, mikor egyszer nem esett jól, de ezt élveztem.

Mivel az átok eső megint rájött, emiatt a fiúk felhúztak egy sátrat...
Az eső meg szakadni kezdett, idegesített, mit tökölnek a többiek... Mivel elég sokat tököltek... Már szakadt, őrület! Turisták jöttek, esőkabátban, esernyővel, kicsit csodálták a tengert, majd mentek el. Eric úszott még egyet, erről nem készült fotó, de ha készült volna, hazafelé úgyis kitörtölte volna a gépemből :). Az eső miatt inkább a táskámba tettem, táskámra ráhúztam az esődzsekit, mivel nincs táskára húzható védőburkom, de majd be kéne szerezni...Aztán a tengerparton sátáltunk, ahol nem tudtunk átmenni a hegyen a sziklás-csúszós volta miatt. Volt, ahol csak kötélen tudtunk átkelni.

Elefánt-szikla, erről híres ez a part. Mondjuk kicsit hasonlít is rá, kis fantáziával :).
Hassan az esernyővel:) Én nagy okosan a koliba hagytam, de esőkabátom meg kalapom volt, ami hasznos volt végül is. Túra közben amúgy is ostobaságnak találom az esernyő használatát. Sok ember fújolhat, de akkor is! Egy erdőn vágtunk át, ahol szakadt, ráadásul valami dög is mászott-rák volt, először bevallom, sikítottam, legalább annyira berezelhettem, mint szobatársam a muslicától pár hete:). A tengerpart másik részén le is tudtam fotózni. Randa, nem? Most láttam először élőben ilyent.Örültem, mikor végre megérkeztünk a buszhoz (esőben végtelenenk érzi az ember a menetelést, ezredjére állapítom meg), mivel bakancsom megint strandfürdő lett, ősz-tél-tavasszal elszokott ettől (most a mosókonyhában szárad). Ezzel nem voltam egyedül, még mázli, hogy volt nálam váltás-sort! Lgközelebb egy váltás-pólót sem szabad elfelejteni. Tökre dühös voltam, mikor a buszsofőr néha benyomta a légkondit. Ráadásul rám fúja a kütyü a hideg levegőt...
A WC szünet után viszont norebangoztunk, ami tényleg nagyon-nagyon jó volt, élveztük minden! Voltak, akik tényleg meg tudták adni a bulihangulatot, én is kornyikáltam. Hét után már ott voltunk a metrómegállónál, ahol a többiek vacsizni mentek, én nem tartottam velük. (ettem hazafelé, illetve a vizes bakancs miatt). Elbúcsúztam tőlük, nem biztos, hogy találkozom velük a hazautam előtt :(. De ha visszajövök, akkor tuti! :). Nyolc után már a campusra értem, ami ilyen túra esetén ritka.

Az eső ellenére nem érzem azt, jobb lett volna otthon maradni, épp ellenkezőleg! :)