Az esküvő

Mint említettem, nagyon örültem, mikor Tanja és Enoch meghívtak az esküvőjükre. Ugyanis ilyent még nem láttam, bár hallottam, milyen egy koreai eskövő, de még sosem voltam ilyenen. Szóval igyekeztem csinosan felöltözni, bár itt annyira nem kellett parádésen, egy elegánsabb hétköznapi cucc is megteszi. Szerencsére, a metrón összefutottam Robbie-vel és Sam-mel, ők is oda igyekeztek, így, hogy dumáltunk, jobban telt az a hosszú metróút. térképen tanakodtunk, hogy merre, de a jó sors utunkba rakta a főnökömet, aki barátságosan ránk köszönt, kérdezte, a templomból jövünk-e. Nem, csak a szerencsés véletlen:).Koreában az esküvők nem templomokban zajlanak. Vannak rendezvénytermek, általában egy toronyház-szerű épületben, és ott tartják meg a ceremóniát.

A menyasszonyt beültetik egy elegánsabb kis terembe először, fotózás céljából. Mikor ürvözültük Tanját, annkor csinálták rólunk ezen fotót :).

Itt nincs nászajándék, legtöbb esetben. Itt az van, hogy pénzt gyűjtenek a vendégektől. Kb, mint a szavazáson, kis borítékokat kell elvenni, amibe tetszőleges összeget kell beletenni. Titokba tartják, mennyit, legalábbis "dugiban" tettük bele. Tulajdonképpen ez kevésbé személyes, inkább praktikus. Viszont megvan az előnye: a pénzt az ifjú pár arra költi, amire akarja, nem dühöng, hogy "jajnemá' ez már az ötödik kenyérpirító"... Csak egy példa. De a vendégeknek sem kell stresszelni magukat, hogy mivel szerezhessenk örömet.

A ceremónia egy elegáns teremben volt, inkább egy politikai esemény, gyűlés színhelyére emlékeztetett, virágokkal szépen feldíszítve. Persze a nagytöbbség művirág...

Először elénekeltük az Öröm-ódát (nekem németül ugrik be a szövege, mivel úgy tanultam), majd imádságok jöttek. Yunho a lelkészünk végezte az összeadsát, félig koreaiul, félig angolul. A prédikáció amúgy tetszett, pont olyan volt, amit az esküvőn hallani akar az ifjú pár. A teremtésről, új élet kezdetéről szólt.

(Tapasztalat, részt vettem olyanon is, mikor a pap a halálról beszélt, szerintem ez undorító. Ezen a napon ne emlékeztessék az embert a társuk halálára! Kivéve, ha nem saját akaratból történt a házasság és ott az ellenszenv XD, rendicsek, nem leszek morbid!)

Sokkal oldottabb, vidámabb volt a hangulat, mint egy magyar szertartáson, mikor kérdezte Tanját, akar-e Enoch felesége lenni, valaki beszót: IGEN!!! Erre hangos nevetés, amikor kimondták az igent, tapsolás.

Ez a kép kifejezi, mennyire volt komoly :))) Robbie és Sam nagyban röhögnek :)).

Volt még egy "várás" rész is benne, aminek valahogy az volt a jelentősége, hogy felkészítsék az ifjú párt a házasságra. Éneklés, egyik kórus esetén a srác félrevitte a dallamot mindig :S. Majd egy jó hangú énekes koreaul a szerelemről kornyikált. Végül leborultak a férj szülei előtt. Azaz a férj leborult, a feleség meghajolt. Kivonulás a zongora -kísérettel-kicsit dzsesszesre sikeredett nászinduló kíséretében.

Végül jött a közös fotózás a családdal, barátokkal. Mi is fotózkodtunk, mint a templomi barátok, de arról még nincs képem. Majd ha továbbítják, fölteszem. Amint látható, az idősebb generáció hanbokot (koreai népviselet, nekem nagyon tetszik, egyszer felpróbálnék egyet) visel. Ezt elhúzták, mint a rétestésztát.

Végezetül volt egy isteni svédasztalos ebéd. Vagyok olyan gonosz, teszek fel pár fényképes bizonyítékot:). Ha valakit meg elrettentenek a tengeri herkentyűk, ne nézze! Én szinte csak azokat ettem!

Tulajdonképpen jó volt az ismerősökkel találkozni, örülök, hogy eljöttem, még ha gyorsan is zajlott le a szertartás, nem volt lagzi, semmi, ugyanis az ifjú pár holnap utazik Ukrajnába, Tanja családját látogatják, majd jönnek vissza. Teljesen más ez is, mint amit otthon megszokott egy európai, vagy amerikai ember, nincs annyi rongyrázás, nincs versengés, ki ad nagyobb ajándékot, ki jobb haver, ki öltözik fel a legcsinosabban. Nincsenek koszorúslányok, nincs csokordobás (leglábbis én nem láttam), nincs utána nagy buli. Egyszerűen egy kellemes, oldott társasági esemény, közös ebéddel. Mint egy istetisztelet, csak a szertartás rövidebb, a fotózás elnyúlik, és a kaja több és jobb.

Yunhonak és feleségének menniük kellett vissza a templomba. Én is készültem a suliba. Mivel egy irányba esett az úticélunk, ezért engem is visszavittek a templomig, ahonnan már közel volt a suli, köszönet érte! És köszönet Tanjának és Enochnak még egyszer a meghívásért! :)