Emlékszem...

...augusztusban a hazautam előtt, mennyire izgatott, boldog voltam. Éjféli gép lévén vonattal mentem ki, és a szivárványra, amit akkor láttam. Esős nap volt, a zöld metrón ülve még láttam, esett, de kb. egy óra múlva, mire az A-Rex kiért a reptéri szigetre, vagy már közeledett hozzá. Szép volt.

...az otthonlétre, ami túlzottan kevésnek bizonyult. Azalatt akét hét alatt kevésbé tudtam pihenni sajnos, az ember csak elkalandozott, és már indult is vissza a gépe Szöulba. Talán a most kapott három hét (egy hetes konferencia után) beváltja a pihenéshez, régi haverokkal való találkozásokhoz és egyebekhez fűzött reményeimet. Talán, hogy először nem haza megyek, segít abban, hogy ne kelljen az átállással szenvednem :).

...augusztus végén abban a hitben utaztam vissza, úgy búcsúztam el a családtól, hogy februárban találkozunk. De az élet átírta ezt, azaz főnököm is, mivel ő beszélt le. Elég gyakran érzetem egy végeláthatatlan menetnek, volt, mikor tényleg gyorsan ment az idő. Furcsa volt az első karácsonyt, szülinapot távol otthontól tölteni, de azért nem telt szomorúan egyik sem. Csak furcsán kicsit.

...a visszautam utáni est, a "Welcome back" vagy "Missed you" megjegyzések :). Komolyan, ezek valahogy segítettek átvészelni az első napokat, és a két álmatlan éjszakámra.

...első túrára két nappal a repülőutam után, ahol besokkaltam a sziklás hegyoldaltól, de a fiúk segítettek, és végül élveztem, és utána arra a tényleges igazi alvásra!

...meg még sokra másra. Nem volt eseménytelen évem, az tény! Sokmindent csináltam, sok bosszúság volt, sok öröm is. Rengeteg jó fej embert ismertem meg. Egy biztos: örülök, hogy végül így alakult, bár sokkal jobb lett volna fél évvel előbb, a diplomám után egybúl, néha úgy érzem. De mindegy.

Szüleim szerint ostobaság visszafelé számolni a napokat, bár tudat alatt azért bennem van, hogy hurrá, már csak 3 hét és utazom! Rendben, nem vágok rovást, vagy nem írom be az erdő fáiba ("még csak XX nap"), ahogy a sorkatonák tették. (utóbbi esetén már nem lennék itt, a sittről értekeznék XD). De azért ott van a para, hogy "janemá a laptopért kelljen visszarohanni" -első hazautam előtt pont ez szerepelt az álmomban a metrómegállóba. A poszterem miatt izgulok leginkább, hogy el ne felejtsem, ne hagyjam a koleszba, netalán a röpcsin...
Két hét múlva Pyeongchangban leszek azon a sportnapos szemináriumon :). Három hét múlva meg a francia gépen fogok ülni, ami talán már közeledik a CDG -re. (nemzetközi francia reptér). Te jó ég, ha számolom, ez lesz az eddigi leghosszabb repülőutam! Pekingbe alig több, mint két óra, de Peking és Párizs közt 11óra. Vagy 12? Kicsit belezavarodtam az időzónákba, időszámítás-dologba... Pekingben sem használják a nyári-téli időszámítást. (A Szöul-Dubai repülőút 9 óra 30 perc, a Szöul-Moszkva 9 óra 45 perc, emlékszem rájuk.)